Az egykori vármegyéből egy keskeny sáv került Magyarország területéhez, ez túránk célpontja. Trianon itt is végzetes hatással volt a kistelepülések életére. Az addig jól működő kereskedelmi kapcsolatokat tönkretette, családokat szakított szét, szántókat, erdőket hasított le falvakról – alapjaiban rengette meg a többnyire önellátóként működő közösségek életét. 

Persze a szocializmus is megtette hatását. A környék ipari fellegvárai, Miskolc, Ózd, Kazincbarcika szinte beszippantották a fiatal, munkát kereső generációt a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben, lassú elmúlásra vagy elgyengülésre ítélve az addigra aprófalvakká váló településeket. A legtöbbön napjainkban is látszik ezeknek a történelmi folyamatoknak a nyoma, de vannak kivételek. Akadnak falvak, amelyeknek többnyire turisztikai és a fenntartható gazdasági megoldások révén jobbak a kilátásaik, sőt már a jelenük is.

Nem gyereknek való vidék

Az Aggtelektől délre található Zádorfalváról indítottuk az Országos Kéktúra 24. szakaszát. Zádorfalva a Szuha-patak völgyében fekszik, a Zádor család, majd nemzetség birtoka volt a 13. századtól közel négyszáz évig. Kisnemesi kúriái közül az egyik legszebb a klasszicista Szakáll-kúria, mögötte a dombon álló kétszáz éves református templommal. Messziről látszó tájékozódási pont a közeledő vándoroknak és meghatározó, bájos része a faluképnek.

Fotó: zadorfalva.hu

Az útvonal alig nyolc kilométer, akár gyerekekkel is bejárható lenne, mégsem ajánljuk. Zádorfalvát elhagyva a Bors-völgyben kacskaringózó ösvény ugyanis egészen a domb tetejéig, hosszú kilométereken át szinte alig járható, vizes-lápos, növényekkel benőtt, szinte folyamatosan alternatív útvonalak keresésére kényszeríti az embert. Több mint 800 kilométert tettem meg a kéktúrán, talán nem a jóllakott óvodás szólal meg belőlem. Ez is azok közé a szakaszok közé tartozik az OKT-n, amelynek módosításán akár el is gondolkodhatnának a döntnökök.

Oázis a lápon: Gömörszőlős

Zádorfalva előtt pár kilométerrel megmenekültünk, a Putnoki-dombsághoz tartozó egykori legelő domborulatai kárpótoltak az addigi erőfeszítésekért, Gömörszőlősre beérve pedig minden rossz érzésünk elszállt.

Nyugodt, csendes falu felújított paraszti portákkal, 1824-ben épült, kazettás famennyezetű református templommal, néprajzi gyűjteményekkel, alkotótáborokkal, művészteleppel, sok-sok gyönyörű lóval és kedves, nyitott emberekkel. 

Fotó: Gömörszőlősi Református Egyházközség Facebook oldala

A környezettudatos életet népszerűsítő, Gyulai Iván ökológus nevéhez köthető miskolci Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány helybéli tevékenységéről is ismert falu a magyar–szlovák határ mentén fekszik. Kis lélekszáma ellenére a környék kulturális, turisztikai és gazdasági életében is jó ideje fontos katalizátorszerepet tölt be. A történelmi Gömörnek már csak ez a hazai település viseli a nevét. 

Gömörszőlőst 1232-ben említetik először Poszoba néven, csak 1906-ban kapta mai nevét. Két ismert ember is kötődik a településhez. Az egyik Tompa Mihály  református lelkész, az elbukott szabadságharc fájdalmait megrázó sorokban megörökítő költő, aki keleméri lelkészként két évig itt is prédikált. A másik híres ember a falu szülötte, Várady Béla többszörös válogatott labdarúgó, a hetvenes évek egyik csodacsatára, 1976–77 gólkirálya. A Vasas klasszisa tíz éve hunyt el, ő volt az, aki 1977-ben hazahozta az Ezüstcipőt. 

Aprófaluból élő minta

A falu egyik kötelező turisztikai megállóhelyénél, a néprajzi gyűjteménynél találkoztunk a polgármesterrel, É. Kovács Judittal, aki pár kedves mondatban érdeklődött a településre bevezető túraösvény állapotáról. Amikor tudják, vágják a növényzetet, mondja, de a nagy esők után újra dzsungellé válik. Ritka, hogy egy hazai település vezetője őszintén érdeklődik a túrázóktól, és még kritika hatására sem fordít azonnal hátat.

A néprajzi gyűjtemény az egykori erdőgazdálkodás és kenderfeldolgozás  munkaeszközeit és a környék népi használati tárgyait mutatja be igényesen. A két évvel ezelőtt, századik életévében elhunyt É. Kovács László falukutató, festőművész, polgármester, a mostani polgármester édesapja több évtized alatt gyűjtötte össze a helytörténeti gyűjtemény és a szabadtéri múzeum tárgyait, részt vett több régi ház és egy gyapjúkártoló és fonóüzem felújításában; utóbbi ma is működik.

