Tavaly ünnepeltétek fennállásotok 15. évfordulóját a Müpában. Miért pont ezt a helyszínt választottátok? Azért is merül fel bennem ez a kérdés, mert a rendkívül energikus dalaitokhoz egy állókoncert talán még jobban passzol.
Egyrészt azt gondoltuk, hogy a Müpa egy rendkívül méltó és elegáns helyszín egy ilyen ünnepi alkalomhoz, másrészt fontos szempont volt az is, hogy megfelelő méretű legyen a színpad, mivel sok vendéget hívtunk el. Lényegében mindenkivel előadtunk egy-egy dalt, akivel az elmúlt 15 évben szerettünk együtt játszani vagy valamilyen módon kapcsolódtak a pályánkhoz.
És szerte az évben, rengeteg hagyományos bulit adunk, most viszont az volt a célunk, hogy egy megkülönböztetett koncerten megmutassuk egy másik arcunkat egy másik miliőben. Már csak azért is, mert előre tudtuk, hogy rögzítjük ezt az estét és kiadjuk egy hanglemezen, márpedig egy csendesebb, visszafogott hangulatban jobb, tisztább felvétel készül, mintha mindenki ugrál, táncol és énekel. És mint a Fonogram díj is igazolja, beváltotta a reményeinket az elképzelésünk.
Mielőtt az említett elismerésre rátérnénk: a hanglemezek terjedelmi korlátai miatt világos, hogy csak nyolc dalotok került fel a korongra, de a Spotify-on vagy az egyéb zenemegosztó-szolgáltatásokon miért nem a teljes koncertet jelentettétek meg?
Mert csak a legjobban sikerült felvételeket szerettük volna kiadni és prezentálni – azt a lehető legmagasabb színvonalat, amelyet jelenleg a Góbé nyújtani képes.
Egy olyan összeállítás készítése volt a célunk, amit harminc év múlva is büszkén hallgatunk majd meg.
A megszólalás mellett fontos rendezői elv volt, hogy a kedvenc dalaitok is felkerüljenek a lemezre?
Az az igazság, hogy hagyományos értelemben nincsenek kedvenceink, mindegyik dalunkat nagyon szeretjük. Nem adtunk még ki olyan számot, amivel ne lettünk volna maximálisan elégedettek. Éppen ezért egyébként a koncertek alkalmával sem elsősorban azokat játsszuk, amelyekről tudjuk, hogy imádják a rajongók, hanem azokat a számokat, amelyek akkor és ott szívből jönnek belőlünk. Viszont ezt a mentalitásunkat a közönségünk érzékeli és jól érezhetően értékeli is.
Mint említetted, a lemezzel két Fonogramot nyertetek. Mit jelent számotokra ez a díj?
Óriási megtiszteltetés, hiszen azáltal, hogy a live albumunk mellett az évben megjelent két single-ünket is díjazták, az egész éves munkánkat ismerték el, sőt, az azt megelőző három és fél esztendőnket is, ami alatt kitaláltuk a koncepciót, pályáztuk, megszerveztünk a koncertet, kiadót kerestünk a lemezhez, satöbbi, nem is sorolom tovább az egyéb háttérfolyamatokat. Egyébként már második alkalommal nyertük meg ezt a díjat, korábban a népzenei és klasszikus zenei Bartók-albumunkat is Fonogramban részesítették, most azonban a saját dalainkat, a fő csapásirányunkat tüntették ki. És ezáltal az egész együttest méltatták: mi hatan évente kétszáz-kétszázötven napon keresztül össze vagyunk zárva, megállás nélkül a Góbén dolgozunk, ezért hatalmas öröm egy ilyen visszajelzés.
És fontos, mert apránként, lépcsőfokonként haladunk előre a pályánk során, nem egy klasszikus, piaci alapon működő haknibanda vagyunk, amely megállás nélkül koncertezik, aztán pedig megy arccal a számlatömbbel, számunkratöbbről szól ez az együttes. Fontos missziónk az oktatás, zenei iskolában tanít több tagunk is, saját fesztivált, táncházakat, gyerekprogramokat, hangszerbemutatókat szervezünk és igyekszünk a magyar kultúráért minél többet tenni.
Bevallom, ritkán követem figyelemmel a Fonogram díjat, legtöbbször csak olyan bulvárhírek kapcsán hallok róla, mint például amikor Majkának nem tetszett, hogy nem ő kapta meg, hanem egy fiatalabb előadó, noha neki mennyivel több rajongója van. A népzene és a világzene világában is jelen van ez a fajta szakmai féltékenység?
