Gömbös Gyula kormánya igyekezett elmélyíteni kapcsolatait a fasiszta Olaszország és a nemzetiszocialista Németországgal. Így már csak természetes, ha a náci rendszer vezetőinek egyike, Hermann Göring birodalmi miniszter, Poroszország miniszterelnöke, a Reichstag elnöke mátyásföldi repülőtéren szállt le, hogy délkelet-európai célpontjai felé utazván megpihenjen, a magyar kormányzat kiemelt figyelmet fordított szívélyes fogadására. Így történt 1934. május 16-án is.
„Kedden délelőtt értesítés érkezett a mátyásföldi repülőtér parancsnokságához és a német követséghez, hogy a déli órákban Göring porosz miniszterelnök és kísérete két repülőgépen Budapestre érkezik” – tájékoztatott a Budapesti Hírlap. „A repülőtér parancsnoksága jelentette azt is, hogy a porosz miniszterelnök rövid budapesti pihenő után Belgrádon keresztül Athénbe repül az ottani olimpiai játékokra.”
Az utóbbi információ különösnek tűnhet, hiszen, mint tudjuk, 1934-ben sem Athénban, sem más városban nem rendezték olimpiát. Bizonyára a Nemzetközi Olimpiai Bizottság május 16. és 19. között a görög fővárosban tartott üléséről lehetett szó, ahol a két évvel későbbi berlini olimpiával kapcsolatos ügyeket vitatták meg (nyilván ezért is vett részt rajta olyan magas rangú náci potentát, mint Göring), s döntöttek olyan jelképek, mint az olimpiai lánggal való futás bevezetéséről.
Göring és kísérete három repülőn, délután három és négy óra között érkezett meg a mátyásföldi reptérre, Hans Georg von Mackensen budapesti német nagykövet – a nagy első világháborús hadvezér, August von Mackensen fia – és munkatársai, a kormány képviseletében dr. Rákosy György, a Légügyi Hivatal vezetője, illetve a repülőtér parancsnoka, vitéz Grossschmidt István várták őket.
„Göring miniszterelnök frissen ugrott le a repülőgépről. (…) Társaságában volt az adjutánsa és egy pilóta, aki csak fele úton vezette a gépet, mert az út első felén Göring miniszterelnök ült a repülőgép kormánya mellett.”
Hogy a birodalmi miniszter, aki a nagy háborúban ászpilótaként szerzett nevet, maga vezette a gépet, nem meglepő, magyar vendéglátóinak nem felejtette el megemlíteni, hogy ő volt Manfred von Richthofen egyik utódja harci alakulatának élén, miután a „vörös báró” egy bevetésben meghalt. A Budapesti Hírlap érdekes részleteket közölt Göring horogkereszttel ékített, hárommotoros repülőjéről, amelyekből kitűnik a miniszter luxusszeretete:
„Azt a repülőgépet, amelyen Göring megérkezett, saját maga rendezte be. A hatalmas, vörösre festett repülőgép olyan kényelemmel van berendezve, mint egy vasúti hálókocsi. Pompás bőrfotelek nyújtanak kényelmes ülőhelyet, mosdófülkéje van, külön fekvőhelye és étkező helyisége, úgy, hogy az utas minden kényelmet megtalál.”
Miközben a repülőket feltankolták, Göringék a repülőtér teraszán, hosszú fehér asztal mellett pazar villásreggelit fogyasztottak el, tokaji bort ittak hozzá, nem kevesebb, mint hat palackkal. Nagyjából egy óráig tartózkodtak Mátyásföldön, hogy aztán tovább induljanak Belgrád, majd Athén felé. A németek
„szeretetreméltóan, kézfelemeléssel búcsúztak a magyaroktól. Göring, aki a repülőgépbe való beszállása előtt hatalmas rózsacsokrot kapott a Légügyi Hivatal főnökétől, aztán a repülőgép ablakán keresztül is barátságosan integetett” – írta a Pesti Napló.
Göring Görögországból visszajövet aztán hosszabb ideig, két napig tartózkodott a magyar fővárosban. A lapok hangsúlyozták: bár a birodalmi miniszter „teljesen” magánjellegű utat tesz Délkelet-Európában, ahogyan Belgrádban és Athénban is tárgyalt vezető politikusokkal, Budapesten sem fogja elmulasztani, hogy találkozzon a magyar közélet prominens alakjaival. Göring ugyanakkor még korábban, újságíróknak nyilatkozva kategorikusan elutasította, hogy körútjának politikai célja volna, s azt is tagadta, hogy az éppen utazása idején lezajlott bulgáriai államcsíny előidézéséhez köze lett volna.
