A WHO 2018-as felmérése alapján a halláskárosodás a népesség 6,1 százalékát érinti, és a becslések szerint az arány 2050-re megduplázódhat. Ennek oka egyrészt, hogy felnő az a fiatal generáció, amelynek tagjait alig látni fül- vagy fejhallgató nélkül, másrészt akkorra jelentkeznek a mai fiatal felnőttek munkahelyi zajártalomból eredő problémái is. Előrejelzések szerint húsz-harminc év múlva a mai fiatalok egyharmada számolhat halláscsökkenéssel, ha nem tesznek, teszünk ez ellen semmit” – fest nem éppen szívderítő képet a jövőről A Hallás Társasága Alapítvány egyik alapítója és kurátora, Tóth Attila.
Magzati zajártalom
A helyzetet súlyosbítja, hogy a zajártalom már embrionális korban is sok problémát okoz. A felnőtteknél a 85 decibel feletti zajnak való folyamatos kitettség már halláskárosodást okozhat, a magzatok és csecsemők esetében pedig ez a határérték még alacsonyabb lehet. És nem mindegy, milyen zajról van szó. A hirtelen, rövid ideig tartó, nagy intenzitású zajok, például robbanások vagy tűzijátékok különösen károsak lehetnek, és ha hosszú távon folyamatos zajnak vagyunk kitéve, az nagyobb kockázattal jár, mint ha alkalmi zajoknak rövid ideig.
„Bizonyos kutatások azt mutatják, hogy az erős zaj korlátozhatja a magzat növekedését is, kis születési testtömeghez vezethet. A magzat képes érzékelni az anya stresszreakcióit, amelyeket a zaj okozhat, a tartós stressz pedig befolyásolhatja a fejlődését, gyorsíthatja a szívritmusát, és növelheti a vérnyomását” – mondja Tóth Attila.
Bár a közvetlen összefüggés nincs teljesen tisztázva, néhány tanulmány azt sugallja, hogy a magzati korban elszenvedett zajártalom később tanulási és viselkedési problémákhoz vezethet. A túlzott zajhatások emellett alvászavart okozhatnak. A szakértő kiemeli: a veleszületett siketségnek vagy halláscsökkenésnek jellemzően nem a túlzott környezeti zaj az oka, a hallásvesztés inkább genetikai, születéskori problémák, gyakran pedig ototoxikus gyógyszerek mellékhatásának következtében alakul ki.
Attila tapasztalata szerint azoknak a szülőknek van a leginkább szükségük támogatásra, akik nem sokkal a nagy örömmel várt gyermekáldást követően szembesülnek azzal, hogy gyermeküknek hallásproblémája van. Az első időszakban nagy segítséget jelent számukra, ha csatlakozni tudnak egy támogató közösséghez, amely tapasztalatok és tanácsok átadásával segít nekik. Ezért Csendetlenkedő néven zárt Facebook-csoportot hoztaklétre, amelyben változatos módon nyújtanak támaszt és segítséget nekik. Mivel a gyermekek beszédfejlesztéséhez szükséges fejlesztőjátékok drágák, az alapítvány létrehozott egy kölcsönzőt is, ahol a csoport tagjai térítésmentesen juthatnak ilyen eszközökhöz.
Nem kell kiabálni
Puha Andrea újságíró, gyógypedagógus, hallássérült aktivista tíz éve nyíltan beszél és blogol a hallássérülést övező tabutémákról, Hallássérült a gyermekem! címmel pedig egy könyvet is írt a témában, amelynek jelenleg a lektorálása és utómunkálatai folynak. Az alapítvány munkájában 2017 óta vesz részt, hozzá köthető a Csendetlenkedő és a Hali-tali tábor. Andrea büszke arra, hogy sikerült egy igazán erős közösséget kialakítaniuk a hallássérült fiataloknak. Ahogy meséli, nemrég például egy olyan pár esküvőjén vettek részt, amelynek tagjai a táborban ismerték meg egymást. A meghívottak között szinte minden táborozó ott volt, ez is mutatja, hogy igazából egy nagy családdá nőttek. Ahogy az egész alapítvány is.
