A háború után elsőként megnyitott pesti kabaréról szóló cikkünkben említettük Mistéth Endre építésügyi miniszter esetét, akit 1947-ben bíróság elé állítottak a demokratikus rend elleni szervezkedés miatt, s akinek ügyébe még a német megszállás után Dachauba hurcolt, később Svájcban lábadozó konferansziét, Békeffi Lászlót is belekeverte a kommunista sajtó. Érdemes kicsit bővebben foglalkozni az esettel, hiszen kevéssé van benne a köztudatban, noha Mistéth letartóztatása a kommunista diktatúra kiépülésének fontos állomása volt, az építőmérnök pedig érdekes alakja a huszadik századi magyar történelemnek.
Az első kabaré, ami a háború után megnyitotta a kapuit | Magyar Krónika
A németellenes poénjai miatt a színpadról letiltott, bebörtönzött, majd Dachauba hurcolt konferanszié, Békeffi László Pódium Kabaréját kívánta újjáteremteni a háború után fia a mai Radnóti Színház épületében. Békeffi nem térhetett vissza Magyarországra, az őt helyettesítő Kellér Dezső viszont sztár lett.
Némi irodalomtörténeti szerepe is van, együtt járt ugyanis Ottlik Gézával a kőszegi „cőgerájba”, reáliskolába, egész életre szóló barátságot kötöttek, s az író őróla mintázta az Iskola a határon Bónis Feri nevű szereplőjét.
Hajnal Géza a Tiszatájban megjelent tanulmányában foglalkozott hosszabban kapcsolatukkal s azzal, Ottlik regénye miként világítja meg az ifjú Mistéth személyiségét: „Jófejű fiú volt, kimagasló matematikából, vidám, humoros. Szeretett énekelni, bizonyos dolgokért nem lelkesedett (éjszakai őrség, Medve hátának szappanozása).” Hajnal szerint egyébként Ottlik és Mistéth pályájának alakulása között is találni hasonlóságokat: „Ottlik az irodalom élcsapatának, a Nyugat harmadik nemzedékének tagjaként tekinthetett önmagára, megjelent novellái, rádióműsorai után az elhallgatás évei következtek, s csak jóval az Iskola a határon megjelenése után léphetett fel a képzeletbeli írói trónra, miután egy teljes nemzedék pajzsára emelte, s a nyolcvanas évek közepétől a legrangosabb állami díjakkal is elismerték munkásságát.
Mistéth Endre életében a gyors előrejutást követően a börtön jelentette a hullámvölgyet, ami után kitartó munkával, szakmája magasszintű gyakorlásával szintén a legmagasabb állami kitüntetések birtokosa lett.”
Az 1912-ben született Mistéth 1930-ben kezdte meg műegyetemi tanulmányait, s hamar a hídépítés felé fordult figyelme. Ösztöndíjasként Nyugat-Európában tanulmányozta a hidakat és pályaudvarokat, a Közlekedésügyi Minisztérium hídosztályán kapott állást, majd Menyhárd István, később pedig saját tervezőirodájában dolgozott.
„Rám bízták [a minisztériumban] az országos hídstatisztikát. Nem igazán szerettem a munkát, bár így utólag tudom, hogy nagy megtiszteltetés volt. Mindent elkövettem, hogy kihúzzam alóla magam. Nem nagyon akartak elengedni, de végül csak sikerült otthagyni őket. Magánmérnök lettem, körülbelül 300 létesítményt terveztem: hidakat, gyárépületeket, gabonatárházakat a Székelyföldre. Közben meghívtak az 1. számú hídépítési tanszékre tanársegédnek, ahol rövid idő alatt adjunktus lett belőlem” – idézte fel egy 1996-os, A Jövő Mérnökének adott interjúban.
Nevéhez fűződik az 1938-ban a Hamzsabégi úton megépült autóbuszgarázs, az 1939-es szolnoki merevítőgerendás ívhíd, valamint az 1942-es Berettyó-híd.
Mérnöki pályájának előrehaladása mellett a közügyek iránt is intenzíven érdeklődött, a Magyar Testvéri Közösség (másutt: Magyar Közösség) nevű titkos társaság tagja lett. A társaságról nemrégiben a Magyar Krónika Magazin hasábjain is írtunk. A magyar szuverenitást védelmező, úgy a német, mint a szovjet nagyhatalmi érdekeknek való alárendelődést ellenző közösség az államigazgatásba és az értelmiségi világba beágyazott, hasonló politikai nézeteket osztó személyek informális hálózataként fejtett ki hatást, az évek során elő- és utóéletükben rendkívül változatos képet mutató személyek csatlakoztak hozzá, bal- és jobboldalról egyaránt.
Érdekes az a levélváltás, amelyet a Mozgó Világ közölt 1999-ben a Magyar Közösséggel kapcsolatban. Ebben Mistéth Endre Szabó Miklós azon kijelentésére reagál, miszerint a társaság a „fajmagyar rasszizmus” alapján állt volna.
