Vonó kontra kard – Kárpáti Rudolf
Tempó, tempó! Ezt nemcsak karmester mondhatja a zenészeknek, de vívómester is a tanítványának. A klasszikus magyar vívás egyik óriása, a hatszoros olimpiai bajnok Kárpáti Rudolf egészen kiváló tempóérzékkel bírt, és nem véletlenül. Gyerekkorában ugyanolyan elánnal járt szolfézsra és hegedűórákra, ahogy a vívóterembe, és csak azután kényszerült választásra a kettő között, hogy 1942-ben elvégezte a Zeneakadémia hegedű tanszakát. Olyan magas szinten már csak az egyiket lehetett folytatni, és ő a kard mellett döntött. Az eredményei őt igazolták.
1948-ban, a londoni olimpián kaptam életem első fegyelmijét. Hogy miért? Engedély nélkül mentem el az Albert Hall-ba. Hogyan is lehetett volna elmulasztani Stokowsky és Lawrence Tibbett felejthetetlen Walkür-előadását, a Philadelphiai Szimfonikus Zenekarral? Ezt a Walkürt hanglemezen is hazahoztam
– nyilatkozta a Muzsika 1962-es számában. Kárpáti Rudolf Londonból a lemezen kívül egy aranyérmet is magával hozhatott.
Szepes Mária férje – Szepes Béla
… aki a saját jogán szerepel ebben az összeállításban, nem csak az ezoterikus írónő férjeként. Szepes Béla klasszikus sportemberként több sportágban is jeleskedett, ő lett Magyarország első síugróbajnoka, majd a gerelyhajításban ezüstérmet szerzett az 1928-as amszterdami játékokon, 65,26 méteres hajítással. Később sportújságíró és szerkesztő lett, írt forgatókönyveket, de ami fontosabb: kiváló sportkarikatúrái nemcsak magyar, de külföldi lapokban is megjelentek. Sikert aratott sporttárgyú kisplasztikáival is. 1930-ban, éppen december 24-én vette feleségül a később Szepes Mária néven híressé vált Scherbách Magdolnát, egyetlen fiuk héthónaposan halt meg.
Hogyan lesz valaki karikatúraművész húszévesen? – kérdezték tőle. „Nem lesz. Karikaturistának születik valaki. Ezt nem lehet megtanulni. Velünk született gúnyosság szükséges hozzá: torzképet látni egy normális jelenségben, kiemelve belőle azt, amit csúfondárossá tehetünk. Gyermekkoromtól szívesen rajzoltam, és sportkarrierem kezdetén indult meg voltaképp rajzolói pályafutásom is. A versenyeken minden jeles bajnokot, világnagyságot megörökítettem; ezekből 60 év alatt szép gyűjtemény kerekedett.”
Szécsi Pálnak írt dalt – Elek Ilona
1926. április 23-án nyilvános hangversenyt tartottak a Zeneakadémián, ahol egy Elek Ilona nevű fiatal hölgy énekelt Verditől egy áriát és Schumanntól egy dalt. A szépreményű énekesnő tíz évvel később már az olimpiai dobogó tetején fogadta az elismeréseket. Sőt, olimpiai bajnok lett 1948-ban is, négy évvel később, Helsinkiben pedig ezüstérmet szerzett.
Mindenki Csibinek hívta, ő volt a magyar sport első női olimpiai bajnoka. Hat világbajnoki címe is igazolta, hogy jól döntött, amikor a sportot választotta. Ám pályafutása után visszatért a zenéhez. Ő írta az 1959-es budapesti vívó-világbajnokság indulóját, de a Táncdalfesztiválokon is szerepelt szerzőként. Először Kovács Józsefnek írt dalt, aztán 1971-ben Szécsi Pálnak. Utóbbi címe ez volt: Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Szép, szép, de azért nem lett olyan klasszis a zeneszerzésben, mint a tőrvívásban.
Világklasszis a vászon előtt – Varga Dániel
Világklasszis, világbajnok, olimpiai bajnok. Varga Dániel, a Pekingben győztes vízilabdacsapat tagja ma már edző, de azt nem tudni, így jut-e több ideje a festésre. Ecsetet később vett a kezébe, mint vízilabdát, de már több kiállítása volt. Gerlóczy Sára festőművésztől tanulta az alapokat, de nála a festés leginkább a szabad önkifejezés eszköze. Innováció és improvizáció – ezek a kulcsszavai, és saját bevallása szerint a festés sokat segített neki önmaga megismerésében. A világklasszis gyakran látogat kiállításokat, leginkább az expresszionizmus és a fauvizmus áll közel hozzá.
A hölgy úszik és ír – Gyenge Vali
1956, melbourne-i olimpia. Helsinki gyorsúszó bajnoka, Gyenge Vali szinte csak vergődik a vízben. A várakozásoktól messze elmaradva nyolcadikként csap a célba. Nem csoda… Otthon leverték a forradalmat, és ő telefonon megígérte az édesanyjának, bármi történik, hazatér. De ugyanígy megígérte a vőlegényének is, hogy utánamegy Torontóba. Mit tegyen? Végül az édesanyja másképpen döntött, és arra biztatta a lányát, menjen a fiú után. Így is tett. Ez a dilemma is benne van Gyenge Vali egyik regényében, az Ígéret címűben. Ám mielőtt íróként is sikert aratott volna, fotózással foglalkozott, és képeiből kiállításokat rendeztek Kanadában. Első könyve, a Hazám is fotókönyv, fotográfiáit Illyés Gyula versei kísérik. Magyarul több könyve is olvasható, az említett Ígéreten kívül a Barátnők és a Két asszony élete.
Kiemelt kép: Elek Ilona és Bojár Sándor (Forrás: Fortepan)