Papírkutya, Veszprém
Ha olyan helyet keresünk, ahol nem feltétlenül az elcsendesedésé, hanem inkább a pezsgésé és a szórakozásé a főszerep, a Papírkutyában nem fogunk csalódni. A veszprémi Szabadság tér elején található, a család legendás Bodza kutyája után elkeresztelt helyre nem is szükséges és nem is lehet címkéket aggatni. Az egy napszakon belül több oldalát is megmutató Papírkutya nem a sarokban ülő típus: általában verssel az ajtaján fogad, színpadán esténként neves hazai és külföldi jazz-zenészek koncertjeivel szórakoztat, különleges ételekkel és egyedi rumkollekcióval marasztal, falain folyamatosan frissülő tárlatokkal inspirál. A jelen sikerei mögött azonban sokévnyi küzdés húzódik, de a nehéz helyzetek szerencsére nem hagytak nyomot a Papírkutyán – így a betérők különleges fogásokat és házias finomságokat, remek programokat és inspiráló környezetet találhatnak a város szívében.
A Papírkutya történetével itt ismerkedhetünk meg.
Császármorzsa, Budapest
Harmincéves barátságukból merítve bátorságot, közösen ugrottak az ismeretlenbe a Császármorzsa megálmodói. A nosztalgikus fogás mindenkit visszarepít a békés gyermekkorba, a tél beköszöntével pedig a napfény után vágyakozó lelkünknek is táplálék lehet. A két tulajdonos, Heltovics Éva és Bezzeg Anita egyszerre jutottak el a pályamódosítás vágyáig. Ekkor jött az ötlet, nyissanak egy helyet, ami császármorzsát kínál. „Elvégeztük a cukrásziskolát, beleástuk magunkat a pénzügyek rejtelmeibe, megtaláltuk a tökéletes beszállítókat, de minden teljesen új volt. A főzés ritmusa, a kiszolgálás, a vendégekkel való kommunikáció, minden. Sőt, először azt sem tudtuk, hogy amit csinálunk, az egyáltalán jó-e. Mármint az rendben van, hogy nekünk ízlik a főztünk, de abban nem voltunk biztosak, hogy mások szerint is finom” – mesélik. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy a nagyközönség szerint is finom a főztük, és ma már ebédmenüt, leveseket, szendvicseket is kóstolhatunk a néhány négyzetméteres helyen.
Ha érdekel bennünket egy csodás barátságtól születő álomhely története, érdemes elolvasni a teljes riportot.
Az Ösvény, Tarcal
Berényi-Jerebák Anikó gyermekkora óta dédelgetett álma valósult meg, amikor a pszichológusi pálya után megnyitotta Az Ösvény névre keresztelt kávézót és cukrászdát. Férjével maguk mögött hagyták a pörgős budapesti életet, és visszaköltöztek Anikó szülőfalujába, azon belül is a szülői házba. „Sok tervünk van, a vendéglátás és a lelki programjaink mellett szeretnénk a falubeli kulturális életbe is bekapcsolódni. Emellett már kialakult egy főként borászokból álló törzsvendégkörünk, szó szerint összedolgozunk velük, küldjük egymáshoz a vendégeket, és maguk is betérnek egy sütire vagy kávéra. Felkerültünk a térképre, és remélem, hogy hamarosan az egész falu egy üde színfoltnak lát minket.” A lelki programok elsőre talán furcsán hangozhatnak egy kávézó kapcsán, de Anikóék elválaszthatatlan dologként kezelik a test és a lélek táplálását. „Azt szoktuk mondani a férjemmel, hogy a világ sebzettsége miatt az embereknek szükségük van gyógyító terekre. Mindannyian egy nagy történet részesei vagyunk, mind a nagy egészben keressük a részünket, és néha jó, ha valaki kísér az úton.”
A téli nyitvatartás részletei még most formálódnak, így látogatás előtt mindenképpen keressük fel Az Ösvény Facebook-oldalát!
Az Ösvényről készült riportunk itt olvasható.
Pajta, Őriszentpéter
Marjai Flóra és Kvasznicza Ferenc, az őriszentpéteri Pajta étterem tulajdonosai szinte mindent autodidakta módon tanultak meg, apró lépésenként előre haladva építkeztek. Tizenegy évvel ezelőtt nyitották meg az éttermet. Azóta nem csak a világ változott óriásit, hanem ők is, mégis van, amiből nem engednek, bár már egy Michelin-ajánlás is függ a falukon. „Régóta köztudott volt, hogy a Michelin Magyarországra jön. Sok étterem eszerint építette fel magát az utóbbi években. Lehet tudni, mit értékel a zsűri, de mi inkább a vendégeinket szeretnénk lenyűgözni. Ez a kettő nem mindig találkozik. Persze a csillagnak óriási marketingereje van, és mi is arra törekszünk, hogy napról napra fejlődjünk, de elsősorban jót akarunk, nem csillagot. Az első perctől az hajtott minket, hogy valami jót szeretnénk csinálni. Olyat, ami jó a vendégnek, a környezetünknek és magunknak. Van egy magyar szó, amivel ezt a szándékot nem is lehet találóbban kifejezni: vendégszeretet. Azt akarjuk, hogy ezt érezze, aki betér hozzánk.” Nem újragondolt helyi ételeket kínálnak, egyszerűen csak élnek a környék adta lehetőségekkel. Így lesz a Pajtában a végeredmény minden erőltetettség nélkül őrségi.
