A FotóFalu ötletet Telek Balázs álmodta meg 2007-ben az ArtBázison folyó műhelymunka szerves folytatásaként, a néhai fotóművész örökségét a felesége, Halász Gabi azóta is odaadóan ápolja, hogy fennmaradjon az a közösség, amelynek eszmei alapját együtt hozták létre.
Az egyhetes, nyaranta megrendezett táborok során nyolc-tíz fős kis létszámú kurzus indul a fotográfia különböző ágazatait feldolgozó tematikákban – az archaikus technikáktól kezdve a klasszikus analóg eljárásokon át a digitális fotózásig vagy akár a filmkészítésig lehetőség nyílik nemcsak a kémiai folyamatok vagy technikai háttér bemutatására, hanem egyúttal a fotográfia filozófiájának és elméleti összetevőinek a megismerésére is.
Azt itt született hihetetlen mennyiségű anyagból láthatunk válogatást április 20-ától a budapesti Fuga Építészeti Központban, amelyről az egyik kiállító művész, Németh Kriszta nemes egyszerűséggel azt állította a Facebookon, hogy az elmúlt tíz év legélvezetesebb kiállítása lesz.
„Nagyon sok hasonló tárlaton jártam korábban, de az alapján, amit eddig láttam mindebből, azt gondolom, ez szakmailag és művészileg is egy nagyon erős válogatás. Elképesztően ötletes, videóinstallációkkal tarkított prezentálás kíséretében egy rendkívül sokszínű anyaggal találkozhatunk a FotóFalu elmúlt tizenöt évének terméséből, elfogultság nélkül állíthatom, hogy hatalmas élmény lesz”
– mondja el a művésznő, majd a tárlat tematikájára rátérve hozzáteszi: a képek fő rendezőelvét az jelenti, hogy egyrészt javarészt a FotóFaluban, Drégelypalánkon készültek, másrészt bár helyet kap a kiállításon a digitális technológia is, a legtöbb mű olyan analóg, archaikus eljárásokkal készült, mint a lyukkamera, a cianotípia vagy a fotogram.
Fotó: Szalay Mona
A Fugában a képek mellett két könyvet is bemutatnak: az egyik a FotóFalu történetét meséli el, a másik Németh Kriszta és Dallos Emese közös munkája, a Nagyon kis receptkönyv. A két művész 2017-ben ismerkedett meg a nyári eseményen, és egy nap, amikor a helyi művelődési ház udvarán sétálgattak, megláttak egy fényérzékeny papíron egy adag tésztát, majd összenéztek, és mivel mindketten szeretnek főzni, eszükbe jutott, hogy készíthetnének egy szakácskönyvet. Aztán ahogyan tovább érlelődött az ötlet, egyre inkább egy receptkönyvben kezdtek gondolkodni: összeszedtek néhány hozzávalót, csirkecombot, hagymát, kaprot, uborkát, majd azokat egy üveglapon installálták, végül egy fényérzékeny papírra helyezve és megvilágítva lefotózták az ételeket.
A fényérzékeny anyag misztériuma | Magyar Krónika
A digitális kamerák, majd az okostelefonok revolúciójával hiperinflálódott a fénykép. Válogatásunkban hét fotós nyúl vissza a predigitális korba.
Így született meg 7 + 1 recept, ami nem sok, ezért is kapta a kötet ezt a címet, amelyben egyébként konkrét receptleírások nem is szerepelnek. Ugyanis miként Németh Kriszta elmagyarázza, az volt a koncepciójuk, hogy így lényegében az játszódik le, mint amikor a fotográfiában beteszünk egy papírt az előhívóba, és megszületik a mű; ugyanígy, ha egy háziasszony meglátja ezeket a hozzávalókat, egyből számtalan recept összeáll a fejében.
Kiemelt kép: Dallos Emese és Németh Kriszta Önportré létrával, avagy szőttünk nektek egy kèpet című fotója (Forrás: Facebook)
