Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főmunkatársa a megnyitó beszédében arra kérte a kiállítás látogatóit, gondolják végig, ki is az, akit a tárlat megidéz. Az időben ezer évvel visszamenve, aki előttünk áll, Liudolf Gizella harminckilenc éves asszony, István király felesége, a körülbelül húszéves Imre herceg édesanyja. Civakodó Henrik herceg leánya, II. Henrik német-római császár húga.

Érdemes ízlelgetni ezt a mondatot: a magyar király felesége a német-római császár húga. Ha más nem tenné, ez az egy mondat is elhelyezi őt a történelemben, de elhelyezi Magyarországot is, amely őt nyerte el az államalapító magyar uralkodó társául.

Ezért méltó és igazságos, hogy újra és újra megidéződjék a boldoggá avatott első magyar királyné, akinek sorsául egy ország keresztény önmagára találásában és felemelkedésében való aktív részvétel adatott. És ugyan mi lenne hozzá illőbb hordozója ennek a megidézésnek, mint a kárpit, a képalkotó művészetnek talán legnemesebb, legmunkaigényesebb médiuma? A sors különös kegyelméből Magyarország egyik legbecsesebb kincseként őrzi azt a textíliát, a koronázási palástot, amely másoké mellett az ő keze által nyerte el a szépséges formáját, és amely Szent Istváné mellett az ő alakját is őrzi. 

Nem is lehetett volna tehát alkalmasabb szellemi közösség ennek a megidézésnek a megvalósítására, mint a határon innen és túl közel száz tagot számláló Magyar Kárpitművészek Egyesülete. Az egész világon párját ritkító művészi közösség ez az egyesület, ahol autonóm művészek vállalkoznak rá, hogy az egyéni terveket közössé szintetizálva hónapokon át együtt dolgozzanak az egyes kárpitok megvalósításán. Tucatnyi monumentális kárpit bizonyítja már eddig is, hogy igenis lehetséges a közös alkotómunka, a sornak pedig egyáltalán nincs vége. A közeli hetekben került a kassai magyar főkonzulátus termének falára a legutóbbi közös kárpit, ezen a kiállításon pedig egy remélhetőleg hamarosan megvalósuló újabb mű tervei láthatók.

A látogató számára egyedülálló lehetőséget kínál ez a tárlat azzal, hogy az alkotómunka egy közbenső állapotába enged betekintést. A művész legtöbbször a kész művel áll a közönség elé, a terveket a műtermében őrzi, és legföljebb néhány barátjának mutatja meg. Itt a megtekintésre mindenkinek lehetősége nyílik, gyönyörködhet a tizenegy kiállító művész, Balog Edit, Bocz Bea, Kneisz Eszter, Lencsés Ida, Máder Indira, Pápai Lívia, Pasqualetti Eleonóra, Pázmány Judit, Szabó Verona, Tápai Nóra és Zelenák Katalin műalkotás színvonalú terveiben. 

A tárlat a Selyemgombolyító Rendezvényházban (1033 Budapest, Miklós tér 1.) október 15-ig látogatható hétköznap 10 és 16 óra között. Ha zárva van, a bejárónál csengetni kell.