„Nem csupán antiszemita volt (nagyon az volt!), hanem Szabó Dezső szellemében sváb- és tótellenes is. Minden asszimilánstól megtisztított fajmagyar politikai vezetőréteg kialakítása volt a célja” – vélekedett Szabó. Mistéth Endre válaszában azt fejtegeti, hogy csupán az 1947-es koncepciós ügy során sütötték ki, hogy a társaság rasszista lett volna, és saját példáját hozza fel cáfolatul: apai ágon hugenotta, anyai ágon görög eredetű szerb ősök leszármazottja volt, magyar nevű felmenője nem volt, mégis tagja lehetett a közösségnek.
Emellett – hangsúlyozza – a titkos társaság tagjai voltak, akik a náci megsemmisítő táborokról szóló híradásokat elsőként eljuttatták a felső politikai körökhöz. A közösség antiszemita vádját egyébként 1947-ben, az ítélethozatal előtt mondott beszédében is tagadta.
Szabó Miklós a Mistéth levelére adott reakciójában, Fitos Vilmos és Donáth György általa elolvasott, személyes irataira hivatkozva azt állította, hogy a közösség, bár tartott a német győzelemtől, a visszacsatolt területeket féltve egészen 1944 tavaszáig támogatta a háborús részvételt, és igazán csak a Lakatos-kormány idején állt át a kiugrási vonal mellé, hogy aztán a jelentős részben a közösség tagjai által szervezett kiugrási kísérlet kudarca után bekapcsolódjon az ellenállásba.
Mistéth Kiss János altábornagy csoportjával együttműködve aktívan részt vett a fegyveres ellenállás tevékenységeiben. Társaival, Arany Bálinttal és Kiss Károllyal (végül meghiúsult) akciót terveztek, amelynek keretében megszerezték volna a budapesti hidak tervrajzait, hogy így képesek legyenek megakadályozni felrobbantásukat, emellett gyárakban igyekeztek megszervezni a gépek Németországba szállításának szabotálását.
„1944-ben azzal foglalkoztunk, hogyan lehetne megakadályozni a hidak felrobbantását. Erre először politikai téren történtek kezdeményezések, de amikor láttuk, hogy nincs eredményük, naponta elindultunk, és elvagdostuk a robbanószerkezetek vezetékeit. A németek meg persze összekötözgették.”
Szekér Nóra a Magyar Közösségről szóló doktori értekezésében olvasható Arany Bálint visszaemlékezése, miszerint Mistéthtel és másokkal együtt ők temették el a Rákóczi téren az ostrom utolsó napjaiban meghalt Szabó Dezsőt. Ez a titkos társaság újraszerveződésének nyitányát is jelentette.
Az építőmérnök részt vett a Déli összekötő vasúti híd helyreállításában, ő tervezte a Margit hidat pótló, Mancinak becézett pontonhidat, majd Hilvert Elekkel együtt a Batthyány és a Kossuth tér közötti, félállandó Kossuth hidat is, amely az anyaghiány dacára rekordgyorsasággal épült meg, 1946 januárjában nyitották meg, és csak 1960–61-ben bontották el.
Bár Mistéth a pártpolitizálást nem igazán szerette, belépett a Kisgazdapártba, a pártvezetés nógatására elvállalta az iparügyi államtitkárságot, majd újjáépítési, későbbi nevén építés- és közmunkaügyi miniszterré nevezték ki.
1946–47 aztán robbant a Magyar Közösség tagjainak „köztársaságellenes szervezkedésének” ügye – a kommunisták ezzel a Kisgazdapártot vettek célba. „Két körülmény […] idegesítette és türelmetlenné tette a kommunistákat. Szeptember elején, a parasztnapok alkalmából félmilliós tömeg tett hitet a Hősök terén a személyes szabadságon és a magántulajdonon alapuló demokrácia, tehát a kisgazdák politikája mellett. A másik tényező az volt, hogy veszedelmesen közeledett a békekötés és az azt követő szovjet katonai kivonulás ideje. A kommunisták számára világossá vált, hogy demokratikus eszközökkel nem tudnak változtatni a helyzeten. Tehát addig kellett megfordítaniuk a dolgok állását, amíg itt vannak a megszállók” – értelmezte az akkori politikai helyzetet egy cikkében Török Bálint.
Más, a Magyar Közösséggel kapcsolatban álló, prominens kisgazda politikusok mellett Mistéth Endrét is letartóztatták.
Első kihallgatása után távozhatott az Andrássy út 60.-ból, Péter Gábor ugyanis megengedte neki, hogy délután hatig átadja az ügyeket a minisztériumban, ezzel Török Bálint szerint egérutat akart adni neki, hogy külföldre szökhessen, távollétében pedig a legképtelenebb vádakkal hozakodhassanak elő vele szemben, s így minél nagyobb ütést mérhessenek a kisgazdákra. Péter nagyot csodálkozott, amikor Mistéth az időpontban újra megjelent az államvédelem központjában.
