Túl vagyunk már az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma halálának 100. évfordulóján; a Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású kiállításához, a Magyar Menyasszonyhoz kapcsolódó sorozatunk ezúttal az ő történetével folytatódik. A vele átfedésben kibontakozó semmelweisi életút, a sztorit feldolgozó film sikere és a nemrég megnyílt kiállítás két oldaról is visszfénybe helyezi. Hugonnai Vilma sorsa mélyén meghúzódó dilemmák máig hatóak, akár egy modern anya, feleség, szellemi életet élő nő tépelődései is lehetnének.
Az „anyák megmentője”, az első nagy hírű magyar orvos még csak pályakezdő volt Bécsben, amikor Hugonnai grófkisasszony megszületett Nagytétényben 1847-ben. Abban az évben, amikor a huszonkilenc éves Semmelweis Ignác rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozzák azzal, hogy boncolás után átjárnak a szülészetre, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálják a várandósokat. Közel húsz év telt el aztán. Semmelweis élete végéig harcosan hirdette az orvostársadalom teljes ellenállása közepette, hogy maguk az orvosok okozzák betegeik halálát, 1865-ben pedig tragikus, méltatlan körülmények között meghalt. Mindeközben felcseperedett egy másik elhivatott lélek is a magyar vidéken, pechére nő. Hugonnai Vilma harca a hivatásáért mellőzött dzsentri feleségként kezdődött.
| A Magyar Nemzeti Múzeum hatalmas anyagot feldolgozó tárlata, a Magyar Menyasszony 500 év házasság- és nőtörténetét foglalja össze gyönyörű ruhák, múzeumi tárgyak, felajánlott családi emlékek és főleg eddig el nem mesélt személyes történetek segítségével. Ajánlónk itt olvasható. Ebben a szédületes történelmi kaleidoszkópban a kikristályosodó női sorsok az igazi kincsek. Hétköznapiak és végletesek, letaglózók és felemelők. Válogatásukat hosszú kutatói munka előzte meg, a tárlat nem titkolt célja pedig a gyönyörködtetésen, a rácsodálkozáson túl az, hogy társadalmi diskurzust kezdeményezzen a házasságról, a nők a családban és a társadalomban betöltött szerepéről. Sorozatunkban ehhez szeretnénk hozzájárulni azzal, hogy a kiállításon bemutatott 50 elgondolkodtató történetből szemezgetünk. |
A kis Vilma tüdőbajos édesanyján keresztül meghatározó élményt szerzett a betegségről és biztatást is kapott tőle, hogy tanuljon. Otthon, az angolkisasszonyok pesti zárdájában, majd Pesten egy leánynevelő intézetben képezhette magát, önszorgalomból görög és latin nyelvet, tudományos tárgyakat is tanult. Akkoriban ez volt a legtöbb, amit egy művelődni vágyó nő elérhetett. A lánynevelő intézetek nem adtak érettségi bizonyítványt, és az a meggyőződés uralta a közgondolkodást, amit Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter is hangoztatott, hogy „a nők felforgatnák az államot, ha tudományos téren egyenjogúsíttatnának a férfiakkal”.
Hugonnai Vilma művelt, jó családból származó, ígéretes friggyel kecsegtető fiatal nőnek számított, így annak szokott rendje és módja szerint tizennyolc évesen el is vette feleségül egy pándi földbirtokos, Szilassy György. Hivatásbeli álmait azokra az órákra száműzte, amelyeket a birtok könyvtárában tölthetett természettudományos könyveket olvasva. Autodidakta módon képezte magát tovább, megtanulta a betegápolást és a gyógyászat alapjait, titokban tervezgette tanulmányait.
Húsz évvel idősebb férje nem mutatott érdeklődést a szellemi dolgok iránt, annak ellenére, hogy apja korának elismert pomológusa volt. A birtokkal egy virágzó kertészet hullott az ölébe, amelyet Hugonnai Vilma apósa – Jókai Mór szavaival – „az idő jártával valódi Kanahánná alakított át”. A fiatal feleség örömét lelte abban, hogy elkészítette az országszerte híres kertészet pontos leírását. Volt ideje rá. A férje gyakran magára hagyta, hogy élhesse a vidéki dzsentrik nagyvonalú életét. Kaszinózott, kártyázott.
