Gazdag Gyula a szocialista abszurd valóság gúnyos és szókimondó leleplezése, meg nem alkuvása, kérlelhetetlensége és bátorsága miatt megkerülhetetlen alakja a magyar filmművészetnek, mondja el Schreiber András filmesztéta, filmkritikus a közelgő programsorozat kapcsán.

„Egyaránt készített dokumentumfilmeket és játékfilmeket, a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején mindkét műfajban egy-egy jelentős alkotással indult el a karrierje. Az első ezek közül a Hosszú futásodra mindig számíthatunk, amely a jeges Dunát is rendszeresen átúszó sportolóról, Schirilla Györgyről, illetve az őt ünneplő kistelepülésről, Kenderesről szól. Schirilla 1967-ben a nagy októberi szocialista forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából elfutott Moszkvába, ennek az egyébként lenyűgöző sportteljesítménynek a tiszteletére Kenderesen bisztrót építettek, ezért Schirilla oda is elszaladt. Ennek a második futásnak a részleteit, az avatóünnepség körülményeit rögzítette Gazdag Gyula, persze rögtön a fonákjáról, hiszen már a film címe is ironikus, mivel az a sportolót a település határában fogadó, túlbuzgó tanácselnök alkalmi verséből származik” – mondja el a szakember.

Hosszó futásodra mindig számíthatunk Forrás: Cirko-Gejzír

A rendező első játékfilmjére, az 1971-ben forgatott A sípoló macskakőre áttérve kifejti, hogy az még direktebb módon, a szatíra eszközeivel fogalmazza meg a rendszer sajátosságait, elkészülte után rá is akarták venni az elvtársak a rendezőt, hogy vágja ki a film mintegy harmadát, amit Gazdag megtagadott, válaszul a cenzúra hónapokig dobozba zárta az alkotást.

Nem véletlenül szerette volna a szocialista hatalom betiltani a filmet: A sípoló macskakő ugyanis egy építőtáborban játszódik, ahol a gimnazistáknak egy szervezési hiba miatt nem tudnak érdemi munkát adni, ezért látszatfeladatokkal próbálják őket lefoglalni, hogy megtanulják a kádári rendet és ,,a szocialista munka becsületét”. Ez persze kamaszos ellenálláshoz, a tábor rendjének felbomlásához vezet, mivel három diák ragaszkodik az eredeti célhoz, és munkát vállal egy gazdánál, mire épp a szocialista rend megsértése miatt zavarják haza őket – a valódi ok persze az, hogy tettükkel leleplezték a vezetőik dilettantizmusát és a tábor céltalanságát. A sajátos szatirikus parabola azonban nemcsak a rendszer abszurd logikátlanságára mutat rá, hanem a kényelmes táboréletet választók, a vezetők hazugságában cinkosok példáján az 1968 utáni kádári szocialista társadalom megalkuvását ábrázolja.

Schreiber András szerint A sípoló macskakő tökéletesen rávilágított a „legvidámabb barakk” visszásságaira, olyan kérdéseket feszegetve, amelyekről illett hallgatni, nem véletlenül vált az alkotás a hetvenes-nyolcvanas években formálódó fiatal ellenzékiek egyik meghatározó filmélményévé.

„A valóságot a fikcióval keverő játékfilmjei, illetve a játékos dokumentumfilmjei – különösképp a nála is több betiltott filmet forgatott Ember Judittal közösen készített A határozat – egyaránt a néző szociológiai tudatosságát célozza. Gazdag Gyula minden filmje sajátos kordokumentum, amely jellegzetes, a korra jellemző társadalmi problémákat tár fel”

– teszi hozzá a szakember. Jól illusztrálja ezt a tíz éven keresztül betiltott Bástyasétány hetvennégy is, amely a hazug kommunista termelési operettek sémáit kiforgatva mutatja be a szocializmus lakásválságát és leplezi le a rendszer látszatvalóságát. A Balzac azonos című regényét az 1968 utáni Budapestre helyező, 1983-as Elveszett illúziók pedig már a címéhez igazodva adja a szocialista társadalom és a hatalmi gáncsoskodás látleletét, miközben az olyan filmjei, mint az 1987-es Hol volt, hol nem volt és az utolsó opus, az 1989-es, a hírhedt 1973-as balassagyarmati túszdrámát bemutató Túsztörténet már rámutattak a szocialista rendszer elkerülhetetlen bukására is.

Bástyasétány hetvennégy Forrás: Cirko-Gejzír

Az utóbbi filmet követően lezárult Gazdag Gyula rendezői pályafutása, és oktatóként kezdett tevékenykedni, azonban miként Schreiber András fogalmaz, az életművével, az elhallgatott, elkent témák folyamatos feltárásával a magyar film kiemelkedő alakjáról beszélhetünk, aki az 1990-es évektől kezdve az amerikai rangos filmegyetem, az UCLA oktatójaként és a Sundance Intézet rendezői laboratóriumának művészeti vezetőjeként olyan alkotók indulását segítette, mint Taika Waititi, Sean Durkin vagy Miranda July.

Részletes információk a retrospektív programsorozatról a Cirko-Gejzír Filmszínház oldalán olvashatók.

Kiemelt kép: Sípoló macskakő (Fotó: Inkey Alice)