„Kihallgatója többhetes koplaltatás után megengedte, hogy az éhségtől kimerült fogolynak bifszteket adjanak tükörtojással. Mistéth, mikor a tojás alatt egy hajszálat fedezett fel, undorral félretolta az ételt. Ekkora lelkierő láttán bizony megzavarodott az ávós” – írja Török.
S idézi a Magyar Közösség-perben ugyancsak elítélt Arany Bálintot, aki szerint „Mistéthről mindenki tudta – főleg a hatóságok –, hogy semmiféle vonatkozásban nem hajlandó megalkudni elvei és az igazság rovására”.
1947 első hónapjaiban a lapok a „fasiszta összeesküvés” feltárásának címén a rágalmazás, karaktergyilkolás minden aljas toposzát bevetették a letartóztatott miniszter ellen. „Mistéth évi 100 millió forintos költségvetési kerettel rendelkezett. Előszobájában apácák, papok, reakciós tanítók, vidéki bankigazgatók, nem igazolt gyárosok és vállalkozók ültek és táskaszámra vitték el naponként a közmunkaváltságból beszedett pénzt. […] Társadalmi botrányként hatott Mistéth Endre mulatozása a közelmúltban lezajlott jogászbálon. A miniszter hatezer forintot mulatott el egy éjszaka és barátai vitték lakására. Hasonló mulatozást csapott az összeesküvés leleplezése előtt a Casanova mulatóban is” – írta a Világosság, míg a Képes Figyelő egyik különösen perfid riportjában ezt olvassuk: „Ma már, a nyilvánosságra jutott adatok birtokában, kétségtelen, hogy Mistéth Endre egyáltalában nem ambicionálta az újjáépítést és a szakmájától távoleső titkos politikai tárgyalások kötötték le minden figyelmét. Úgy látszik, mint miniszter, olyan biztonságban érezte magát, hogy egyre kevésbbé volt óvatos és lassanként az ő lakása lett a találkozóhelye a Magyar Közösség illegális szervezkedésének.”
A lap riportere felkeresi Mistéth lakhelyét, s megszólaltatja nejét, aki „fekete bundában, kisirt szemmel” fogadja őt. Az újságíró inkább kioktatja, mint kikérdezi a feleséget, aki habogva védelmezi Mistéth ártatlanságát. A riporter aztán a szomszédokat is meginterjúvolja, akik az asszony szavait cáfolva „leleplezik” Mistéthék életvitelét.
„Mistéth Endre, amióta miniszter lett, feltűnően megváltozott életmódot folytat. Az addig szerényen és csöndesen élő emberek egyszerre nagy társadalmi életet kezdtek élni, nap, mint nap vagy náluk volt vendégség, vagy ők mentek el valahova. Ilyenkor Mistéth Endre bizony ittas állapotban tért haza a hajnali órákban…” A szomszédok értetlenkednek, az „igénytelen kis” Mistéth hogyan állhatott be a köztársaság ellen szövetkezők közé. „Bevalljuk: mi sem értjük” – zárja cikkét a Képes Figyelő riportere.
„Első fokon három és fél, másodfokon hat évre ítéltek. Végül nyolc és egynegyed évet ültem, ebből két és fél évet magánzárkában. A feleségem négy évig azt sem tudta, életben vagyok-e. 1955-ben szabadultam, és hét évig dolgoztam az UVATERV hídirodáján, mérnökként” – mondta Mistéth a már idézett interjúban.
Már szabadulása előtt, a börtönben részt vett a külföldről, főként a harmadik világból érkező hídépítési megrendelések szervezettervezési feladataiban. A fáma szerint családtagjai onnan értesültek arról, hogy életben van, hogy kollégái egy börtönben készült tervrajzon felismerték az ő rajzstílusát. Sávoly Pállal együtt ő tervezte a teljes egészében magyarországi gyárakban legyártott, több, mint 800 méter hosszú, egyszerre vasúti és közúti, heluáni Nílus-hídat. Szíriában és Irakban épült hidakat is tervezett, az 1964-ben átadott új Erzsébet híd, illetve a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer tervezésében is közreműködött.
A hetvenes évek végén akadémiai doktori címet szerzett, majd egyetemi tanár lett, 1996-ban pedig Széchenyi-díjjal tüntették ki. Ebben az évben A Jövő Mérnöke interjúkészítőjének kérdésére, hogyan tudta megőrizni szellemi frissességét, így felelt: „Egész biztos adottság is, de a lényeg szerintem az, hogy máig nem hagytam abba az aktív munkát. Persze, az én emlékezőtehetségem sem a régi. Fiatal koromban a pít húsz tizedesjegyig tudtam, ma már csak tizennégyig megy. Akárhogy számoljuk, ez harminc százalékos csökkenés.” 2006-ban hunyt el, utolsóként a Nagy Ferenc-kormány miniszterei közül.