„A mátyásföldi repülőtér a német birodalmi miniszter érkezése alkalmából zászlódíszt öltött. Magyar nemzetiszínű és német horogkeresztes zászlók díszítették a repülőteret. (…) Gömbös Gyula miniszterelnök nevében bárciházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár üdvözölte Göring minisztert.”
Göring ezután a Dunakorzón található Hungária szállóba vonult, ahol kíváncsiskodók sokasága igyekezett megpillantani a náci politikust. Ő a repceción maga intézte a becsekkolást, hogy ezzel is érzékeltesse, magánútról van szó.
„Hatalmas, feltűnően szélesvállú, teltarcú férfi (…) Háború korabeli fényképei soványabbnak mutatják, de egy súlyos megsebesülést követő kezelés folyományaképpen erősödött meg az egykori karcsú pilótatiszt termete. Homloka alacsony, kis szürkéskék szemeinek nézése szúrós és néha nyugtalan. Külföldi élclapok karikatúráikban mindig pompázóbbnál pompázóbb uniformisban ábrázolják Göringet, aki bár most civilben van, de feltűnő, hófehér, bokáig érő kabátja katonaköpenyre emlékeztet. Lábán fehér cipő van, fején feketeellenzős, aranysujtásos sapka” – festette le a minisztert az Ujság.
Kis pihenés után Göringék autós városnézésre indultak, majd a nagy és hangulatos kerthelyiséggel rendelkező Márvány utcai Kis Royal vendéglőbe ültek be vacsorázni, ahol akkor – furcsa egybeesés – éppen egy angol képviselőket és újságírókat is felvonultató társaság is tartózkodott. Göring nem engedte, hogy asztalán zászlódíszt helyezzenek el, s a cigányzenészek sem játszhattak német dalokat. A miniszter hideg fogast, ráklevest, paprikás csirkét fogyasztott, majd kérésére, hogy még szolgáljanak fel neki valamilyen magyar húsételt, töltött paprikát hoztak, amelyből kétszer is vett. Desszertként epret majszolt, az ételek mellé sör, debrői hárslevelű, tokaji aszú és barackpálinka került az asztalra – utóbbi állítólag annyira elnyerte Göring tetszését, hogy szállásán is rendelt belőle. A nyugodt hangulatú vacsorát – számol be az Ujság – csak egy fotóriporter megjelenése zavarta meg, a miniszter idegesen jelzett, mire a követségi munkatársak felszólították az illetőt, hogy adja át nekik a filmet, a fotós viszont leszerelte őket azzal, hogy még nem készített fényképet.
Másnap Göring a Hősök terén megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sírját, majd kihallgatáson jelent meg a budai várban Horthy Miklósnál, utána Gömbös Gyulával találkozott, majd pedig a német követségen rendezett díszebéd következett. Ezután a gödöllői kastélyban fogadta őt a kormányzó, az éjszakát is ott töltötte, hajnalban a vadaskertben vadászatot is rendeztek számára.
A miniszter május 26-án repült haza Mátyásföldről, elutazása előtt az újságíróknak felmondta a kötelező udvariasságokat: „Itt tartózkodása és budapesti fogadtatása, benyomásai alapján azt tapasztalta, hogy az a régi bajtársi és baráti viszony, amely Németország és Magyarország között fennállott, még mindig él és hogy Magyarországon mindig meleg rokonszenvet viseltettek Németország iránt.”
Arról, hogy Göring budapesti látogatása nem váltotta be a Berlin aktívabb támogatására bazírozó magyar szélsőjobboldal reményeit, Az Ojság nevű pesti zsidó vicclap emlékezett meg. Egy verses párbeszédben Festetics Sándor, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt elnöke, illetve Meskó Zoltán, a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkáspárt alapítója így értékeli a látogatást: „– Szervusz, édes Zolikám. – Szervusz, édes Sanyikám. – Kérlek, búbánatba estem, / Göring minap itt járt Pesten, / Mátyásföldön spriccert ivott / s ahhoz minket ki se hivott. – Könnyem potyog minden szódon, / ezért én is krenkolódom, / ő felettünk lebegő / s mi vagyunk mi? Levegő. – Duzzog bennem még a vér is, / megveszem a Gerlét mégis / s Berlin fölé lebegek, / de vele nem csevegek.”
