Dögkeselyű (1982)
A mai napig két kezünkön meg tudnánk számolni, hány olyan látványos és feszült akciójelenetet láthattunk a magyar filmtörténelemben, mint a Dögkeselyűben, az 1982-es alkotás a maga korában technikai értelemben forradalminak számított, és rendkívüli módon színesítette a hazai bűnügyi történetek palettáját.
Ironikus, hogy András Ferenc rendezőt kifejezetten bosszantotta, hogy az alkotását kriminek állították be, szerinte akkoriban a sajtó azért tette ezt, hogy elfedje a mű társadalomkritikus aspektusait.
Kocsmák kellenek, nem szekértáborok | Magyar Krónika
András Ferenc filmművésszel kővágóörsi házában beszélgettük boldog gyerekkorról, nyüzsgő fiatalságról és az egyszerre kezdő- és végpont Balaton-felvidékről.
Hiszen a sztori középpontjában egy értelmiségi áll – Cserhalmi Györgyöt élete egyik legjobb alakításában látjuk –, aki megélhetési kényszerből taxizni kezd, majd amikor kirabolják, tudja jól, nem számíthat a hatóságok segítségére, így saját maga indít bosszúhadjáratot. A film így lényegében az előző rendszer totális élhetetlenségére mutat rá, de megjelenik benne az ébredező vadkapitalizmus bírálata is.
Újra mozikban a felújított Dögkeselyű | Magyar Krónika
Az 1982-es Dögkeselyű, András Ferenc kultikus bűnfilmje a Pannónia Entertainment gondozásában február 23-tól korlátozott ideig ismét szélesvásznon látható.
Szürkület (1990)
Fehér György sajnálatosan keveset emlegetett mesterművére a rendszerváltás utáni első magyar játékfilmként szoktak hivatkozni, azonban nemhogy nem árad belőle az új világ felszabadult levegője, hanem fullasztóbb képet fest a vidéki mindennapokról, mint a legtöbb szocializmus alatt készült alkotás:
leginkább azt a hatást kelti, mintha Tarr Béla rendezett volna egy krimit.
A történet középpontjában egy nyugdíj előtt álló nyomozó áll (Derzsi János), aki megesküszik egy édesanyának, hogy megtalálja a kislánya gyilkosát, és csakhamar őrizetbe is vesznek egy hangyás figurát, aki az őrsön bevallja a bűntényt, majd közvetlenül utána öngyilkos lesz. A rendőrség ezután lezártnak tekinti az esetet, a férfi azonban gyanakodni kezd, hogy nem a megfelelő embert kapták el, és egyre inkább a megszállottja lesz az ügynek, amely lassacskán az ép elméjét is kikezdi.
Érdekesség, hogy a forgatókönyv Friedrich Dürrenmatt kisregényének, Az ígéretnek az adaptációja, ugyanezt a könyvet dolgozza fel Sean Penn rendezésében és Jack Nicholson főszereplésével a 2001-es Az ígéret megszállottja című amerikai thriller is, mindkét film más-más szempontból kiváló.
Tiszta szívvel (2016)
Ha csak annyit mondanánk el a Tiszta szívvel történetéből, hogy egy mozgássérült fiatalról szól, akinek életmentő műtéti beavatkozásra lenne szüksége, de nincs rá pénze, a külföldre lelépett apjától pedig nem hajlandó elfogadni a támogatást, akkor a legtöbben valószínűleg egy végtelenül nyomasztó szociodrámára asszociálnának. Esetünkben azonban szó sincs erről: a fiú a szintén fogyatékkal élő barátjával együtt megismer egy egykori tűzoltót, aki ugyancsak kerekesszékbe kényszerült, ellenben nem hajlandó beletörődni a sorsába, műlábakat szeretne, és ezért bérgyilkosságokat vállal, a balhékba pedig belerángatja a fiatalokat is, akiknek csakhamar veszélybe kerül az élete.
Till Attila rendezéséből bár árad a szociális érzékenység, virtuóz módon vegyíti a fekete humort, az akciójeleneteket és a thrillerszerű izgalmakat.
A főszerepet alakító amatőr színész, Fenyvesi Zoltán, a TÁP Színház társulatának tagja, Fekete Ádám, valamit Thuróczy Szabolcs hármasa pedig briliánsan működik.
Budapest Noir (2017)
Egy félalkoholista, láncdohányos bűnügyi újságíró egy prostituált meggyilkolásának ügyében kezd el nyomozni, majd hamar kiderül, a szálak egészen a politikai elitig vezetnek, és a saját élete is veszélybe kerül. Ez a szinopszis önmagában sok száz amerikai krimire illene, Kondor Vilmos regénye azonban ezt a klasszikus alapsztorit a Trianon utáni sokkból még fel sem eszmélt két háború közötti Budapestre ültette át rendkívül hangulatosan.
Gárdos Éva rendezéséből árad a nyugati profizmus, nem véletlenül, a 2001-es Amerikai rapszódia is az ő nevéhez fűződik Scarlett Johansson főszereplésével, a Budapest Noir azonban bár egy kétségkívül profi munka, a kelleténél sterilebb és sótlanabb.
Gárdos Éva rendezéséből árad a nyugati profizmus, nem véletlenül, a 2001-es Amerikai rapszódia is az ő nevéhez fűződik Scarlett Johansson főszereplésével, a Budapest Noir azonban bár egy kétségkívül profi munka, a kelleténél sterilebb és sótlanabb.
Az elképesztő sztárparádé azonban kárpótolja a nézőt: a főszerepet alakító Kolovratnik Krisztián mellett olyan színészek váltják egymást, mint Tenki Réka, Dobó Kata, Anger Zsolt, Kulka János, Mucsi Zoltán, Thuróczy Szabolcs és Törőcsik Franciska.
Az unoka (2021)
A Mindenki című rövidfilmjével Oscar-díjat nyert Deák Kristóf a Foglyok című televíziós produkció után ezzel az alkotással mutatkozott be a nagyvásznon, és enyhén szólva sem okozott csalódást. A történetben az átlagos irodista fiatal srácnak (Blahó Gergő) a nagyapja (Jordán Tamás) a klasszikus és hazánkban gyakori unokázós csalás áldozata lesz, majd csaknem belehal a szégyenbe, a fiú pedig miután látja a rendőrség ügyetlenkedését, úgy dönt, maga szolgáltat igazságot, végül nem várt szövetségesekre lel hasonlóképpen átvert idősek személyében.
Az alkotás az amerikai thrillerek profizmusával kelti a feszültséget, mindvégig tempós és izgalmas,
Az alkotás az amerikai thrillerek profizmusával kelti a feszültséget, mindvégig tempós és izgalmas,
igaz, a forgatókönyv néhol egészen butának tűnik, ahogyan a főszereplőnek folyamatosan mázlija van az ügy felderítése közben, de mindez csak addig zavaró, amíg az egészen abszurd utolsó harmadban ki nem derül, nem egy vérkomoly, hanem kifejezetten szatirikus filmről van szó.
Kiemelt kép: Tiszta szívvel (Forrás: Filmio)
