Fogalmam sincs, hányszor hallgattam meg karácsony óta Bach 156. kantátáját. Ez a korálmotívumokkal díszített tiszta bő két perc lett a belső monostorom. Egy kedves ismerős küldte el, ahogyan otthon játssza a felesége a családnak zongorán. Annyira eltalált, hogy meg kellett tudnom, mi ez. Azóta kísér mindenhova. Van, hogy csak dúdolom, máskor muszáj hallanom az oboa hangján. Elsimít, lesepri az odaszáradt muslicákat, madárürüléket és hasonlókat a szélvédőről, amelyeket a belső monostoromon kívüli frontvonalon, magyarul a hétköznapokban magam elé tartok.
Azt adja ez a kantáta, amit csak Bach tud: a legmélyebb csendet. Mostanában néztem utána a „trükkjének”: dúrban indulunk, a legderűsebb C-dúrba érkezünk, na de közte történik ez-az. Leszállunk d-mollba, alászállunk még B-dúrba is, mire mint egy felszakadó sóhaj, inkább jóleső kilégzés, megérkezünk. Eric Chafe amerikai zenetudós, Bach-szakértő írja, hogy ez a kantáta a mulandóságával, a halál elkerülhetetlenségével szembesülő ember imája, feloldása pedig az, hogy átadja magát Isten kegyelmének. Nekem csak egy szó jutott az eszembe: passió.
Bach két percben eljuttat abba a nagyheti középpontba, amiről Pilinszky ír: „Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes kiszolgáltatottságnak és elhagyatottságnak ama metszéspontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni.”
Ez az a középpont, amelyet keresve elemi ereje van nagyhéten a keresztre felnézni, és ahová annyiszor tűnik lehetetlennek eljutni, vagy csak közelebb férkőzni. A transzcendenst hordozó segédlet nélkül talán nem is lehetséges. Anélkül, hogy valaki vagy valami segítene átélni, újraélni Jézus szenvedését. A megváltás titkát.
Máté-passió a Deák téren
Virágvasárnap már egyszer elhangzott, de nagyszombaton, március 30-án este 6 órától újra átélhető a zenetörténet egyik legmeghatározóbb alkotása a Deák téri evangélikus templomban. Johann Sebastian Bach Máté-passiója. A koncert karmestere, Kamp Salamon tanítványként tekint Bachra, a mesterre, ami számára azt jelenti, hogy „a mester életprogramja a sajátommá vált”. Vállalása is ebből következik: mind a kétszáz Bach-kantáta megszólaltatását tűzte célul élete során. A teljes életmű ismeretét, hogy belülről láthassa Bach rendszerét.
Vezényletével a Lutheránia Ének- és Zenekar minden egyházi ünnepen meg is szólaltatja a kapcsolódó Bach-művet. Ezeknek az alkalmaknak a csúcspontja a nagyhét, amikor eljutunk a Máté-passióig. Ami 1727-ben, a lipcsei ősbemutató idején ünnepélyesen hathatott, ma talán letaglózó és a lehetetlennel határosat kíván. Nagyjából két és fél óra önátadást és rányílást arra, ami érkezik. Több ez a két és fél óra, mint a transzcendenst hordozó segédlet. Keresztút annak, aki felveszi a keresztet.
Pasaréti passió országszerte
Passió. Kínszenvedés és kereszthalál – a történet adott. Ismerjük, tudjuk. Minek ezt újra és újra eljátszani?
„A passiójáték nem játék. Ez a mi történetünk is. Legyünk hát a részesei” – mondja Meskó Zsolt író, film- és színházi rendező, aki nagy álmot dédelget: egy nap az ország összes településén lesz majd passió.
Rajta nem múlik, februárban már nem először oktatott passiószervezést és -rendezést Pasaréten, ahol az elmúlt öt évben minden nagyböjt idején előadták a passiót a rendezésében a Pasaréti Színjátszó Kör résztvevőivel. Cipésszel, informatikussal, magyar szakos tanárral – valakivel közülünk.
Az idén már kilencvenen vettek részt a képzésen, így a virágvasárnapi pasaréti passió után országszerte harminchárom plébánián játsszák el Jézus szenvedéstörténetét hétköznapi emberek olyan színházi instrukciók mentén, amelyeket Meskó Zsolttól kaptak. Szegedtől Tállyán át Gyömrőig. A helyszíneket és az időpontokat itt lehet böngészni.
A kereszt útja Angyalföldön
Angyalföldön saját történetükre támaszkodva hoztak létre önálló passiójátékot azok, akik élő közösséget alkotnak a Rokolya utcai templom körül. A templom alatt volt egy rommá lett terem, felújították, és a közösség egyik tagja meglátta benne, minek a befogadására vár. Tilk Károly passiójátékot képzelt el ide, Zöld Csaba Jászai-díjas színművészben partnert is talált hozzá. Megnyerték a József Attila Színház két művészét is a darabhoz: Jézust Fekete Gábor, Szűz Máriát Kovalik Ágnes alakítja. Az ötletgazda Júdás szerepét vállalta magára, a felesége, Tilk-Lippai Marianna pedig Mária Magdolnát testesíti meg.
Klasszikus passiójáték született, amelynek alapja a Biblia, az apostoli üzenetek az utolsó vacsora eseményeitől elindulva, végigkísérve Krisztust a szenvedésben a keresztre feszítésig, haláláig és feltámadásáig. A színházi profik és amatőrök összefogásából született zenés előadás ősbemutatója március 29-én este 8-kor lesz a Budapest-külsőangyalföldi Mária Keresztények Segítsége plébániatemplom közösségi terében.
