Sokféle módját hallottuk már a feleségkeresésnek, de olyat, ahogy az itt közölt képeslap bizonysága szerint egy bizonyos Pursits (ha jól olvastuk az aláírást) fogott a dologhoz, aligha.
Ez a Pursits bizonytalan gazdagságú ember lehetett. Mindenesetre birtokosa lett a szlavóniai, Daruvárhoz közel fekvő Diósszentpál településen álló kastélynak, amelyet 1905-ben Tüköry Alajos emeltetett magának és feleségének, született Schleswig-Holstein Paulina hercegnőnek. Úgy tűnik, már Tüköry úr is afféle fenn az ernyő, nincsen kas helyzetbe lavírozta magát, mert a kastélytól, amely, mint később kiderül, még a bebútorozásig sem jutott, meg kellett válnia. Rövid idő alatt több tulajdonos próbálta ki magát a főúri életmódban, közöttük lehetett Pursits úr is. Ő sem járt sikerrel, a kastély rövid úton egy banké lett. Tőlük 1917-ben Kulmer Lajos gróf vette meg, de négy évre rá megint egy bank tette rá a kezét, aztán volt százfelé osztott szükséglakás, kolostor, iskola, még baromfinevelő is. Elhagyatva, erősen viseltes állapotban ma is megvan, várja a maga újkori Tüköryjét vagy Pursitsát.
Rátérve a feleségkeresésre, a száz évvel ezelőtti Pursits az alábbi sorokkal adta postára a kastélyt ábrázoló lapot nagyságos Kohut Ödön pénzügyi fogalmazónak Zomborba:
„Kedves ecsém! Sietve küldöm kis hajlékom képét azon hitben, hogy legmagasabb tetszésedet meg fogja nyerni. Ha esetleg ismersz egy nőt, egy úgynevezett elsőrangú nőt, ki a túloldali kis házikó 25 szobáját hajlandó volna bebútorozni, és amellett maradna még egy kis aprítani valója is, úgy mondd meg neki, hogy hajlandó vagyok őt Isten és ember előtt nőmmé tenni!! Nemsokára haza rándulok, és talán majd lesz szerencsém méltóságoddal találkozhatni. Addig is ölel sokszor Pursits. Kézcsókok (ezek nem neked szólnak!) Diós, 911 XII 13.”
