Menü
Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Földházi Árpád
2021 májusában nyitotta meg kapuit a Nemzeti kastélyprogram és nemzeti várprogramban újjászületett tatai Esterházy-kastély – azóta több mint huszonötezren látogatták meg. Pálházy Nándor kastélyigazgatóval és Kövesdi Mónika kurátorral a főúri lak fénykoráról, a földet körbeutazó, mesélő tárgyakról és új terveikről beszélgettünk.
Az Esterházy-kastély Tata belvárosában, a vár szomszédságában, az Öreg-tó mellett áll. Amikor Esterházy József 1727-ben megvásárolta a tata–gesztesi uradalmat, a család az idők során lakhatatlanságig rombolt várat akarta lakóhellyé alakítani, ám végül új kastély építése mellett döntött. A Fellner Jakab tervei alapján emelt épület harmonikus, otthonos méretű és végtelenül barátságos kastély lett, hatalmas uradalom vette körül gazdasági és melléképületekkel, istállókkal, valamint kulturális központtal, amelyhez színház- és hangversenyterem tartozott. Fellner Jakab vizesárkon átvezető híddal és vörösmárvány keretes kapubejáróval végül még a romos várat is az épületegyütteshez illesztette.
Az újjászületett kastélyba belépve a lépcső egyik oldalán a szalonok, a másik oldalon a grófi lakosztályok fogadnak. A kiállítótereket bebarangolva megismerhetjük az Esterházyak történetét, betekintést nyerhetünk a főúri család közéleti szerepébe, s közben mindvégig azt érezzük, hogy valódi otthonban járunk. „A lakosztályok berendezése során nem az volt a célunk, hogy elzárjuk és megvédjük őket, hanem hogy a látogatók olyan termekbe léphessenek be, ahol a függönytől kezdve a kandallórácson át a parázsfogóig minden kis tárgy az otthonosság érzetét kelti” – mondja Kövesdi Mónika művészettörténész, a Kuny Domokos Múzeum muzeológusa, az újjászületett kastély kiállításának kurátora. Valóban, az otthonosság érzete járja át az épületet, a korhű berendezés az Esterházy család mindennapjainak hangulatát idézi meg. „Archív felvételek alapján dolgoztunk – magyarázza a kurátor –, a grófnői lakosztály berendezését például teljes egészében sikerült rekonstruálni.” A meghitt hangulatú szoba enteriőrjét különösen megkapóvá teszi a bölcső, amelyben utoljára Esterházy (V.) Ferenc felesége, Zichy Mária grófnő ringatta fiukat, Miklóst. „A kastélyt bejárva a vendégek betekintést kaphatnak egy mítoszba – teszi hozzá Pálházy Nándor kastélyigazgató. – Mire odaérnek a grófné lakosztályához, már tudják, hogy kik is voltak azok, akik ezt az épületet építtették, ezeket a tárgyakat kiválasztották.”
Diplomaták, lovasok, művészek
Hat évvel ezelőtt Várkonyi Gábor történész indította el a munkát, mellette társkurátorként Kövesdi Mónika azt a feladatot kapta, hogy a hiteles tárgyakból összeillő szobabelsőket alkosson. A tárgygazdag kiállításokat belekomponálták a termekbe, s a család történetén keresztül elénk tárul az ország története is, hiszen az Esterházyak mind Mária Teréziának, mind Ferenc Józsefnek bizalmi emberei, diplomaták voltak. Számos történelmi esemény is zajlott a falak között, emléküket a kastélyba visszaszármazott beszédes tárgyak őrzik.
Az épület fénykora az Osztrák–Magyar Monarchia idejére esett. Ezt az időszakot Esterházy Miklós József gróf neve fémjelezte, aki szenzációs lovasként, a királyi-királynői falkavadászatok vezetőjeként korának valóságos sztárja volt, és Tatát a Monarchia társasági életének és lovassportjának központjává tette. Ferenc József négy alkalommal is járt itt, s a tatai helyszínt választotta ki 1897-ben arra a hadgyakorlatra, amelyre meghívták II. Vilmos német császárt is, aki szintén napokig a kastélyban tartózkodott.
A kastély számos más fontos esemény helyszíne is volt. I. Ferenc császár és király a kastélykápolna feletti kis toronyszobában írta alá a schönbrunni békeszerződést 1809-ben. Az Esterházyak nemcsak a tintát és a tollszárat őrizték meg, hanem a termet is teljes berendezésével együtt – a megújuló kastélyba a család másik ágától kerülhetett vissza a békeokmány aláírásának asztala. Az Esterházyak a végsőkig hűségesek maradtak az uralkodócsaládhoz, így nem volt véletlen, hogy amikor IV. Károly 1921-ben Magyarországra jött, hogy visszaszerezze a trónját, a fiatal Esterházy (VI.) Ferenc csatlakozott hozzá. Tatán találkoztak, és a vesztes budaörsi csata után IV. Károly a kastélyba tért vissza, végül itt tartóztatták le.
Az újjászületett főúri lak berendezése során úgy érezték, Ferenc József alakja nem jelenik meg fontosságához mérten, pedig valamikor életnagyságú festményeken ábrázolták a kastélyban. A tatai múzeumban fellelhető volt egy terrakotta mellszobra, ám töredékes állapotban, a fej nyaktól hiányzott. Pótlásával egy kortárs szobrászművészt bíztak meg, a restaurált mellszobor immár a kávézó kandallóján tekinthető meg
És akkor elkezdtek jönni a csodák
A felújításnál a 19. század végi rokokó és XVI. Lajos-stílusú berendezés helyreállítását tűzték ki célul, ám hiába állt rendelkezésre a kastélyleltár az utolsó évből, 1941-ből, a rajta szereplő tárgyaknak nyoma veszett. A Kuny Domokos Múzeumból kerültek elő kincsek, de nem voltak elengedők a kastély berendezéséhez – ekkor elkezdtek jönni a csodák. Kiderült, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban is őriznek huszonkét olyan festményt, amely a tatai kastélyból került oda, köztük a vezekényi hősökkel, az egy csatában egy órában elesett négy Esterházy fiú arcképével. Egy régi ősgaléria-sorozat darabjaiként a folyosón függtek, és pontosan a helyükre kerülhettek vissza.
Szépen gyarapodott a gyűjtemény, újabb és újabb tárgyak bukkantak fel és érkeztek meg. Az emeleti díszebédlő aranyozott, cirádás faburkolatát úgy készítették, hogy magába foglalja a kiválasztott családi arcképeket – de az arcképek nem voltak meg. Újabb csodaként a Magyar Nemzeti Múzeum anyagából újabb öt festmény került elő.
A 19. században kulturális központtá emelt kastélyban egyaránt fontos volt a zene-, a szín- és a képzőművészet, Tatán ringott a magyar kerámiagyártás bölcsője is. A grófnak saját kerámiagyára volt – rajta kívül csak a császárnak volt hasonló üzeme. Kulturális szenzáció, hogy egy nemzetközi aukción rábukkantak az egyik olyan porcelánkészletre, amelyet Fischer Mór festett Tatán, ez szintén visszakerülhetett a kastélyba. „Jelentős műtárgybeszerző csapat dolgozik szakértőkkel, műtárgyvadászokkal, hogy a kastélylista minél több eleme visszakerülhessen eredeti helyére” – említi az igazgató. A kurátor a restaurátorcsapat munkáját emeli ki, amely a stukkóktól kezdve a képkereteken át a festmények felületéig mindent helyre tudott állítani. „Óriási összefogással dolgoztunk” – összegez. A különböző területek szakemberei kiegészítették egymás munkáját, és rengeteg segítséget kaptak a NÖF Nkft.-től.
A NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. által koordinált Nemzeti kastélyprogram és nemzeti várprogram keretében elsőként a tatai kastély nyitotta meg kapuit. Minden korosztályt élményekkel várnak, a múzeumpedagógiai foglalkozások, a tematikus tárlatvezetések, a tárlatvezető alkalmazás egyaránt segíti a kultúrában és a történelemben való elmélyülést. Az épület hetven százaléka kiállítás, harminc százaléka mindenki által látogatható köztér. A Szalon kávézó mellett ajándékbolt, rendezvénytér teszi alkalmassá a kastélyt különféle események befogadására
Az Esterházy családtól sok segítség érkezett arra nézve, hogy hol találják meg az adott tárgyat – így került vissza a kastélyba többek között a címeres intarziával díszített asztal, a címerrel ékesített óra, csodálatos komódok és festmények. A berendezéssel már megvoltak, amikor megérkezett Ausztráliából, Francesca Esterházy Blackwelltől három fenyőfa láda. Az utolsó Tatán élő gróf lányának köszönhetően kiemelt jelentőségű műtárgyak kerülhettek vissza a kastélyba.
Mesélő tárgyak
A műemlékvédelmi helyreállítás, az eredeti barokk és rokokó tárgyakkal gazdagon berendezett szobák, szép és hiteles enteriőrök mellett interaktív tartalmak teszik teljessé a kastélyélményt. „Igyekszünk élővé tenni a kastélyt, olyan hellyé, ahol mindenki jól érzi magát – mondja Pálházy Nándor. – Folyamatosan készülünk újdonságokkal, friss ötletekkel.” Az egyik új terv az ezüstkamra létesítése, amelynek lehetőségét az a tizennyolc gyönyörű ötvöstárgy adja, amely szintén Ausztráliából érkezett vissza. Minden nagy család kastélyában volt ezüstkamra, most viszont az egész Kárpát-medencében nincs egy sem, a legközelebbi Bécsben van, a császári ezüstöket mutatja be. Az ezüstkamrák tárgyai tűntek el leghamarabb 1945 táján, aztán később felbukkantak a nagy aukciókon; a címereket szerencsére nem lehetett lepolírozni róluk.
A grófnő ládáiból előkerült darabok a hajdani ezüstkamra hírmondói. Esterházy (V.) Miklós lánya számos műtárgyat juttatott vissza ausztráliai otthonából. Az inventáriumból tudható, hogy egykor több száz ezüsttárgy volt, köztük olyan sokdarabos szettek, mint a hatvanszemélyes evőeszközkészlet. „Képzeljük el, ahogy annak idején Zichy Mária, Francesca Esterházy Blackwell nagymamája ládákba csomagoltatja, amit el tud vinni magával, a szörnyűségeket, amelyek később bekövetkeztek, még csak is nem sejtve. A ládák először Ausztriába, aztán Liechtensteinbe, majd Ausztráliába érkeztek, hogy aztán a földet körbejárva kerüljenek ide” – jegyzi meg Kövesdi Mónika. Az egyik vitrinben Zichy Mária úti keresztje is megtalálható, amely szintén a földet megkerülve pihenhet meg itt.
Vannak olyan emblematikus tárgyak, amelyek magukba sűrítik a kastély és a család történetét. Az egyik ilyen tárgy Esterházy János portréja. Ő a tatai grófi ágba tartozott, és mivel nem volt elsőszülött, megengedhette magának, hogy szenvedélyének, a színészetnek éljen. Egész alakos portréját is színházi jelmezben, Friedrich Schiller Fiescójának főszereplőjeként festette meg magáról. A gróf korán meghalt, de később is készítettek róla családi arcképeket – mindegyiken az egész alakos portré művészies fejtartásával, sőt a jelmezhez tartozó körgallérral örökítették meg. Az eredeti festmény eltűnt, a művészettörténet a róla készült metszet alapján tartja nyilván. A grófnő ládáiból ez a mezzotinto is előkerült, most a zeneszoba falán tekinthető meg.
„Még mindig vannak csodák a grófné ládáiban, köztük textilek, nem is akármilyenek – meséli a kurátor. – Gyönyörű, élénk tojássárgaszínű selyem, kicsit töredezett, hiszen legalább kétszáz éves, gazdagon hímezve ezüsttel, az alaphoz varrt ezüstszalagocskákkal, ezüstlapocskákkal.” Annyit tudtak róla, hogy „koronázási szövet”.
Az Esterházyak természetesen ott voltak díszmagyarban Ferenc József koronázási ünnepségén a budavári templomban, ez azonban nem ruhából való darab, hanem a trón fölé készített baldachin szövete, amely csakis uralkodói ajándékképpen kerülhetett a családhoz. Beszédes tény, hiszen ilyen emléket csakis az a család őrizhetett meg, amelynek tagjai a 18. század közepétől kezdve nemzedékeken át bizalmi emberként álltak közel az uralkodóhoz.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
