Felelősség a közjóért, szolgálat a közérdekért
Nádasdy Borbála valódi példaképnek tartja kastélyalapító dédapját is. Főúrként természetes volt neki, hogy felelős a közjóért. Nemcsak birtokán, de az egész településen sok mindent alapított – a téglagyártól a ménesig –, amivel az ott élő emberek megélhetését segítette. A Nádasdy családnak mindig fontos volt a kultúra és a művészetek támogatása is. A kastélyt építő Nádasdy Ferenc irodalmi díjat alapított, és létrehozta az első Nádasdy Alapítványt, a főúri lak egyúttal kulturális központ is volt. A család neve évszázadok óta összekapcsolódik a nemzet és a közérdek szolgálatával. A legenda szerint a tatárok elől a nádasba menekülő IV. Bélát is a Nádasdyak segítették – erre utal címerükön a nádasból felszállni készülő vadkacsa. A család a férfi tagjai – hadvezérek, nádorok – mellett kiemelkedő asszonyokat is adott a hazának, egész alakos portréikat az Ősök csarnokában csodálhatjuk meg.
„A falaknak erejük van, amit tisztelni kell – mondja Nádasdy Borbála. – Olyan sokáig nem becsülték, tönkretették, de ez a nemzedék most újra lelkesedéssel és tisztelettel áll hozzá. Nagyon sokat dolgoztak a felújítás során az építészek, a restaurátorok és mindenki. A szívüket tették ebbe a munkába.” A Nemzeti kastélyprogram és nemzeti várprogram részeként újjászülető kastély tereit nemcsak helyreállították, de részletgazdagon be is rendezték. Az Ősök csarnoka a magyar kastélyépítészet egyik legszebb terme, tervezője Hauszmann Alajos, vörösfenyő burkolata pedig Thék Endre asztalosműhelyében készült.
A vörösmárvány oszlopos, világosszürke mészkőből készült díszes kandalló egyik oldalán az építtető Nádasdy Ferenc, a másik oldalon felesége, Zichy Ilona portréja függ, mellettük sorakoznak az ősökről készült további festmények. A különleges alkotások csodával határos módon menekültek meg: a kastélyépíttető azonos nevű unokájának felesége, Radó Mária elfalaztatta őket, mielőtt el kellett hagyniuk a kastélyt. Öt portré így is eltűnt, helyüket öt fekete-fehér fénykép jelzi. Az Ősök csarnokát a két eredeti, impozáns kovácsoltvas csillár is különlegessé teszi – egykor hat volt az épületben, a hiányzó négyet a régiek alapján gyártották újra.
Örökség, amit tiszteletben kell tartani
A festményeken szereplő ősök története életre is kel a kastély alagsorában kialakított fogadótérben, méghozzá különleges kivetítőtechnikával. Az épületben a felújítás során kialakított legmodernebb interaktív múzeumi megoldások, digitális tájékoztatási eszközök teszik teljessé a látogatói élményt. A kastélyban tett séta igazi időutazás. A nagy és kis szalon, a biliárdterem, az írószoba vagy a reggeliző – legyen szó bármelyik helyiség enteriőrjéről – annyi izgalmas, korhű elemet rejt, hogy beléjük feledkezve úgy érezzük, a kastély fénykorában vagyunk. Számos tárgyat ki is lehet próbálni, leülhetünk a játékasztalokhoz, belelapozhatunk a korabelinek tűnő újságokba, beleszólhatunk a beszélőcsőbe.
Nádasdy Borbála személyes kedvence a felújított kastélyban a könyvtár. „Bár sok-sok könyv hiányzik, mert elégették, elrabolták, tönkretették, azért nagy dolog, hogy a terem újra könyvtárként működik, annak idején ugyanis ide bárki bejöhetett bizonyos napokon, kiválaszthatott egy könyvet, és itt leülve el is olvashatta. Nagy kulturális élmény volt ez annak, akinek igénye volt rá, és fontos, hogy ez megint így legyen! Ez is egy örökség, amit tiszteletben kell tartani.”
A Nádasdyak könyvtára egykor huszonötezer kötetet számolt, ebből mindössze ezerötszáz maradt fenn. Akárcsak az Ősök csarnoka, ez a terem is gyönyörűen restaurált tér vörösfenyő burkolattal, a galériára vezető csigalépcsővel, csavart oszlopokkal, zongorával és hárfával. „Semmihez nem hasonlítható, megnyugtató élmény itt lenni, belelapozni a könyvekbe, érezni az illatukat, elolvasni vagy újraolvasni őket – mondja. – Nekem is volt itt több könyvbemutatóm, a könyveimben is ezt mondom el, fontos, hogy az ember ismerje a családja a történetét, külföldön élve is gondoljon haza, és szolgálja ezt az országot, mert megérdemli. Mi is leszünk egyszer ősök, nem mindegy, hogy mit hagyunk magunk után. Nem betonkockákat vagy számítógépeket, hanem lelkiséget.”