„Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.”

„Csak hódolat illet meg, nem birálat.”

„Nem adhatok mást, csak mi lényegem.”


„Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény. –
Ott állok, látod, hol te, mindenütt,
S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?”

„Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,
S egy talpalatnyi föld elég nekem,
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.”

„Ah, élni élni: milly édes, mi szép!”

„A tett halála az okoskodás.”

„Legyen hát célod: Istennek dicsőség,
Magadnak munka. Az egyén szabad
Érvényre hozni mind, mi benne van.
Csak egy parancs kötvén le: szeretet.”

„Tragédiának nézed? nézd legott
Komédiának, s múlattatni fog.”

„Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.”

„Szerelem és küzdés nélkül mit ér
A lét.”

„Korántse vonz ily dőre képzelet,
A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.”

„Anyának érzem, óh, Ádám, magam.”

„Szabadon bűn és erény közt
Választhatni, mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsúl áll Isten kegyelme.”



„Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!”

„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”

Képek: Zichy Mihály illusztrációi Az ember tragédiájához. Forrás: Wikimédia.