Különleges atmoszféra, tudatos építkezés és lelekes tenni akarás. A Pajtáról szóló anyagunk itt érhető el.
Kétvölgy Kertje kultúrtörténeti kávézó és szatócsbolt, Kétvölgy
Oszlányi Kincső 2017-ben férjével kirándult a Vendvidéken, amikor megláttak egy erősen felújításra szoruló, eladó házat. Nem is mentek onnan tovább sehova. „Az első pillanattól olyan volt, mintha hazaérkeztem volna, pedig a világ jó részét bejártam már, többször végig gyalogoltam az El Caminót, és sok helyen laktam. Mégis, amikor ide megérkeztem, akkor éreztem először azt, hogy végre nincs bennem semmi bizonytalanság, olyan helyen vagyok, ahol maradni szeretnék.” Felújították a házat, ahol korábban még fürdőszoba sem volt, majd 2020 elején a helyi kocsma és kisbolt tulajdonosa megbetegedett és felvetette, hogy Kincsőék vigyék tovább a boltot. A szatócsboltban a környékbeli termelők portékáit kínálják, és az ott élőknek is biztosítják az alapvető élelmiszereket. A pékárut ők készítik, mindennap sütnek kovászos kenyeret. 2021-ben felújították a boltot, azóta működik a cukrászműhelyük és a melegkonyha. Az Őrség, a Vendvidék és Szlovénia egyes területeinek fogásait készítik, ilyen például a vasi dödölle vagy a gibanica.
Gyönyörű történet, amiben ember és hely úgy találnak egymásra, hogy abból mindenki profitál. Ismerjük meg a Kétvölgy Kertje történetét!
Mitzi, Budapest
A Bartók Béla úton egymást érik a különleges atmoszférájú vendéglátóhelyek. Ezek sorába tökéletesen illeszkedik a Mitzi – Kávé, Konyha, Bár is, amely „pici, ezért csak a legfinomabb dolgok férnek el benne”. A felső szinten a Kárpát-medence régióit bemutató, háromhetente változó kiállítások, lent pedig gasztronómiai csodák, marasztaló ital- és ízélmények várják a betérőket. De vajon kicsoda Mitzi? „Ő az étterem háziasszonya, akit a képzelet szült. Mitzi a világ nagyvárosait járva, híres séfek szívét rabul ejtve ismer meg titkos vagy épp készülőfélben lévő recepteket. A premiert azonban sosem várja meg, a következő pillanatban ugyanis a fortélyokat magával víve már tovább is áll” – mondja Szuhay Gergely, a hely tulajdonosa. A fiktív karakterről elnevezett helyet nem szívesen szorítaná keretek közé. A népszerű brunchoknak és a házi készítésű tésztáknak köszönhetően nappal, az italkísérletek és programok okán pedig éjszaka is érvényesül az egyedi miliő, így nem kell szűk keretek köré szorítanunk a karácsonyi találkáinkat.
A Mitziről szóló írásunk itt olvasható.
Fricska, Veszprém
Az idén tíz esztendeje működő, bisztróként induló Fricska – nevéhez méltó módon – csavar egyet a megszokott kereteken: egyszerre étterem egy lakáshoz hasonlító térben, otthona egy ötszázötven éves malomnak, udvara pedig sok-sok hangulatos, szabadban töltött pillanat helyszíne. S hogy mi szükséges mindehhez? „Kifogástalan ízek, alázatos csapat és tudatos koncepció. Mindezek két éve értek össze annyira, hogy ma már közösségi térként hivatkozhassunk magunkra” – mondja Rácz Krisztián tulajdonos és séf. A malom és a szintén több száz éves kanonoki ház épületét nem véletlenül választották le az étteremlakástól: „Egyszerűen más élményt kínál. Eredetileg romkocsmának tervezték, de végül bensőséges jellege révén kisebb rendezvények helyszíne lett, erős bisztrókonyhával.” Legyen szó tehát színes fényekkel gazdagított esti kikapcsolódásról, baráti összejövetelről vagy családi ebédről, az igazi Fricska-hangulat csak akkor fedezhető fel, ha megéljük minden részét. Hiszen alapvetően így kell, hogy működjön az egész élet, nem?
A Fricska igazi szerelemprojekt. Ismerjük meg Rácz Krisztián történetét!
Öt hangulatos kocsmát ajánlunk hosszú téli estékre | Magyar Krónika
Helyek a fővárosban és környékén, ahova szeretünk behúzódni a reménytelenül hosszúnak tűnő télben.