Azon előadók között, akik a kultúra teremtése és megőrzése mentén gondolkodnak, nem jellemző. Rengetegen gratuláltak nekünk az átadó után, miként mi is az összes jelöltnek. E közeg számára nagyon fontos a Fonogram, hiszen láthatóvá teszik a munkásságunkat és a népzene világát. Mi nem töltünk meg stadionokat és az sem valószínű, hogy egyszer a Sziget nagyszínpadán lépünk majd fel, így az összes olyan elismerés fontos számunka, ami kicsit is ránk irányítja a figyelmet. Ugyanakkor kár lenne tagadni, ezen a területen is jelen van az alkotói féltékenység. Egy fesztiválon kevés jó idősáv áll rendelkezésre például és sokan hangot adnak, ha nem csípik el azokat. De ez az elégedetlenség elsősorban a tudatlanságból és nem a rosszindulatból fakad: egy rendezvényszervező nem úgy gondolkodik, hogy ha ez vagy az a zenekar nem ér rá, akkor meghívja helyette a másikat, hanem határozott elképzelései vannak. És
jelen vannak egyfajta urambátyám viszonyok is a szakmán belül, ha egy tánckarvezető például ismer egy prímást, akkor őt kéri fel, utóbbi pedig hívja a barátait, ez így működik, el kell fogadni ezeket a törvényszerűségeket.
Szóval a népzenei szcénát jóval nagyobb összetartás jellemzi?
Igen, különösen fontos ebben a szakmában, hogy örüljünk egymás sikereinek, mi például rendkívül boldogok voltunk, amikor a Csík zenekart és a Misztrál együttest Kossuth-díjjal tüntették ki, hiszen az egész műfajt népszerűsítik ezek az elismerések. Egy pici országban élünk és nemzetközi szempontból a periférián vagyunk abból a szempontból, hogy nem eléggé balkáni a népzenénk ahhoz, hogy egzotikusnak hasson, viszont nem is annyira nyugatias, hogy az európai fősodorba bekerüljön, ezért minden kisebb-nagyobb siker is jelentőséggel bír.
És annak is örülök, hogy a népzenén kívül is rengeteg magyar könnyűzenei előadó hihetetlen sikereket képes elérni manapság, már nem csak egy Metallica-kaliberű név képes stadionokat megtölteni. Az, hogy olyan pofátlanul fiatal zenészeket, mint Azahriah-t vagy a Carson Coma-t ilyen óriási rajongás veszi körbe, az nagyon sok tizenévesnek adhat reményt és inspirációt. Mi is ezt szeretnénk nyújtani a Góbéval. Prezentálni azt, hogy egy három húros brácsával vagy egy dudával is Fonogramot lehet nyerni.
Nemrég jelent meg a Világ Muzsikása című friss dalotok, amelyet Oscar Berteen, belga zenésszel vettétek fel. Honnan ered az együttműködés ötlete?
A nemzetközileg több mint harminc éve futó Ethno zenei tábort 2022 óta itthon is minden évben megrendezik Ethno Hungary néven, az a lényege, hogy húsz-huszonöt fiatal tíz-tizenöt országból találkozik és beavatják egymást a saját zenei kultúrájukba. Mindenki megtanít egy népdalt a többieknek, majd aztán azokból közösen alkotnak számokat és végül elő is adják azokat egy koncerten. Az első ilyen alkalommal ismertük meg Oscar Berteent, ő résztvevő volt, én pedig mentorként vettem részt a táborban és már akkor nagyon jól rezonáltunk, így felvetettem neki, jó lenne egyszer közösen zenélni. Ő igent mondott, de utólag bevallotta, akkor csak legyintett magában, mondván, hányan mondják ezt, aztán sosem lesz belőle semmi, aztán annál jobban meglepődött, amikor megvalósult az együttműködés.
A rendezvény után tartottuk a kapcsolatot és amikor egyszer beszéltünk, mesélte, hogy az Ethno táborban nagyon rákattant a magyar népzenére és felvetette, mi lenne, ha Magyarországon végezné el ezt az egyetemi terepmunkáját. És mondtuk, hogy persze, azonnal indulj, így 2023 tavaszán majdnem egy hónapot együtt töltöttünk vele, fel is vettünk kettő számot. Teljesen új élmény jelentett nekünk, hogy nem kotlottunk hosszasan egy-egy dalon, miként az gyakran megesik a Góbéval, hanem villámsebesen haladtunk, megírtuk és rögtön fel is vettük ezeket a tételeket. És olyannyira pozitív volt a közös munka, hogy azóta is rendszeresen zenélünk együtt. Játszottunk közösen Észtországban a Viljandi Folk Festivalon tavaly nyáron, ami egy hatalmas nemzetközi világzenei rendezvény, itthon is zenéltünk a Kobuciban, illetve fel fogunk lépni Belgiumban és Finnországban is.
