Szent József alakját az evangéliumokból ismerhetjük meg, ám a négy evangélista József személyiségének más-más részét hangsúlyozza. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában a jezsuita Otto Pfülf nyomán leírja, hogy Józsefet Lukács történelmi jelentőségében, méltó tekintéllyel mutatja be, János pedig igénytelenségében ábrázolja a szentet. Márk ácsként hivatkozik rá, és nem nevezi nevelőapának, Máté pedig József életharcaiból származó erényeit emeli ki. Az evangéliumok arra engednek következtetni, hogy József meghalt, mielőtt Jézus tanítani kezdett volna.
Diós István A szentek életében rámutat, hogy Józsefről hosszabban csak Máté és Lukács evangéliumában olvashatunk. A Dávid házából és nemzetségéből származó József álmában kapott felszólítást arra, hogy vegye feleségül jegyesét, a várandós Máriát, így a názáreti ács a gyermek Jézus gondviselője lett. Máté és Lukács úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll Jézus életében.
József számára kiváltság, hogy Jézus nevelője és elődje a dávidi örökség sorában. Ez az örökség egyfelől jelentette az Izrael feletti, jog szerinti uralkodás örökségét, de Ábrahám ősibb és szentebb örökségét is, „azt az isteni ígéretet, hogy rajta keresztül áldatik meg a föld minden nemzetsége, azaz megkapta a Megváltó ígéretét. […] Az egész sor Jézusban fejeződik be” – írja Diós István.
A József és Jézus közötti kapcsolat egyedülálló és különleges. „József nem édesapja Jézusnak, hiszen Jézus emberségét Isten csodával szólította létbe. De József nem is fogadta gyermekévé Jézust. Újra csak Isten az, aki József fiává tette Jézust. […] József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg” – olvashatjuk József misztériumáról A szentek életében.
Ez az alázatos helyzet az oka, hogy József tisztelete még a középkorban sem volt jelentős, Jézushoz és Máriához képest meghúzódva jelenik meg a szakrális művészetben. Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában arról ír, hogy középkori betlehemi jelenetekben az eseményeknek háttal, a földön ülő, arcát kezébe temető, félrehúzódó, idős József ábrázolása Jézus elkövetkező halálában betöltött szerepére is utalhat.
Ezt erősítheti, hogy ezeken az ábrázolásokon gyakran sárga köpenyt visel, a sárga szín pedig a középkorban a kirekesztettek megkülönböztető jele, valamint az irigység főbűn és a halál szimbolikus színe volt. „Jézust keresztre feszítették, ezt a keresztet ácsolták, s József ács volt. Fölteszem, hogy József alakjában Jézus égi atyjának megkettőzése sejlik föl haloványan” – írja Jankovics Marcell, és szerinte erre vall az is, hogy Józsefet szomorúnak ábrázolták, mert látja előre a jövőt, és neki jutott az a szerep, hogy Jézust elindítsa a kijelölt úton.
József kultusza hazánkban is a barokkal virágzott fel. Kódexeink csak szűkszavúan írnak róla, barokk népkönyveink pedig már igen terjengősen mondják el legendáját. Olyan elemeket szőnek bele, mint hogy nem a szegénysége miatt lett ács, hanem a saját akaratából, mert a világ gazdagságát, dicsőségét semminek tartotta, és henyélés helyett a tisztességes munkát választotta, vagy hogy testileg és lelkileg a legszebb és legékesebb volt a férfiak között, hogy illjen Máriához.
József napja, március 19-e fontos ünneppé, dologtiltó nappá vált a paraszti hagyományban. József kedvessége, jó év kezessége – tartotta a termésjósló mondás, ami arra utalt, hogy ha József napján szép az idő, jó termés várható. Ha ezen a napon szivárványt láttak, sávjainak méretéből következtettek a várható termésre. Ha a sárga sáv volt a legszélesebb, jó búza-, ha a piros, jó bortermés ígérkezett. Az aznapi időjárás pedig a negyven nappal későbbire mutatott előre, mert úgy vélték, amilyen az idő József napján, olyan lesz Péter-Pálkor, azaz június 29-én, az aratás kezdetén.
József napját tartották a tavasz kezdetének, erre utal egy másik mondás, amely szerint Szent József után, ha pörölyvassal ütögetik is vissza a földbe a füvet, akkor is előbújik. Ezt azok is előszeretettel idézték, akik nem takarították el a havat a házuk elől, utalva ezzel arra, hogy majd József hordja el helyettük, hiszen az ő napjával mindenképpen beköszönt a tavasz.
Épp ezért szokás volt az is, hogy az emberek végigjárták a mezőt, hogy a kikeletet jelképező virágzó barkát találjanak, és azt otthonukban megőrizhessék. József tavaszhírnök szerepét erősíti, hogy a legenda szerint a száraz ág kizöldült és kivirágzott a kezében.
A csikósok, csordások és gulyások József napján kezdték meg a szolgálatot, és ekkor hajtották ki a ménest és a szarvasmarhákat. Megkezdték a szántást is, hogy minél jobb legyen a termés, és kieresztették a méheket, hogy minél több mézet gyűjtsenek majd a kaptárakba. Úgy vélték, e napon szólalnak meg a madarak, mert Szent József kiosztotta nekik a sípot, és ekkor érkeznek meg a gólyák és a fecskék is.
Kiemelt kép: Szent József. Vitrail de l’église Saint-Martin-de-Tde Roz-sur-Couesnon. Forrás: Wikimédia