Alig néhány hónap múlva (közben, június 30. és július 2. között lezajlott az NSDAP balszárnya és a náciellenes konzervatívok ellen irányuló leszámoláshullám, avagy a hosszú kések éjszakája, amelynek szervezésében Göringnek fontos szerepe volt) a birodalmi miniszter ismét Mátyásföldön landolt repülőgépével. Ezúttal a Marseille-ben meggyilkolt jugoszláv király, I. Sándor belgrádi temetésére tartott a Führer képviseletében. (Mint ismeretes, Belgrád később azzal vádolta a magyar kormányt a Népszövetségben, hogy a merénylet mögött álló horvát usztasákat Magyarországon, a Zala megyei Belezna mellett található Jankapusztán képezték ki. A Magyar Filmhíradó a jankapusztai tanyát bemutatva igyekezte bizonyítani a vádak tarthatatlanságát.) Hitler hatalmas koszorúját – „Egykori hős ellenfelének megrendült fájdalommal a német haderő” – külön gépen szállították. Az október 18-án megejtett pihenő a májusi 16-ihoz hasonlóan kurta volt: villásreggeli, tankolás. A visszaúton ismét leszállt Budapesten Göring gépe, ekkor Mackensen és Bárczy mellett a jugoszláv nagykövet is megjelent a reptéren.
„Mint érdekességet jegyzik fel, hogy Göring porosz miniszterelnök még Belgrádból való felszállása előtt rádiótáviratot küldött a budapesti mátyásföldi repülőtér vezetőségéhez. Ebben a táviratban jelzi érkezését és kéri, hogy az ő, valamint tíztagú kísérete számára készítsenek villásreggelit. Ezután pontosan fel voltak sorolva a táviraton, – hogy milyen ételekből álljon a villásreggeli s hogy milyen italokat szolgáljanak hozzá. A táviratot azonban Habsburg Antal főherceg is felfogta, aki a maga vezette repülőgépén ekkor már Ileana királyi hercegnővel útban volt Belgrádból Bécs felé. A főherceg mindjárt ezután a következő táviratot küldte vissza Göring repülőgépére: »Jó étvágyat kivánok a mátyásföldi villásreggelihez«” – írta a Reggel.
A birodalmi miniszter feleségével, Emmyvel 1935-ben is megfordult Magyarországon, raguzai, vagyis dubrovniki szabadságára tartván tette le repülőgépét Mátyásföldön. A cikkünkben látható Fortepan-képek ekkor, illetve a visszaúton megejtett mátyásföldi pihenő alkalmával készültek. A kétnapos budapesti Göring-látogatás hasonló körülmények között, hasonló program szerint zajlott, mint az előző évben, annyi különbséggel, hogy ezúttal a Palatinus Parkszállóban foglaltak szobákat neki és kíséretének, összesen tizenkilencet.
„Mielőtt azonban Göring tábornok eltávozott volna a szálló előcsarnokából, váratlan esemény történt! Az ott csoportosuló vendégek sorából egyszerre kilépett egy hölgy és harsány »Heil Hitler« kiáltással üdvözölte a porosz miniszterelnököt. Göring tábornok mosolyogva fogadta a köszöntést és felemelt jobbkarral viszonozta azt” – adta hírül a Nemzeti Ujság.
A lap riportjának köszönhetően tudjuk, hogy Göring ismét ellátogatott a Kis Royalba, s a menüt a töltött paprika nyitotta – nyilván emlékeztek rá, egy évvel korábban előtt mennyire ízlett neki a fogás. „Göring feleségét Németh István, a Kis Royal üzletvezetője, egy hatalmas magyar és német színekkel díszített virágcsokorral lepte meg, amit Göringné látható örömmel, nagyon kedves szavakkal köszönt meg. A vacsora után Göring és társasága hosszasan hallgatta Pertis Jenőnek és cigányzenekarának zenéjét, akik régi magyar nótákkal szórakoztatták az előkelő vendégeket.”
Kiemelt fotó: Hermann Göringet Hans Georg Mackensen budapesti német nagykövet üdvözli 1935 május 25-én. Forrás: Fortepan.
