Messze száll a kalapács és a gerely – Németh Imre és Németh Miklós

,,Száll a gerely, minden elképzelhető vonalon túl” – hallották a tévénézők, miközben szemüket a montreali olimpia atlétikaversenyeinek közvetítésére szegezték. 

Németh Miklós hatalmas világcsúccsal lett olimpiai bajnok gerelyhajításban, és ha volt nála boldogabb ember, az csakis az édesapja lehetett, aki betegségéből lábadozva nézte a közvetítést, és feleségével együtt sírva fogadta fia győzelmét.

Németh Imre a magyar atlétika egyik legnagyobbja, az 1948-as olimpiai játékok kalapácsvető-bajnoka, aki a háború utáni első olimpiai aranyérmet nyerte az éledő országnak. Amikor ő győzött, kisfia mindössze kétesztendős volt. Érdekesség, hogy Németh Miklós győzelme idején az ő kislánya is éppen kétévesen ült a tévé előtt édesanyjával. 

Németh Imre sportpályafutása után a Népstadion vezérigazgatója lett, fia pedig edző, majd feltaláló. Különleges, jól hajítható gerelyt kísérletezett ki, később műfüves sportpályák kialakításával foglalkozott.

Budapest, 1976. szeptember 14. Németh Miklós olimpiai bajnok atléta, gerelyhajító, 1946. október 23-án született Budapesten.A képen: apa és fia, Németh Imre London és Németh Miklós Montreal olimpiai bajnokai otthonukban (Forrás: MTI Fotó: Németh Ferenc)

Randevú edzés után – Schmitt Pál és Makray Katalin

A magyar sportolók felkészítését szolgáló edzőtáborban, Tatán ismerte meg egymást Makray Katalin és Schmitt Pál. A fiatal tornászlány akkor került be a válogatott csapatba, a párbajtőrvívó pedig abban az évben lett először magyar bajnok. Edzések után tudtak csak randevúzni, de a házasságra még négy évet kellett várniuk. Addig Makray Katalin már olimpiai ezüstéremmel rendelkezett, melyet Tokióban szerzett meg felemáskorláton. Schmitt Pál már férjként lett olimpiai bajnok a párbajtőrcsapattal, először Mexikóvárosban, majd négy évvel később Münchenben is. Három lányuk a tévénézők szeme előtt nőtt fel, hiszen Alexa, Petra és Gréta édesanyjukkal együtt végezte a törzshajlításokat és karkörzéseket a tévétorna műsorában. 

És még nincs vége a családi sporttörténetnek! Ugyanis a hat unokából ketten ezen a nyáron olimpiai éremért küzdenek a vízilabda-válogatott színeiben. 

Schmitt Gréta két fia, Vigvári Vendel és Vigvári Vince tagja Varga Zsolt párizsi csapatának, így van esélyük, hogy gyarapítják a családi érmek számát.

Családok az olimpián – Gerevichek, Szívósok és Gyarmatiék | Magyar Krónika

Apa, anya, a fiú, a lány, meny, unokák. Vannak családok, ahol nemcsak a családi ezüst, de az arany is halmozódik. Pontosabban minden generáció megküzd érte. Híres és jeles magyar sportcsaládokat mutatunk be. Első rész.

Londontól Münchenig – Bóbis Gyula és Ildikó

„Anya, neveld fel a lányomat!” – sírdogálta bele a telefonba Bóbis Ildikó Münchenben 1972-ben. Az izraeliek ellen elkövetett merénylet másnapján a sportolók még nem tudták, folytatódnak-e a játékok, de a helyzet olyan kaotikus volt, hogy abban sem lehettek biztosak, épségben hazajutnak-e. Végül a magyar női tőrcsapat ezüstérmet szerzett a játékokon, Bóbis Ildikó egyéniben is ezüstéremmel térhetett haza, bár ha a bíró rendszeresen nem ellene ítél, a dobogó legfelső fokára is felállhatott volna.

A kiváló vívónő az olimpia évének elején vesztette el édesapját, az egykori szabadfogású birkózót, Bóbis Gyulát. London olimpiai bajnoka öt gyermeket nevelt fel a feleségével, ő vitte el örökmozgó kislányát a BVSC vívótermébe. Ildikó hamarosan válogatott lett, már Mexikóvárosban csapatezüstérmet szerzett, és szép reményekkel vágott neki a müncheni játékoknak. Sőt, még a montreali csapatnak is a tagja volt, ahol bronzéremmel gyarapította a családi gyűjteményt.

Bóbis Ildikó (jobbszélen) (Forrás: hirado.hu)

Kiemelt kép: Schmitt Pál és Makray Katalin (Forrás: Magyar Olimpiai Bizottság)