Amikor a show-biznisz egyik legsikeresebb aktuális terméke, Lady Gaga tavaly smink nélkül állt színpadra egy dal erejéig, állva tapsolt neki a hollywoodi krém, talpig sminkben, természetesen, mint ahogy Gaga maga is a tőle megszokott erős sminkben érkezett eredetileg. A bulvárt pedig az egészből leginkább az érdekelte, vajon milyen márkájú sminklemosóval vakarta le magáról a művésznő a maltert. 

Amikor a nagyjából teste tárgyiasításával karrierhez jutó Pamela Anderson jelent meg smink nélkül a párizsi divathéten, megállt a levegő. Egy ötvenhat éves nő úgy gondolta, megteheti, hogy végre vállalja a saját arcát, miközben szabadságról és megkönnyebbülésről beszélt. Ebből lett hír. 

Ezek csak villanások, az ilyen hírek csak a felszínt kapargatják, a természetesség, a szépítetlenség lázadása ennél átfogóbb és mélyebb rétegekben hömpölyög. Nem pusztán esztétikáról van szó. Nem csak arról, milyen eltorzult szépségideált tart önmagára érvényesnek egy adott kor, és kinek miért van ebből elege. 

A szépítetlenség lázadása azoknak a felszíni nyomoknak, hegeknek, szabálytalanságoknak az elismeréséért is figyelmet követel, amelyek a mindennapos küzdelmek, a megélt személyes sors tagadhatatlan lenyomatai. Menthetetlenül lenőtt ősz hajtövektől a kopasz fejbúbokon át az alapozón is átütő hegekig és a Marina-árok mélységú karikákig a buszon szemközt ülő szeme alatt.

Olyan látható jelekről van szó, amelyek rólunk, a lélek metafizikájáról, legszemélyesebb megélt valóságunkról beszélnek, és feszítő ellentmondásban állnak mindazzal, amit magunkról mutatni szeretnénk. Hogyan viszonyulunk hozzájuk? Hogyan viszonyul a társadalom ezekhez a jelekhez?

Hét kortárs képzőművész válaszol ezekre a kérdésekre a maga eszközeivel a Képező Galéria április 5-ig nyitva tartó kiállításán, miközben legalább kettőt hátrébb lép, amikor a megjelenést vizsgálja. A böjti hetekben, amikor erősebb a vágy, hogy hiteles kapcsolatban kerüljünk önmagunkkal, érdekes önvizsgálatra is lehetőséget ad ez a kiállítás.

Vajon milyen kapcsolatban vagyunk azzal, ami – azt gondoljuk – nem is látszik? Vajon az elterelő stimuláltság uralkodik rajtunk, vagy képesek vagyunk figyelni a testi érzeteinkre? Bessel Van der Kolk holland származású amerikai pszichiáter, traumakutató szerint „annak ismerete, hogy mit érzünk a testünkben, az első lépés ahhoz, hogy megtudjuk, miért érezzük azt, amit”. Milyen egyszerű gondolat. Szinte triviális. Csakhogy azt is írja, sokak élete a nemkívánatos testi érzetek elutasítása és semlegesítése körül forog, és a legtöbb ember, akivel a praxisában találkozik, magas szintre fejlesztette magában az érzékeléssel szembeni tompultságot. Elzárva magát attól a lehetőségtől is, hogy az érzeteiben hordozott információ megnyíljon a számára, merthogy – állítja könyve címe is – a test mindent számontart.

_________

Test és lélek metafizikája
Képező Galéria, 1024 Budapest, Keleti Károly utca 13/A.

A kiállítás megtekinthető február 9. és április 5. között.

A kiemelt fotón Czene Márta: Kívül és belül installációja.