Matula kunyhója
Fekete István Tüskevár című regényét olvasva ki nem vágyott a Kis-Balaton náddzsungelébe, Matula kunyhójába? A jó hír az, hogy ez az álom valóra váltható, méghozzá a Diás-szigeten. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park a Kis-Balaton Látogatóközpontból szervez szakvezetéses túrákat a szigetre, ez ugyanis fokozottan védett természetvédelmi terület. A Kis-Balaton 1951 óta nemzeti szinten védett, 1979 óta a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek egyezménye által jegyzett terület, 2004 óta pedig az Európai Közösség természetvédelmi hálózatának, a Natura 2000-nek kiemelkedő jelentőségű egysége. A Diás-szigeten a Tüskevár emblematikus helyét idéző Matula-kunyhó mellett a Kis-Balaton természeti értékeit bemutató Fekete István-emlékhelyet is meglátogathatjuk.
Tarjánka-szurdok
A Mátra déli oldalában, Markaz és Domoszló között húzódó szurdok szintén csak szakvezetéssel látogatható. A patakvölgy fokozottan védett természeti terület, a Bükki Nemzeti Park által szervezett szakvezetés a vulkanikus tevékenység során kialakult geológiai érdekességeket és a fokozottan védett élőhelyet is bemutatja. A szűk szurdok nemcsak rendkívül látványos és vadregényes terület, de különleges növények és állatok otthona is.
Velem, cáki pincesor
A műemléki védettségű cáki pincesor önmagában különleges, további érdekességét pedig az adja, hogy 1979-ben itt ért véget Rockenbauer Pál nagy sikerű, az Országos Kéktúra akkori két végpontja közötti útvonalat bemutató Másfélmillió lépés Magyarországon sorozata. A pincesor egy része ma is látogatható, az évszázados, gesztenye- vagy tölgygerendákból épült, zsúptetejű kis épületeket korhűen rendezték be, a pincékbe belépve pedig borászati eszközökkel is megismerkedhetünk.
Noszvaji barlanglakások
Noszvaj határában már a középkorban vájtak különböző nagyságú üregeket a sziklafalba, hogy istállótól kezdve a terménytárolóig változatos célokra használják őket. A 16. századra sajátos helyi kifejezéssel pinceházaknak nevezett barlanglakások létesültek. A második világháborút megelőzően a noszvajiak egyötöde többosztatú, tornácos barlanglakásban élt, sőt az ötvenes évek végén is még hetven család lakhelyéül szolgált pinceház. A hatvanas évekre elnéptelenedtek, a Farkaskő Művésztelep megalakulása azonban új korszakot jelentett a riolittufába vájt barlanglakások számára. Az alkotóműhely tevékenységével nemcsak az ősi, föld alatti építészeti formának a feltárása kezdődött meg, de kortárs művészeti koncepciójú továbbalakítása is. A barlanglakások egész évben látogathatók.
Papdi kápolna
A Tolna vármegyei Lengyel község határában található papdi kápolna története a török hódoltság előtti időkre nyúlik vissza. Alsó- és Felsőpapd falvak Mária-kegyhelyként tisztelt temploma állt ott egykoron, majd a templomrom helyén az 1880-as években kápolnát építettek. A mocsaras talaj miatt az épület megsüllyedt, ezért 1930-ban új templomot emeltek, amelyet szintén Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. A kápolna nemrég felújításon esett át, így régi fényében ragyogva várja a látogatókat.
Majki remeteség
2022-ben született újjá a Vértes mélyén megbúvó kamalduli remeteség. A vidék birtokosa, galántai Esterházy József gróf az ezerhétszázas évek első felében adományozta a területet a rendnek. A Franz Anton Pilgram neves osztrák építész tervei az itáliai anyakolostor mintáját követték, a templom köré tervezte a cellaházakat – eredetileg húszat, amelyből végül tizenhét ház valósult meg. A párhuzamos utcákba rendezett, négyzetes alaprajzú épületek belső kialakítása is egyforma, de – ahogyan azt a felújított cellaházakban láthatjuk is – megindítóan egyedivé teszi a helyiségeket, ahogy rekonstruálták az egykor itt élő szerzetesek személyes életterét.
Kiemelt fotó: Hölvényi Kristóf
