Az 1800-as évek második felében meginduló hazai túramozgalomban népszerűek voltak az erdők mélyén megbúvó bronz-, vas- és középkori sáncok, föld- és kővárak romjainak, maradványainak felkutatása, az ezekhez vezetett kisebb-nagyobb túrák. Később, a 20. század második felében országosan egyre több olyan jelvényszerző túramozgalom indult el, amely a várak szerelmeseit célozta meg, például a nógrádi vártúrák. Az ismertebb erősségek – Nógrád, Hollókő, Drégely, Somoskő, Salgó – meglátogatásán túl kevésbé felkapott és nehezebben megközelíthető vármaradványokat is útba ejtettek, így Szandavár, Zagyvafő, Ágasvár vagy Baglyaskő romjait is. Az ötvenes évek végén alakították ki Zemplénben a Rákóczi-vártúra útvonalát Füzértől Sárospatakig, ami ugyancsak népszerű a mai természetbarátok körében is. 

30 erősség a Börzsöny rengetegében

A rengeteg mélyén sok, magas sziklafalakra épített, egykor büszkén feszítő várromot találunk. A környék jól ismert erődítményein, a nógrádin és drégelyin túl közel harminc olyan középkori vagy korábbi vár, őrhely, torony is fellelhető a bérceken, amelynek falai, bástyái és árkai már alig kivehetők a természet erőinek pusztítása és az emberi tevékenység következtében. Mégis izgalmas eljutni hozzájuk, legtöbbjük megközelítése valódi túrateljesítmény. (Az említett várakat a Természetjáró és Sí Sportegyesület által szervezett Várak a Börzsönyben jelvényszerző túramozgalom keretében is bejárhatjuk.) 

Az egykori börzsönyi erősségek bejárása akár pár napos körtúra teljesítésével is emlékezetes élmény lehet. Lássuk tehát, merre induljunk! 

Lélegzetelállító panoráma Salgóvárból

Ha északnyugaton kezdünk, Perőcsény közelében, 700 méter feletti magasságú sziklabércen, a hegység nyugati gerincén találjuk Salgóvárat (Vár-bérc, nem tévesztendő össze a nógrádi Salgó várával) – pontosabban annak szinte csak hűlt helyét, hiszen már csak egy kisebb falmaradvány lelhető fel belőle. A panoráma viszont lélegzetelállító a Belső-Börzsönyre, a Nagy-Hideg-hegy, a Csóványos és a Magosfa vonulataira. A pusztító tatárjárás után a Hont-Pázmány nemzetség tagjai építették birtokközpontként, később Csák Máté tulajdonában állt, majd királyi birtok lett. Pusztulását Salgói Miklósnak, a birtok földesurának ügyei okozták, akit a királyi tanács 1422-ben hamispénz-verés és egy báró feleségével történt házasságtörés miatt ítélt el; büntetésként Salgóvárat is teljesen lerombolták.

A Börzsöny elfelejtett várai. Balról jobbra: Kámor-hegy, egykori sánc Pogányvár közelében, Pléska-szikla, Damásd vára egy korabeli vedután. A montázst készítette: Bíró Mátyás

Több telep a kiétei kultúra idejéből

A Kemence közelében, 823 méteren elterülő Pogányvár elérése is szép sportteljesítmény. Az egykor sánccal körbevett telep a késő bronzkori Kyjatice-kultúra (kiétei) idején épülhetett, valamikor Kr. e. 1000 körül. A csóványosi panoráma innen is lenyűgöző. A 18. század végi határjárások alkalmával készített Vály György-féle térképek a vár alaprajzát tüntetik fel, és jelzik, hogy csak a sáncok látszódnak, a falak már a föld alatt vannak. A kiétei kultúra emléke a Pléska-sziklánál lévő lelőhely is, déli részén egy széles sánccal, itt kora középkori leleteket is találtak. És ne feledkezzünk el a hegység egyik legépebb őskori földsáncáról sem, amit ma Godóvár néven ismerünk. A vár az egyik legrégibb falunktól, Kemencétől nem messze található, amit a hagyomány szerint a Hont-Pázmány nemzetségbe tartozó Godó főúr alapított, innen az erősség mai elnevezése is. 

Damásd vára: Anjou királyaink egyik kedvenc helye

Az Ipoly-parti Ipolydamásd határában állnak Damásd várának ma már szerény maradványai. 14. századi oklevelek szerint I. Károly és I. Lajos királyaink is sok időt eltöltöttek vadászataik alatt az eredetileg őrtoronynak kialakított várban. 1523-ban II. Lajos a török elleni háború miatt felhasználta az esztergomi Bakócz-kápolna nemesfémeit, emiatt, kárpótlásául kapta meg Damásd várát az esztergomi főkáptalan. A törökök 1543 és 1595 között birtokolták, majd 1595 és 1663 között, Érsekújvár elestéig újra a Magyar Királyságé volt. Egy 1620-as adat megmutatja, hogy nagyjából mekkora erősség volt hajdanán: 33 lovas és 75 gyalogos volt a várban. Az 1630-as években szinte csak magyarok laktak és szolgáltak benne. 1646-ban nagy csapás érte a várat és védőit, a váci törökök lerombolták a falakat, és felkoncolták a védőket. A romhoz ellátogatva ma már sajnos erős fantáziára van szükségünk ahhoz, hogy egykori nagyságát elképzeljük.  

