Farkas Ádámot a munkássága során mindig is egy különleges látásmód jellemezte, sosem szobrászati nyersanyagként tekintett a különböző anyagokra, hanem egy kapcsolódási pontra a természettel. Miként mindezt megfogalmazta:
„Az anyagok sorrendjét a három anyag eredetéhez kapcsolom: a kő a létező anyagok ősi sűrítménye, a fa a földi élet fenntartója, a fém az ember eszközfabrikáló, éltető és pusztító ügyességének gyümölcse. És ha már boncolunk: a gesztus a teremtés dinamikus pillanata, az árnyalat a fény és árnyék végtelenségéből merített rend-variáns.”
A Műcsarnok Kőben, fában, fémben című kiállításának célja, hogy az immáron mintegy hatvan éve tevékenykedő művész életművének kifejezetten logikusan építkező folyamatának belső mozgatóerőit, eszmei hátterét bemutassák. Az 1960-as évek végétől induló, majd egymás után következő alkotói periódusok legjellegzetesebb szobrai, grafikai lapjai, valamint a fontos köztéri műveket, tájplasztikákat bemutató fotók is terítékre kerülnek a tárlaton, illusztrálva, miként volt képes újra és újra megújulni az említett műfajokban. A korai művei mellett így a legfrissebb, mások mellett idei plasztikákat is bemutatnak, kiemelt figyelmet szentelve a munkásságának fordulópontjaira és az azok mögött meghúzódó eszmei, művészetelméleti alapvetésekre is.
Farkas Ádám: Eklipsz, 2012 (Forrás: Műcsarnok)