Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke nyitotta meg ünnepélyesen a Néprajzi Múzeum minden korábbinál nagyobb és átfogóbb, 3000 négyzetméteren elterülő, 8 egységre tagozódó és közel 3600 műtárgyat felvonultató állandó kiállítását.
Az intézmény gyűjteménye több mint 150 éve gyarapodik, a tárlat célja, hogy különleges történeteken keresztül gondolkodjon és gondolkodtassa el a látogatókat a múzeum magyar és nemzetközi tárgyaival őrzött tudásanyaggal kapcsolatban. A kiállítás nem arra törekszik, hogy a kiemelt műtárgyak ragyogásában gyönyörködjük, hanem hogy a látogatók kreatív és részletgazdag megoldásokon keresztül felfedezhessék a tárgyak és történeteik egyediségét.
A tárlat nyolc tematikus egységre bomlik, így történetileg változó szemléleteket mutat be, nem egyetlen sztoriról van szó, hanem különböző témák mentén magunk fedezhetjük fel a hagyományainkat, csak úgy, mint más népek kultúráját. A műtárgyak életét, a szakemberek terepmunkáját, a múzeum története, valamint a népművészet gyöngyszemei ugyancsak a kiállítás részét képezik, ugyanúgy, mint a művészet és az etnográfia viszonya, az őstörténeti kutatások, illetve az örökség fogalma. Így mások mellett a busójárás tárgyi rétegein, a matyókötényeken, a székely öltözékeken, az óceániai halotti maszkokon vagy az al-dunai halászateszközein keresztül számos téma merül fel, amely az örökségünkhöz fűződő olykor bonyolult viszonyunkat elemzi.
Vésővel írt családtörténet – négy generáció óta örölődik a busómaszkfaragás szenvedélye Mohácson | Magyar Krónika
Négy generáció őrzi felmenői vonásait és faragja fába saját karakterét. A mohácsi műhely falán függő maszkkollekció valamiféleképpen a Hafner család arcképcsarnoka is. Az egyik leghíresebb maszkfaragó, Kalkán Mátyás leszármazottaival beszélgettünk.
A különleges történetek mentén a tárgyak és az emberek elválaszthatatlan kapcsolatát ismerhetjük meg. Miként a sajtóanyagban erre egy jó példát ismeretnek:
,,a menyasszonyi ládák 18. századig visszanyúló históriáin keresztül családok generációkon átívelő sorsa elevenedik meg, rácsodálkozhatunk, hogyan talált egymásra a múzeumban a hanti sámán halotti emlékfigurája és a sámán több mint 100 évvel később élő rokona, vagy bámulatos szépségű tárgyak között barangolva elgondolkodhatunk azon, mi a következménye, ha műalkotásként tekintünk a néprajzi tárgyakra és megfosztjuk őket eredeti funkciójuktól. A látogatók olyan ősi tárgyakkal és krimibe illő történetükkel találkozhatnak, mint az a 170kg-os maja uralkodó sztélé, amelyet 731-ben készítettek, az 1930-as években felfedeztek, az 1960-as években elloptak, megcsonkítottak és egy hivatalos műtárgycsere révén hoztak Budapestre.”
Emellett a fonográffal népzenét gyűjtő Bartók Bélával Kalotaszegtől Afrikáig bejárhatjuk a világot, miként az Óceániát is az azt felderítő Bíró Lajossal, vagy Györffy István kutatóval megismerhetjük az archaikus népi kultúrát, de azt is megtekinthetjük, milyen bútorokat és viseleteket láthattak meg a múzeum látogatói az intézmény első állandó kiállításán 1898-ban.
A múzeum pedig nem csupán a felnőtt látogatókat, hanem a gyerekeket is megszólítja, akik Barka cica és Buga kutya történetein keresztül ismerhetik meg a tárlat legérdekesebb részeit.
Kiemelt kép: A Néprajzi Múzeum új állandó kiállítása (Forrás: Néprajzi Múzeum)