A Világ Muzsikása című dalt Oscar Beertennel közösen meghallgathatjuk a Góbé Zenekar nagyszabású fellépésén az Akvárium Klubban május 17-én, ahol az előzenekaruk a Ethno Hungary együttese lesz.
Oscar Berteen egyébként egy magasan jegyzett zenésznek számít a hazájában?
Még nagyon fiatal, de meredeken ível felfelé a karrierje, olyannyira tehetséges és éles eszű, hogy biztosak vagyunk benne, az élvonalba fog jutni. Volt egyébként egy olyan formációja, amellyel feröeri népzenét játszottak, ez most parkolópályán van, viszont az új bandájával, az Alterne-nel már Dániában, Észtországban, Belgiumban és Németországban is koncerteznek és jönnek Magyarországra is, a mi fesztiválunkon, a Boglarton fognak fellépni augusztus végén. Szóval elképesztő potenciál van benne.
Ugyanakkor hozzá kell tennem, nem úgy gondolkodtunk, hogy keressünk egy hatalmas nevet, akivel együtt tudunk működni, hátha felfigyelnek ránk is, hogy a nagykutyával játszunk, hanem az motivált minket, hogy olyasvalakit találjunk, aki hasonlóképpen gondolkodik a zenéről. És ő épp úgy kulturális misszióként tekint rá, mint mi, így a közös zenélés is jóval természetesebben alakult és önazonosabb volt, aztán majd reményeink szerint évről évre, lépésről lépésre haladunk együtt előre.
Más együttműködésben is gondolkoztok a jövőben?
Igen, sok konkrétumot még nem árulhatok el, de tervezünk egy kollaborációt egy ukrán-lengyel előadóval, hogy a zenénken keresztül mi is elmondjuk a véleményünket arról, mit gondolunk mindarról, ami a világban zajlik jelenleg.
Egyébként minden zenésznek csak javasolni tudom a hasonló együttműködéseket. Mert amellett, hogy hatalmas élmény, rengeteget lehet tanulni zeneileg, valamint megnyithat nemzetközi kapukat. És fontos az is, hogy lebontsuk azt a képet, amelyet sokan gondolnak rólunk külföldön, hogy nem vagyunk egy nyitott nép, miközben ez nem igaz szerintem. És hozzá kell tennem: az Oscar Berteennel felvett Rebeka című dalunk a legjobb tudomásom szerint az első olyan nemzetközi kollaborációban felvett szám, ami Fonogram díjat kapott, szóval sosem lehet tudni, mi sül ki a közös munkából.
Visszatérve kicsit a Világ Muzsikása című dalotokra: a számot a tavaly elhunyt Éri Péter előtti tisztelgésnek szántátok. Milyen viszonyban voltatok vele, hogyan emlékszel rá?
Mindannyian a Muzsikás zenéjén nőttünk fel, Porteleki László egyenesen a mentorunkká vált, mindig kikértük a szakmai véleményét, több közös koncertünk is volt. És sokszor találkoztunk személyesen Éri Péterrel is, de leginkább Rigó Márton ápolt vele szorosabb barátságot, mi inkább a gyerekeikkel, Éri Marcival és Éri Katival.
És ezt a számot valóban a tiszteletadásunknak szántuk: abban nem vagyok biztos, hogy az alapjául szolgáló népdalt a Muzsikás gyűjtötte-e, abban viszont igen, hogy ők adták ki először és az ő felvételük vált híressé. És akárcsak számukra, számunkra is nagyon fontos a hidak építése, így úgy éreztük, aligha fejezhetjük ki jobban a tiszteletünket, minthogy nemzetközi együttműködésen keresztül dolgozzuk fel ezt a számot.
A Muzsikás munkássága, a gyűjtéseik és az egész szemléletük nélkül nem létezne a Góbé. Mindaz az út, ami a jelenlegi sikereinkhez vezetett, nekik is köszönhető.
És egyébként Oscar Berteen mondta, sokáig egyetlen magyar zenekart sem hallgatott, aztán megismerte a Muzsikást és olyannyira megtetszett neki, hogy elkezdte megtanulni a dalaikat, majd azok hatására jött el az Ethno táborba, hogy még jobban megismerje a kultúránkat. Mindez csak egy példa a millió közül, ami a jelentőségüket és a hatásukat illusztrálja.
Kiemelt kép: Góbé zenekar (Fotó: Robertson Anett)
További képek forrása: Góbé zenekar