Két fiúk született, a második azonban meghalt, miután a várandós Vilma magára vállalta, amit senki más nem akart: gyermekét várva is egyedül ápolta himlőbeteg apósát. Béla Kálmán névre keresztelt fiáról ezt írta naplójában: „rendes időben megszületett második fiacskám áldozatul esett élete harmadik hetében a nagyhimlő tünetei mellett”. Kedélye egyre romlott, képtelen volt beletörődni a vidéki elhanyagolt úriasszonyok sivár sorsába.
| NŐK AZ IDŐVONALON A személyes történetek értelmezését segíti, ha elhelyezzük őket a kiállításon is felvázolt történelmi idővonalon az államalapítástól napjainkig. Jó ezer éve tehát, hogy lányt rabolni, feleséget vásárolni – Szent István törvényei óta – nem magától értetődő gyakorlat, de még innen is kétszáz év, mire a nők örökölhetnek (1222, Aranybulla). Ehhez képest még csak nemrég, százötven éve, hogy nő és férfi a törvény előtt egyenlő, feltéve, hogy a nő betöltötte a huszonnegyedik életévet, vagy férjhez ment. Százharminc éve még bármi is történt egy házasságban, közjogi értelemben közömbös volt: csak 1894 óta válhat el a sértett fél, ha házastársára bizonyítja vétkét. Feleséget verni viszont csak 1997 óta nincs rendben a törvényhozók szerint sem. Nagyanyáink még úgy születtek, hogy a sorsukról férfiak döntöttek: nincs nyolcvan éve, hogy a tizennyolc év feletti nők 1945-ben választójogot kaptak. Történelmi léptékben egy füttyszó csak, hogy 2022-ben Magyarországnak már női köztársasági elnöke van Novák Katalin személyében, 2023-ban pedig az első magyar nő, Karikó Katalin Nobel-díjat kap. |
Egy év múlva égi jelnek tűnő hírt kapott. 1869-ben megírta az egyik újság, hogy a Zürichi Egyetemre nők is beiratkozhatnak. Egyetlen életben maradt fiával – ahogyan kislányként vele is – ekkor már nevelőnő foglalkozott, és ugyan megviselte, hogy döntése miatt gyermekétől el kell válnia egy időre, addig harcolt, míg apja és férje is beleegyeztek, hogy jelentkezzen 1872-ben. Igaz, pénzt, támogatást nem adtak hozzá.
További hét év küzdelem következett a diploma megszerzéséért, heroikus áldozatokkal és a kor normáihoz viszonyítva felfoghatatlan vakmerőséggel. Indulása előtt Hugonnai Vilma rövidre vágatta a haját, hogy ne kelljen vele vesződnie, áttért az olcsóbb vegetáriánus étkezésre. Abban az időben, amikor egy nő számára az ékszerek jelentették a bármikor tőkésíthető magánvagyont, ő „ékszereit és ezüstje legnagyobb részét” bocsátotta áruba azért, hogy tudja fizetni a költségeit. Kitartott a nélkülözésben a szent cél érdekében.
1879-ben védte meg a disszertációját és harminckét évesen Svájcban orvos lett. Az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet, de haza akart jönni hivatását gyakorolni, immár családja mellett.
Újabb öt év örlődés következett egy reménytelennek tűnő, szellemtelen házasság falai között. Férje rosszul sáfárkodott a rá hagyott örökséggel. Elkártyázta pándi birtokát, a kúriát és híres telivér ménesét is. Hugonnai Vilma Budapesten, az Ősz utcában bérelt egy olcsó, sötét lakást. Abban bízott, hogy orvosi gyakorlatával el tudja tartani munkához nem szokott férjét és családját. Csakhogy a diplomáját saját hazájában nem honosították, kénytelen-kelletlen bábaként tevékenykedhetett egy tanfolyam elvégzése után, gyakran fizetség nélkül. Házasságon belüli küzdelme 1886-ban ért véget, amikor kimondták a válást.
Az igen ötven árnyalata – sokdimenziós és kihagyhatatlan kiállítás lett a Magyar Menyasszony | Magyar Krónika
Olvassa el ajánlónkat is a Magyar Menyasszony kiállításról!
Kitartó türelme és áldozatvállalása akkor kezdett gyümölcsöt hozni, amikor partnert és szellemi társat talált egy támogató férjben. Páciensként ismerte meg Wartha Vince jeles vegyészt, műegyetemi tanárt, akihez 1887-ben férjhez is ment, és negyven felett még egy lányt is szült, Vilmát. Férje ösztönözte, hogy foglalkozzon a neki kedves elméleti kérdésekkel, hagyjon fel a méltatlan szülésznői gyakorlattal. Mindketten rajongtak a tudományért. A férj késő este is elkísérte betegeihez nagyra becsült asszonyát. Hugonnai Vilma mellette hátszelet kapott újra a diplomája elismertetéséért folyatott küzdelemhez is.
Ötvenéves volt, mire beérte a korszellem. 1895-ben végre megnyíltak az egyetemek – legalábbis az orvosi, bölcsészi, gyógyszerész fakultások – a nők előtt, és az első magyar orvosnő nem volt rest újra iskolapadba ülni diplomája honosítása érdekében. Hugonnai Vilmát már a forrongó, új gondolatokkal, világmegváltó eszmékkel teli 20. század előszelében, egy megharcolt, szellemtelen házasság lezárása után, valódi társra találva 1897-ben avatták saját hazájában is orvossá.
Fotók forrása: Magyar Nemzeti Múzeum, kiemelt fotó: Wikipedia.
