Mint a rendezőgenerációjából oly sokan, sajátos eszközökkel állított görbe tükröt a szocializmusnak. Már rögtön az egész első egész estés filmje, a Veri az ördög a feleségét is maró gúnnyal, kicsit az Isten hozta, őrnagy úr! stílusában, de annál kevésbé harsányabban élcelődött a rendszeren. A történet középpontjában egy bizonyos Kajtár család állt, akik a balatoni házukba egy rangos beosztású vendéget várnak Budapestről, és mindent megtesznek azért, hogy a kegyeibe férkőzzenek, a nagy igyekezet pedig egyre kínosabb szituációkat szül.
András Ferenc a forgatókönyvet Bereményi Gézával, illetve Kertész Ákossal közösen írta, a karaktereket pedig a saját családtagjairól vagy az azok ismerőseiről mintázta, részben talán ezért is tűnnek a maguk kiforgatott módján végtelenül hitelesnek a figurák. És az életszerűséget az úgynevezett Budapesti Iskola hatása is fokozza: az említett mozgalom alkotói dokumentarista elemekkel tarkítva beszéltek a szocializmus visszásságairól és számos ilyen eszközt András Ferenc is bevetett a hivatásos és az amatőr színészek vegyítésével, vagy éppen azzal, hogy több jelenetet eredeti helyszíneken forgattak, így a szereplők például egy valós augusztus 20-ai búcsún is megjelennek.
A közönségsiker nem maradt el, de a rendezőnek valószínűleg ennél is többet jelentett, hogy – miként a nyolcvanadik születésnapja alkalmából készült interjúban elmondta – a nagy példaképe, Truffaut nemcsak hogy látta a Veri az ördög a feleségét című művét, hanem az Életem filmje című könyvében a száz kedvenc alkotása közé is besorolta, ráadásul üzenetet is küldött neki, hogy ha egyszer Párizsban jár, látogassa meg. Így is történt, és miként visszaemlékezett minderre:
„Truffaut az irodájában fogadott, hosszan beszélgettünk, és amikor Godard-ra terelődött a szó, csak annyit kérdezett elkomorodva: »Ő még él?« Godard-ral nem sokkal később a velencei filmfesztiválon futottam össze, egyedül ült egy szivarral a szájában, odamentem hozzá, elmeséltem, hogy nemrég Párizsban beszélgettem Truffaut-val, mire annyit felelt: »Az ki? Nem ismerek ilyen embert.«”
Visszatérve a Veri az ördög a feleségére: van az a vicc, hogy két idegen férfi ül a vonaton, az egyikük elmesél elmond egy rendszerkritikus viccet, mindketten jót nevetnek, majd a másik azt felei, hogy „ez nagyon jó, fel is írom, hogy is hívják magát?”.
Kocsmák kellenek, nem szekértáborok | Magyar Krónika
András Ferenc filmművésszel kővágóörsi házában beszélgettük boldog gyerekkorról, nyüzsgő fiatalságról és az egyszerre kezdő- és végpont Balaton-felvidékről.
Ez történt lényegében András Ferenccel is: a hivatalos bemutató előtt egy pártüdülőben levetítették a filmet, jelen volt Kádár János is a feleségével, mindannyian jót röhögtek, sőt, a korszaktól szokatlan módon nemcsak nem tiltották be a vígjátékot, hanem egyetlen jelenetet sem vágtak ki belőle, András Ferenc nevét azonban feljegyezték, legalábbis öt éven keresztül nem engedték ezután forgatni egész estés alkotást.
Akkor azonban nem akármivel, hanem a jelenleg is legtöbbet emlegetett rendezésével, a Dögkeselyűvel tért vissza. Az 1982-es alkotás forradalminak számított, korábban sosem láthattunk hasonlóképpen látványos akciójeleneteket magyar produkciókban, de azóta sem nagyon, ráadásul a kicsit a Taxisofőr sztorijára emlékeztető történet is rendkívül eredetinek számított. A film főszereplője egy értelmiségi (Cserhalmi György elképesztő alakításában), aki megélhetésből taxizni kezd, majd miután kirabolják, tudja jól, nem számíthat a hatóságokra, így maga áll kegyetlen bosszút. A korabeli politika akkoriban a bűnfilm jelzőt húzta rá a műre, mindez András Ferencet igencsak bosszantotta, mert úgy érezte, így próbálják elmismásolni a társadalomkritikus hangvételét. Ugyanis a Dögkeselyű az élhetetlen és működésképtelen rendszert bírálta, miközben megjelenik benne a kilencvenes években kicsúcsosodott vadkapitalizmus kezdeti térnyerése is.
Ha András Ferenc csak ezt a két produkciót forgatja a karrierje során, már akkor is a legendák között lenne a helye, de az életműve ennél jóval gazdagabb. Nagy sikert aratott a mások mellett Eperjes Károly, Koltai Róbert, Udvaros Dorottya és ugyancsak Cserhalmi György főszereplésével készült A nagy generáció is, de meg kell említeni a rendező a saját filmjei közül a kedvencei között tartja számon a Végkiárusítás és a Vadon című drámát is.
Kiemelt kép: András Ferenc (Forrás: MTI)
