A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, azon belül is a kisalföldi tájegységben álló ásványrárói házban időről időre megidézik a múltat.
Demenciával élő idős embereket fogadnak, akiknek a közelmúlt eseményei sokszor a homályba vesznek, de a régmúlt emlékei még előhívhatók.
Szívesen beszélgetnek az iskolás évekről, a régi karácsonyokról, és közben a ráismerés örömével nézegetik és fogják kézbe a skanzen szakemberei által összegyűjtött tárgyakat. Nincs feladat, nincs megválaszolandó kérdés, és nincs kudarc sem. A múzeumpedagógusok szaktudásukkal és emberi érzékenységükkel látják vendégül a demenciával élőket, teával kínálják, és olyan sikerélményhez juttatják őket, ami kifejezetten pozitív hatással van az állapotukra.
Innovatív és társadalmilag igen értékes program ez, neurológusoktól a néprajzosokig sok szakember összmunkájával.
A demencia már-már népbetegség, a skanzen ebben a témában arra is vállalkozik, hogy tudásbázis legyen, és érintett családtagoknak, időseket ápoló intézmények szakembereinek tartson képzést rövidebb-hosszabb formában.
Most ezzel a programmal indulnak a Nemzetközi Társadalmi Innovációs Díjért, amely húsz éves múltra tekint vissza. Az elmúlt héten a közönség szavazhatott a pályázatok közül számára legjobbra, de a zsűri is dönt majd. A közép-kelet- és dél-európai programokat tömörítő versenyben május 1-jén Bécsben hirdetnek győztest.
Ha a szentendrei pályázat sikeresnek bizonyul, a skanzen szakemberei a díj összegéből elsősorban eszközöket vásárolnak majd. Új bútorokat, az új enteriőrhöz, tárgyakat, immár a hatvanas-hetvenes évekből, hiszen lassan az a korosztály lesz érintett, amely akkor szocializálódott. Hajrá, skanzen!
Fotó: Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum