Barokk terem és 21. századi igények
A folyosóról a megújult barokk terembe lépünk. Ide betérni lenyűgöző élmény, mintha magába a történelembe lépnénk be. A körben álló barokk könyvszekrények több száz éves, változatos témájú nyomtatott kötetekkel vannak megrakva. „Ez a legkorábbról megmaradt bútorzat, 1750 körül már állt, de nem itt” – meséli a könyvtáros. Amikor a heinrichaui szerzetesek újraépítették az apátságot, az egyemeletes barokk épületben helyet kapott egy könyvtárterem is. Ott álltak ezek a négyezer kötet elhelyezésére szolgáló könyvszekrények, és sokáig meg is feleltek a célnak. Ebben az időben ugyanis a ciszterciek a szemlélődő szerzetesrendek hagyományos életmódját folytatták, csak a 19. században vállalták föl a tanítás feladatát is. Ez jelentős változásokat eredményezett az apátságban. A 18. század végének négyezres állománya a 19. század végére negyvenötezer kötetre gyarapodott. A könyvállomány nem csak mennyiségileg nőtt, a gyűjtőkört kibővítették a természettudományos művektől kezdve a történeti és szépirodalmi munkákon át a művészetekkel és pedagógiával foglalkozó kötetekig.
Az új feladat, a tanítás és a szerzetesek megnövekedett száma az egész épület megnagyobbítását kívánta, ezért déli, keleti, nyugati szárnyat és emeleteket építettek. A könyvtár állományát átköltöztették a nagyterembe, ahova új, harmincötezer kötet elhelyezésére szolgáló bútorzatot készítettek – ezzel a barokk könyvszekrények feleslegessé váltak, és szétszedve a nagyterem galériájára kerültek.
1950-ben a ciszterci rendet feloszlatták, a könyvtár az akkor már hatvanötezres könyvgyűjteménnyel állami tulajdonba került, felügyeletét az Országos Széchényi Könyvtár vette át. Keresztury Dezső – aki több mint két évtizeden keresztül az OSZK tudományos főosztályvezetője volt – harcolta ki, hogy az állományt ne számolják fel, tartsák meg, és mutassák be eredeti helyén. 1989-től újra élnek ciszterci szerzetesek az apátság falai között, a műemlék könyvtár továbbra is a nemzeti intézmény gondozásában maradt.
A nyolcvanas években adódott lehetőség arra, hogy az addigi olvasóteremben újra álljon a barokk bútorzat, a 21. századi igényeket azonban már nem elégítette ki a tér. „Nagy álmom volt, hogy olyan enteriőr jöjjön létre, amely méltó az egész környezethez” – mondja Németh Gábor. A szakemberek a bútorzatot szigorú műemlékvédelmi szempontok alapján restaurálták, modern világítás- és fűtéstechnikával, informatikai fejlesztésekkel olyan reprezentatív, klimatizálható belső teret hoztak létre, amely alkalmas kisebb konferenciák, kiállítások, művészeti programok megrendezésére is.
Ősnyomtatványok, antikvák, kódexek
A legkorábban nyomtatott könyvnek a Gutenbergtől fennmaradt, 1450 és 1460 között készült, negyvenkét soros Bibliát tekintik, az 1500. december 31. előtt nyomtatott könyvek neve ősnyomtatvány, latinul incunabulum – ilyenből hetvenet őriznek a könyvtárban. A bibliotéka közel négyszáz 16. századi antikvát is a magáénak tudhat, amelyek közül Magyarországon több csak Zircen található. A gyűjtemény tematikailag rendkívül színes, a teológiától a történelmen át a fizikáig számos tudományág képviselteti magát. A hatvanötezer tételből mintegy ötvenháromezer könyv, emellett olyan folyóirat-gyűjtemények is gazdagítják az állományt, mint a Pesti Hirlap, a Kossuth Hirlapja számai és a legrégebbi lap, a Mercurius Veridicus ex Hungaria, a Rákóczi-szabadságharc tájékoztatója.
A gyűjteményhez tartozik tíz kódex. Ezeket jelenleg a nemzeti könyvtár kézirattárában őrzik, de egy korábbi kiállításon már láthatta őket a zirci közönség is. Az egyik egy magyar nyelvemlék, amely zirci glosszák néven ismert a szakirodalomban. A latin nyelvű kódex ugyanis húsz magyar, a 15. század végén bejegyzett lapszéli szót tartalmaz.
A barokk teremben kétezer, kétezer-ötszáz kötet található, közülük több egykorú a bútorzattal. Bár elsősorban a kódexek és a kéziratok igénylik az alapos védelmet, a nyomtatványoknak is fontos a megfelelő hőmérséklet, páratartalom, fényviszonyok. A felújítás e téren is hatalmas lépés volt, s a munka 2022-ben folytatódik a másik két történeti teremmel.
A Zircen őrzött legrégebbi könyv egy 1470-es nyomtatvány: Szent Ambrus keresztény erkölcstani összefoglalása, amely a műfajában a legelső munka. Mellette hatalmas, díszes borítású album, mint kiderül, ez is igazi ritkaság, Forray Iván gróf a 19. század első felében Nyugat-Európában, majd Egyiptomban, Szíriában, Máltán és Itáliában megtett utazásait mutatja be. A gróf jó festő volt, utazásai során mindent megfestett, amit látott, élményeiről pedig részletes levelekben számolt be. Korai halála után édesanyja e dokumentumokból állíttatta össze és adatta ki az albumot, amely nemcsak gyönyörű, forrásanyagnak is kiváló.