A néprajzi gyűjtemény udvarán várja a betérőket a Szíves fogadó, a régiós Szív útjai túraútvonal egyik meghatározó állomása. Ez az élményút Putnoktól Keleméren, Gömörszőlősön, Szuhafőn, Trizsen és Imolán át Ragályig vezet. A fenntarthatóság zarándokútjának is nevezik. A fogadó mellett a falu kis bolt-bisztrója is az állomások közé tartozik, itt az alapélelmiszereken túl kávét, söröket és borokat lehet kóstolni, és kaphatók a környék termelőinek finomságai és kézműves termékei is. A kakukkfüves bodzavirágszörp itthon nagy sikert aratott, akárcsak egy ízletes mangalicakolbász és -szalonna is.

Az utóbbi években több turisztikai fejlesztés és szálláshelybővítés történt a faluban, így ha időben eszmélünk, biztosan találunk hangulatos helyet a kínálatából, például az Ökológiai Intézet vendégházaiban vagy a skanzenszerű „kakasvári” portáknál, ahol az egykori istálló ma kiállítási tér, a csűrök pedig közösségi és kulturális funkciót töltenek be.

Gömörszőlős anno 1986
A Borsodi Szemle egyik számából Gömörszőlős nyolcvanas évekbeli helyzetéről tudhatunk meg pár érdekességet. Horpácsi Sándor recenziója Dobosy László Gömörszőlős, egy gömöri falu néprajzi monográfiájáról szól. Íme egy részlet: „[M]aroknyi, de lelkes értelmiségi, akik példát mutatnak a nagyobb településeken élő, szerencsésebb sorsú kollégáiknak is. A Kelemér-Gömörszőlősön működő Tompa Mihály nevét viselő honismereti egyesületre, társulatra gondolok, amely nemcsak a helyi hagyományokat kutatja és ápolja, de akcióikkal, rendezvényeikkel mozgósítják az egész környék szellemi életét is. Kiállításokat, koncerteket, tudományos előadásokat szerveznek egy olyan (kis) faluban, amelynek sem tanácsa, sem iskolája nincs. Gömörszőlős ugyanis az aprófalvak között is az egyik legapróbb – alig lakja 200 lélek.”

2023-ban már csak 71 lélek lakta a falut, mégis élettel teli benyomást kelt. A hagyományápoló egyesület több néprajzi és képzőművészeti gyűjteményt létesített az elmúlt negyven évben, és a falu több régi és új lakójával együtt  hozzájárult a kis település továbbéléséhez, sőt mintává válásához. 

A településen a kulturális, népművészeti értékőrzés és a turizmus mellett az ökotermelés is kitörési pont lett, a túlélés egyik záloga. A többnyire református lakosság megélhetési formája egészen a nyolcvanas évekig az önellátáson alapuló földművelés és állattenyésztés volt. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy 1993-ban, a miskolci székhelyű Ökológiai Intézet elindította a Gömörszőlős, a fenntartható falu nevű programot, amely a falu erőforrásainak fenntartható hasznosítását, illetve a népi hagyományok, kismesterségek továbbélését segíti. Egy mélymulcsos talajművelést bemutató mintakertet is létrehoztak. Gömörszőlős jelene azt bizonyítja, hogy a hagyományos falusi normákra építve gyümölcsöző jövő teremthető.

„Érdemes felidézni azokat a közösségi szokásokat, normákat, amelyek kormányozták és megtartották a falut az évszázadokban. Senki nem az elzártságot siratja vissza, de azt az erkölcsi erőt, szokásrendet igen, amely a közösség minden tagjára érvényes volt. Korlátozott, nevelt, de meg is tartott. Élni segített.” (Borsodi Szemle, 1986)

Tompa Mihály menedéke, Kelemér

A túra utolsó szakasza egy félórás gyalogút a felújított aszfaltúton – és máris Kelemér központjában találjuk magunkat. Itt a református templom melletti régi parókia épületében lévő Tompa Mihály Múzeumot érdemes megnézni.

Tompa a szabadságharc leverése után két évig élt Keleméren a családjával, egyik gyermeke itt született. Legismertebb és legmegrázóbb verseit itt vetette papírra, a szabadságharc leverésének minden fájdalma kiérződik A gólyához című verséből. 

„Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!” (Tompa Mihály)

Kelemér után, Putnok felé továbbindulva a Mohos-tavakra mindenképpen érdemes időt szánni, előzetes engedéllyel és szakvezetővel látogathatók. Több mint tízezer éve jöttek létre, és mivel elmocsarasodtak, a kialakult tőzegmohalápban megőrződött jó néhány jégkorszaki növény: a hüvelyes gyapjúsás, a tarajos pajzsika, a gyapjasmagvú sás, a tőzegpáfrány és öt tőzegmohafaj. Az Aggteleki Nemzeti Park állandó kiállítása a lápról Keleméren, a Mohos Házban nézhető meg. 

Fotó: anp.hu
A közelben található a térség 13. században épült nagybirtokos várainak egyik tipikus példája, a keleméri Mohosvár, pontosabban annak hűlt helye néhány alapfalmaradvánnyal, és kihagyhatatlan a több száz éves kocsányos tölgy, a Kisasszonyfa is.

Források: anp.hu, gomorszolos.hu, zadorfalva.hu, szivutjai.hu, Kéktúra I., Cartographia Kft.
Fotók: Bíró Mátyás