Andrea hallássérült, így tőle érdeklődöm, hogy milyen előítéletekkel találkozott, és hogy elsősorban pozitív vagy negatív tapasztalatai vannak. „Nehéz felidéznem a rossz élményeket, mert alapvetően optimista alkat vagyok” – kezd bele. Annyit azért elmond, hogy a hivatalos ügyintézések során sok frusztráló helyzet adódik. Nehéz volt a koronavírus-járvány időszaka is, mindenhol maszkot kellett viselni, így nem tudott szájról olvasni.
„Sokan persze előzékenyek voltak. A háziorvosom asszisztense például kis cetlikkel készült, amikor vizsgálatra mentem, a doktor pedig átlátszó pajzsot vett fel, hogy tudjak szájról olvasni. Ez mindig megmelengeti a szívem, ha eszembe jut” – idézi fel. Megjegyzi azt is: makacs tévhit, hogy kiabálni kell, ha hallássérülttel beszélünk.
S hogy milyen problémákkal küzdenek leginkább a halláskárosultak hazánkban? Andrea szerint felsorolni is nehéz, hiszen a hallás fontos érzékelés, amelynek a sérülése, hiánya az élet minden színterére kihat. Megnehezíti a szociális érintkezést, hiszen kimerítőbb a kommunikáció, és a tanulmányokat is, mivel extra energiát kell beléjük fektetni. Küszködősebbé teszi a párkeresést, a munkavállalást is, mivel nem minden munkahely elég befogadó, vagy egy hallássérült alkalmazott nem mindig tud feljebb lépni a munkakörében. Ezek összessége az önképre is hat, megjelenhet nyomában megfelelési kényszer, kiégés, alacsony önértékelés.
Füllangók a Szigeten
Mivel összetett problémakörről van szó, a segítségnyújtás több pillérre épül. Tóth Attila az alapítvány tevékenységével kapcsolatban elmondja: kiemelt szerepe van az edukációnak, több tematikus blogot is működtetnek. A Susogások nevű elsősorban a hallássérülteket szólítja meg, a Szülők ide! a halló szülőként hallássérült gyermeket nevelőket, a Hallássérült lettem pedig a frissen hallássérültté válókat érintő témákat boncolgat. Puha Andrea szerint a blogok egyedülállók abban, hogy egy hallássérült ember lelkének legmélyebb rétegeibe adnak betekintést. Ez közelebb hozza a többségi társadalom tagjait a hallássérültekhez, empatikusabbá válnak, a hallássérült olvasók pedig úgy érezhetik, nincsenek egyedül, és ebből erőt meríthetnek.
Erre a közösségi oldalakon is lehetőséget nyújt a szervezet, a Facebookon is aktív a közösségépítésben, többféle tematikus csoportot üzemeltet. A Hali talisok nevű csoport például fiatal, tizenhét és harminc év közötti hallássérülteknek szól. Szabadegyetemi előadásokon többek között a kiközösítés, a párválasztás témájával vagy épp a hallókészülék beállításának problémáival foglalkoznak. Népszerűek a csoport nyári táborai és közös kirándulásai is. A Csendetlenkedő hallássérült gyermekeket nevelő szülők csoportja, 450 szülő a tagja, illetve néhány szakember, aki gyermeknevelési, korai fejlesztési és más gyógypedagógiai kérdésekben nyújtanak támogatást.
„A tevékenységünk hatását leginkább a fiatal hallássérültekkel való időtöltés során lehet tetten érni – meséli Attila. – Felbecsülhetetlen megélni, ahogy a szinte kivétel nélkül gátlásokkal, megfelelési kényszerrel érkező fiatalok magukra találnak, kinyílnak, kivirulnak a közösségben.
Ha pedig számszerűen nézzük, akkor a hallásvédelmi edukáció tekinthető a legsikeresebbnek, hiszen évek óta kitelepülünk a nagyobb fesztiválokra – a Szigetre, a Voltra, a Strandra – a Füllangó-önkénteseinkkel, ahol a halláskárosodásnak leginkább kitett korosztály tagjaival tudunk találkozni, és megtanítani őket arra, hogy miként védekezhetnek ellene. A veszélyeztetett korcsoportban lévők figyelmét fel kell hívni arra, hogy a tartós zajterhelés folyamatosan rontja a hallást, a már észrevehető és visszafordíthatatlan károsodás néhány év alatt is kialakulhat.”
Fotók: Hallás Társasága Alapítvány
