Augusztus 1-je Vasas Szent Péter napja Péter apostol börtönből való csodálatos kiszabadulásának ünnepe. A halász Simon Jézus első tanítványa volt, tőle kapta a Péter nevet, amelynek jelentése kőszikla, hogy mint sziklára alapozhassa rá anyaszentegyházát – és neki adta a mennyország kulcsait. Heródes király egyházüldözése során Pétert Jeruzsálemben elfogták.

Heródes nehéz vasbilincsekbe verette és börtönbe vetette, ahonnan egy angyal szabadította ki, oly módon, hogy érintésére lehullottak Péter bilincsei, és az apostol az alvó őrök között észrevétlenül távozhatott.

Az Érdy-kódex szerint a levetett béklyói az angyal érintésétől gyógyító, csodatevő erőre tettek szert, aki megcsókolta őket, nemcsak a testi betegségeitől szabadult meg, de a bűneire is megbocsátást nyert. Ez az egyik motívum, ami Pétert a testi-lelki betegségek patrónusává tette. A másik történetről szintén a kódex tudósít. E szerint egy császári tiszttartót megszállt az ördög. Előhozták Péter láncait, és rátették a tiszttartó nyakára, aminek hatására a pokolbéli szellem elhagyta a testet. Így, ahogy Bálint Sándor fogalmazta meg Ünnepi kalendáriumában, „Péter oldó-kötő hatalmával megszabadít mind a lelki, mind a testi bilincsből, a bűn-okozta betegség gyötrelmeiből”.

Pietro Perugino A kulcsok átadása Péternek freskója Sixtus-kápolna. Forrás: Wikimédia

Péter legendájából megtudjuk, hogy a keresztényüldözés során először menekült Rómából, de megjelent előtte Jézus. Mikor Péter megkérdezte tőle, hogy hová tart, Jézus azt felelte, visszamegy Rómába, hogy újra megfeszítsék. Ezután Péter önként vállalta a mártíromságot, és saját kérésére fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem tartotta méltónak magát arra, hogy úgy haljon meg, mint Jézus.

Szintén az Ünnepi kalendáriumban olvashatunk arról, hogy Vasas Szent Péter kultusza a középkorban olyannyira virágzott, hogy még a szegedi ispotály is e nevet viselte. A város kötődését az apostolhoz erősítette, hogy a szegedi békét 1444-ben éppen az emléknapján kötötték. A kötődés a későbbi századok során is megmaradt, az 1738. évi pestisjárvány elmúltával a város népe azt fogadta meg, hogy Vasas Szent Péter napját „száz esztendőn át a legnagyobb ájtatossággal fogja megünnepelni”. A fogadalmat 1838-ban újabb száz esztendőre megújították, és az ünnepet az első világháborúig meg is tartották.

Szent Péter Ispotály, Szeged. Forrás: szeged.hu

A naphoz különböző szokások kötődtek. A szőlőtermelőknek dologtiltó nap volt, mert úgy vélték, ha ekkor nyúlnának a terméshez, a szemek lehullanának a fürtről. Termésjóslásra is alkalmasnak találták, úgy hitték ugyanis,

„ha Vasas Szent Péter napján még eső lesz, lesz kukorica, de még akkor se esik, gyühet a Duna vize is, nem lesz kukorica”.

Bizonyos termények – mint a kerékrépa – ültetésére különösen alkalmasnak találták e napot. Sőt, a patkányűzés idejének is tartották, a Néprajzi Kutatóintézet által kiadott Magyar néprajz című munkában arról olvashatunk, hogy a rágcsálóktól való szabadulás érdekében „egy öregasszony a mise alatt minden ajtóra felírta, hogy Dömötör püspök”, vagy „próbálkoztak azzal is, hogy ezen a napon megkerülték a patkánylyukat kilencszer, kilenc Miatyánk elmondásával”.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában arra az összefüggésre is rámutat, hogy Vasas Szent Péter napja a nyári napfordulót követő negyvenedik nap. A negyvennapos időegység jelentőségéről más jeles napok – mint a negyven vértanú ünnepe – kapcsán már írtunk. Jankovics Marcell felhívja a figyelmet arra, hogy augusztus 1-je a kelták évszakzáró és -nyitó ünnepe volt, amelyet Lug isten neve után Lugnasadnak hívtak. Az ünnep neve bizonyos fordításokban „Lug bilincsei”-ként szerepel, a későbbiekben pedig Lammasnak nevezték. Eredetileg a gabona betakarítását és az új kenyér születését ünnepelték, de vásárok, kocsiversenyek és kardjátékok is kapcsolódtak hozzá.

Jankovics Marcell könyvében olvashatjuk azt is, hogy Péter szabadulása húsvétkor esett meg az írás szerint, vagyis akkor, amikor a Szentföldön aratni kezdenek. „Gyaníthatóan az aratás európai időpontja miatt tétette az egyház Jakab napját július 25-ére, Péter szabadulásának ünnepét pedig augusztus 1-jére. […] Végső soron azonban Szent Péter bilincseinek ünnepe, a naptári szomszédságban köszöntött mártír Jakabbal Lúg bilincseit és halálát volt hivatva helyettesíteni.”

 Kiemelt kép: Andrea Bregno domborműve, Láncos Szent Péter-templom, Róma