Bibervár, ahol egykoron óriások laktak

Kóspallagtól és a Toronyalja-horgásztótól nem messze érdemes felkeresni Bibervárat is, amit Pusztatoronynak is hívnak. A tatárjárás előtt vagy legkésőbb az 1260-as években épült őrtorony a környékbeli folklórban is megjelenik, azt tartották ugyanis a helyről, hogy valamikor óriások lakták, akik egész ökrökkel csillapították étvágyukat. Nagy eséllyel a Rosd nemzetség egyik tagja építette az őrtorony-erődítményt. Az akkori kis- és középbirtokos nemesség lakóhelyéül szolgáló vártípus, mint ez is, egy sánccal, árokkal és palánkfalllal körbevett lakótoronyból és udvarból állt. Közelében valószínűleg egy település is létezhetett Toronyalja névvel. Egy 1527-es oklevélben Toronypuszta névvel jelenik meg. Valamikor az 1400-as évek elején néptelenedhetett el, nagy eséllyel az Árpád-ház kihalása utáni anarchia idején támadták meg és rombolták le. Az 1700-as évek közepétől már Bibervár néven hivatkoznak rá a katonai térképeken. Napjainkban az egykori lakótoronyból láthatunk egy kisebb falmaradványt. 

Pár száz méterre találjuk a Szent Mihály nevére keresztelt toronyaljai pálos kolostor romjait, amely ma emlékhely, egy szép oltár áll az egykori szentély helyén. A kolostor a török időkben, az 1540-es években néptelenedett el. Ehhez is kapcsolódik egy monda, miszerint a kolostort és a márianosztrai rendházat egy föld alatti folyosó kötötte össze, és a török uralom alatt a kincseiket ide és a kolostor mély kútjába rejtették. Később egy kincskereső megpróbálta megtalálni ezeket, de egy hatalmas kutya úgy megijesztette, hogy azon nyomban szörnyethalt. A hagyomány szerint az eldugott kincsek azóta is a titkos alagútban vannak.

Gyönyörű panoráma a Kóspallag környéki vonulatokra

Várhegy-kilátó: a Börzsöny egyik legszebb panorámapontja

A Börzsöny egyik legszebb panorámájú kilátópontja a Királyrét fölé magasodó faszerkezetes, háromemeletes kilátó 350 méter magasságban: a 2020-ban átadott Várhegy-kilátó. Középkori és bronzkori leletek is előkerültek korábban innen. 

Most azonban átadjuk a szót Thirring Gusztávnak, a hazai túramozgalom egyik alapítójának, aki az 1900-ban kiadott turistakönyvben így ír a vidékről:

„Közvetlenül a telep fölött (Szokolyahuta, azaz Királyrét – a szerk.) a meredek Várhegy (360 m.) emelkedik, mely híres gránátlelőhely (innen német neve: Granatenberg); erdei fenyővel fedett lejtőjén rizs- és borsónagyságú gránátok (ásványtípus – a szerk.) tömegesen találhatók. A hegy tetején némi sánczok s árkok nyomai ismerhetők fel. A csúcson álló gloriette dűledező. A kilátás a sűrű erdő miatt korlátolt. A telepről a Várhegyre szerpentinekben kigyódzó ösvény visz fel.” 
Budapesti Turista Térkép, a Magyarországi Kárpát-Egyesület Budapesti Osztályának megbízásából rajzolta Kogutowicz Manó térképész. A fotó a nagy-hideg-hegyi turistaházban készült, a térkép annak egyik falát díszíti

Családi kis várak sora

Szokolya közelében találjuk a Pap-hegyet, ahol bronzkori és Árpád-kori földvár is volt egykor, ma már csak az árkok maradványai láthatók. A 12. századi források Sokol (Sólyom) néven említik a települést, amit a hagyomány szerint Hont vezér alapított. A kutatások szerint ez a kis vár, ahogy a környéken több is, a 13. század elején épült, a környék birtokosának és családjának lakhelyeként, és alig egy évszázadig állt. Pusztulása valószínűleg összefügg az Árpád-ház kihalása utáni belharcokkal. 

Valamikor a tatárjárás után épült fel a ma Csehvárnak nevezett egykori kis vár, kőtorony, amely Diósjenő közelében a Bárány-bérc melletti hegykúpon magasodott egykor, nagyon jól védhető helyen és kitűnő kilátást biztosítva a Börzsöny keleti részére, például a Kámorra is. Ma már csak az egykori sánc maradványai láthatók. 

A vár történetéről érdekes részleteket olvashatunk Thirring Gusztáv könyvében:

„Diósjenő vára az 1290–1460. években állott fenn. 1440 körül a csehek elfoglalták és csak 1456-ben bocsátották vissza pénzért. Előbb a királyé volt, de Zsigmond király a Lévai Cseh családnak elzálogosította. A községtől Ny-ra emelkedő erdős dombot ma is Csehvárnak nevezik.” 

A Kámor-hegy kincse

A legendás Kámor-hegy csúcsát ma is látszódó sáncmaradványok veszik körül, a középkorban két vár is állhatott itt a Buda és Krakkó közötti jelentős kereskedelmi utat felügyelve. Ehhez a korábbi erősséghez kapcsolódik egy régi monda is, ami Kámor rablólovagról és lányáról, Milkáról szól. Miután a király lovagjai elűzték Kámort, a monda szerint a környéken összeharácsolt kincsei az itteni pincékben maradtak, amit lánya megpróbált megtalálni. Közben a kincsvadászokat is elűzte, sokáig boszorkányként kísértve a hegyen, legalábbis a mondák kitalálói szerint. Ma már falmaradványok nem, csak egy barlangüreg található a helyen, amit a hagyomány szerint az elrejtett kincseket rejtő pincék bejáratának tartanak. 

Az elfelejtett várainkról szóló sorozatunkat hamarosan folytatjuk, addig is látogasd weboldalunkat naponta frissülő tartalmainkért. 

Felhasznált és ajánlott források: 

Fotók: Bíró Mátyás