Magával ragadó látvány a várhegy tövéből kiemelkedő püspöki palota, felette a vár magasodik, vele szemközt a ferences templom áll. Már kívülről is tetszetős a fehéren-szürkén ragyogó, megújult épület, belépve pedig a barokk és a rokokó csodavilága tárul elénk. „A palota fénykora építtetőjéhez, Padányi Biró Mártonhoz kötődik. A püspök a Rákóczi-szabadságharc után eredetileg a kivonuló Habsburg-csapatok által lerombolt várat akarta – Magyarországon addig nem látott szépségű és eleganciájú – rezidenciájának újjáépíteni, de mivel nem érkezett meg hozzá időben Mária Terézia engedélye, a várhegy lábánál álló, 17. századi kúria átépítése mellett döntött” – meséli Sümegi Kata tárlatvezető, miközben belépünk a kiállítás első termébe. A késlekedés alighanem csak véletlen lehetett, mert Padányi jó embere volt Mária Teréziának. 1741-ben a pozsonyi koronázó országgyűlésen elmondott beszéde tevékenyen hozzájárult a királynő megválasztásához. A lánglelkű rétor hathatósan lelkesítette a főurakat, hogy igenis Mária Terézia az, akire az országnak szüksége van – többek között azzal, hogy a magyarok nagyasszonyához, Szűz Máriához hasonlította, és második Máriának nevezte. Az uralkodó pedig nem volt hálátlan, a bizalmát teljes mértékben elnyerő Padányit a veszprémi egyházmegye püspökévé és a megye főispánjává nevezte ki.
A beszéd meggyőzőereje nem meglepő, Padányi kiváló szónok, a rekatolizáció kiemelkedő alakja volt. Azért választotta Sümeget székhelyéül, mert Veszprémben ekkor többséget alkottak a protestánsok. Rezidenciája, a belső udvart körbeölelő, emeletes épületegyüttes a dunántúli társadalmi élet központjává vált. Utódai viszont visszatették székhelyüket Veszprémbe, ráadásul a harcos ellenreformáció is okafogyottá vált a felvilágosodás vallási légkörében. Márton püspök korában azonban még nagy szüksége volt a katolikus egyháznak az építő munkára, mivel egyre többen nyitottak a protestáns közösségek felé. Mint karizmatikus személyiség elhivatottan küzdött azért, hogy egyházmegyéjét újjáépítse. Veszprém mellett Pápa is protestáns többségű volt, elképzelhető, hogy ha Padányi nem küzd olyan eltökélten, az egész megye reformátussá vált volna. Öröksége rendkívüli: kétszáz templomot építtetett vagy újíttatott fel, plébániákat alapított, és sokat tett a papképzés színvonalának emeléséért.
Három lakat alatt
A koronázó országgyűlés után tíz évvel a püspök felívelő karrierje hirtelen megszakadt. Enchiridion című művében már olyan eréllyel lépett fel a protestánsok ellen, hogy az II. Frigyes porosz király nemtetszését is kivívta, ami pedig azt eredményezte, hogy Mária Terézia betiltotta a könyvet. A püspök visszavonult, de mindazt, amit nem mondhatott el és nem írhatott le, megfestette a plébániatemplomban a zseniális festővel, Franz Anton Maulbertschcsel. Pontos instrukciókat adott neki a témát illetően, de az már a művész zsenialitásán múlt, hogy a freskóművel – amelyet a mester és három segédje két nyár alatt készített el – a rokokó festészet egyik legkiválóbb alkotása született meg. A kiállításon Maulbertsch rekonstruált műhelyében abba is bepillantást nyerhetünk, hogy milyen festői előtanulmányokat végezhetett ahhoz, hogy megszülethessen a mű.
Maulbertsch a püspök rendelésére a templom karzatán megfestette a Veszprémi Egyházmegye előkelő családjainak portréit is. Ők a Padányi által alapított „angyali társaság” tagjai voltak, akik a püspök vezetésével rendszeresen összegyűltek, imádkoztak, a saját magánliturgiájukat követték. A püspöknek olyan kiadványa is volt, amely a szigorú liturgikus előírásokon túli szabályokat is tartalmazott, mint például a plébániáknak előírt szentháromság-tisztelet, amelyet erősen szorgalmazott. Nemcsak azt írta elő, hogy a plébániáknak rendelkezniük kell szentháromságszoborral, de a körmenetek megtartására is pontos instrukciókat adott, például hogy a szobrot vivők milyen színű ruhában legyenek, milyen legyen a trónus mintázata, vigyenek magukkal egy háromoldalú ládát, amelyet három lakat zár, és amelyet csak az angyali társaság három tagja egyszerre tud kinyitni egy bizonyos napon, hogy a ládában összegyűlt adományt jótékony célokra átadhassa. Ilyen részletekbe menően szabályozta a vallásgyakorlást a püspök, a társaság tagjainak pedig fontos volt, hogy az előírásokat betartva földesurukkal jó kapcsolatot ápoljanak – hiszen a püspök nem csak egyházi hatalommal rendelkezett.
„Három pilléren nyugszik a kiállítás: az építtető és kora, az épület története és a művészettörténet” – mondja Sümegi Kata. A műtárgyak maguk is beszédesek, és interaktív játékok is segítenek abban, hogy a püspököt és a művészt, valamint korukat közelebb hozzák a látogatókhoz. Az egykori díszteremben hajdanán két hatalmas, aranyozott, festett rokokó kályha állt egymással szemben. Cserépmaradványaik a padlásról kerültek elő, ezekből némi pótlás felhasználásával a restaurátoroknak egy kályhát sikerült összeállítaniuk. A bálterem impozáns volt – óriási műmárvány felületekkel, oszlopokkal, stukkódíszes mennyezettel –, 1834-ig megyebálokat is tartottak benne, azután három részre választották a teret.