„Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném”… Generációk kedvence Fazekas Anna verses meséje a hozzá tartozó könnyed és kedves rajzokkal. Utóbbiakat Róna Emmy (nevét néha Emy-ként írták, írják) készítette 1952-ben. A festő és grafikusművész a húszas években Párizsban egy szatirikus lap munkatársa volt, szűk évtizeddel később Rómában is tanult. A kettő között budapesti folyóiratokba dolgozott, a Színházi Életbe és a Pesti Naplóba, valamint több könyvkiadó is foglalkoztatta. 

Képeivel rendszeresen találkozhattak a kiállításra járók, nevét mégis leginkább illusztrátorként ismerte a szakma. Különösen így volt ez a második világháború utáni évtizedekben. Azon belül is elsősorban meserajzai miatt, melyek sorában a Dugó Daniról készített sorozat volt az első.

„Rájöttem, hogy nyughatatlan, élénk fantáziámat végérvényesen megköti a mesevilágban zajló sokszínűség, humor, élet” – mondta a Művészet című folyóirat interjújában.

Abban az évben, amikor a sebesült őzgida története megjelent, kiadtak egy másik kiadványt is Róna Emmy rajzaival (illetve többet, de ez a legérdekesebb): Ünnepi köszöntő Rákosi elvtárs 60. születésnapjára. Az Öreg néne szerzője, Fazekas Anna, ebbe is írt néhány meghökkentő sort: 

„Megy Rákosi a tanácsba
Körülötte fia, lánya,
Szava mint az ezüstharang,
Feje fölött békegalamb,
Jobbján munkás, balján paraszt,
Lába között zörg a haraszt.”

Hát, ezt a pársorost olvasva az ember elgondolkodik, nincs-e igazság abban a városi pletykában, mely szerint az Öreg nénét valójában Kormos István írta, aki így akart szívességet tenni a Móra Ferenc Könyvkiadó igazgatójának, Fazekas Annának. Fazekas Anna a munkásmozgalom régi harcosa volt, valószínűleg ezért ültették a kiadó élére. Nem mellesleg Gerő Ernőnek volt a sógornője, a nagyhatalmú funkcionárius ugyanis az ő szintén elkötelezett kommunista nővérét, Erzsébetet vette feleségül. 

A visszaemlékezések szerint Fazekas Annának egyéb érdemei is voltak, mert kifejezetten segítette az alkotókat. Mindez semmit nem von le – és nem is tesz hozzá – a setesuta őzgidácska megejtő történetének értékéhez, és Róna Emmy teljesítményét is jobb önmagában vizsgálni. A művésznő élete folyamán sok-sok kortárs és klasszikus meséhez rajzolt kedves és szerethető képeket, a Bambitól az Ezeregyéjszaka történeteiig. Utóbbi miatt heteket töltött a Kelet-Ázsiai és a Néprajzi Múzeum termeiben, rajztömbjébe gyűjtve a keleti motívumokat. Állatképei pedig több és hosszadalmas állatkerti látogatások után születtek.  

Róna Emmy férje szakmabeli volt, Szalmás Béla festőművész. Élete utolsó két évtizedét már özvegyen, de még mindig sokat dolgozva töltötte el. 1988-ban nyolcvannégy évesen halt meg.

Panaszkönyv
„Róna Emmy budapesti olvasónk a Patyolatnál tapasztalt kellemetlenségeiről írt: a tisztításra beadott ruhaneműt két alkalommal is hiányosan kapta vissza. Hogyan eshet meg ilyesmi? – tudakoltuk a panasz nyomán Antali Istvánnétől, a Patyolat Vállalat osztályvezetőjétől, aki a következőket mondta: – Sajnos előfordul, hogy a ruhadarab valamilyen ok miatt azonosíthatatlanná válik, például, mert leesik róla a jelzés, vagy megrongálódik. Arra is van példa, hogy a tisztított ruhákat elcserélik a pultnál. A tulajdonosokat természetesen kártalanítjuk. Az utóbbi időben kevesebb a káreset. 1986-ban 4850 ilyen ügyet regisztráltunk, ebből csupán 450 volt az eltűnés; zömmel minőségromlásról, rongálódásról volt szó. Nekünk is az az érdekünk, hogy ilyen kellemetlen ügyekre ne kerüljön sor.”
(Népszabadság, 1987. március 5.)