A magyar gróf, aki elvette az amerikai milliárdos lányát

Széchenyi László Széchenyi István bátyjának, Széchenyi Lajosnak az unokája volt, apja, a bécsi udvarban felcseperedett, befolyásos diplomata, Széchenyi Imre még pályája elején kötött barátságot Otto von Bismarckkal, s hosszabb időn át berlini nagykövetként szolgált. (Az elmúlt időben zeneszerzői tevékenysége okán fedezték fel újra a „keringőkirálynak” is nevezett Széchenyi Imrét, aki ifjabb Johann Strausst és Liszt Ferencet is barátai között tudhatta – utóbbi készítette el a Bevezetés és magyar induló című műve átiratát. A diplomata mellett ragyogó zongoraművész is volt, játékával Erzsébet királynét is elkápráztatta.) Az ugyancsak diplomatának készülő Széchenyi László tengerentúli utazása során ismerkedett meg minden idők egyik legpénzesebb amerikaija, a még 1899-ben elhunyt vasút- és hajómágnás, Cornelius Vanderbilt dúsgazdag lányával, Gladysszel, akivel 1908-ban kötött házasságot. Hogy mekkora figyelmet és megütközést keltett a frigy, jól jelzi, hogy – mint Az Ujság Széchenyi-nekrológja rámutat – egy szenátor az amerikai kongresszus előtt követelte: „vessenek kiviteli vámot azokra a gazdag amerikai menyasszonyokra, kik Európába viszik millióikat”.

Széchenyi az amerikai politikusok és a sajtó támadásaira reagálva dühös kirohanást intézett nem csupán a kritikusai, de általában az amerikai életstílus ellen, ami miatt a vagyonos amerikai fiatal lányok európai vőlegényt keresnek maguknak:

„Miféle otthont nyújthatnak önök amerikaiak […] kik sietve s ideges gyorsasággal nyelik le feleségük szerelmét, ahogyan az ebédjüket szokták elkölteni, aztán elsietnek és magára hagyják az asszonyt. Ezért van az, hogy gazdag leányok, kik nem tudnak megbarátkozni az önök életmódjával, inkább mennek feleségül idegen férfiakhoz, mint önökhöz.”

De nem csupán az Egyesült Államokban voltak, akik elítélő vagy szarkasztikus hangon értekeztek (a sok esetben elszegényedett) régi nemesi családok és a pénzarisztokrácia összefonódásáról. Ady Endre a Budapesti Naplóban megjelentetett, Rózsika és Gladys című tárcájában élcelődött az „internacionális portékává” lett szerelmen, Széchenyi esküvőjét a Rothschild családba beházasodott, nagyváradi Wertheimstein lány, Rózsika esetével vetve össze. (Vele a Ritoók Emma memoárját bemutató cikkünkben foglalkoztunk röviden: a nemesített zsidó családba született Rózsika Trianon után a magyar irredenta ügy egyik élharcosa volt Angliában.) Ady egy másik tárcájában Széchenyi Lászlón köszörülte a nyelvét:

„Íme, mint kell föltámadnia nagy Széchenyi István dicsőségének. Megfizetett amerikai riporterek tolla által, s ama szerencséből, hogy egy Széchenyi nevű úr Vanderbilt-leányt vesz nőül. Mellesleg egy olyan Széchenyi, akit talán még legkisebb magyarnak is túlzás volna címezni. Külföldön élt, él s akar élni, gondjaink, a mi magyar gondjaink nem bántják.”

De lássuk, hogyan zajlott a New Yorkban megtartott esküvő. A Fifth Avenue-n hatalmas tömeg várta, hogy megpillanthassa az előkelő jegyeseket és vendégeiket. Olyan sokan voltak, hogy rendőröket kellett kivezényelni.

Hiába: maga az ifjú pár egy hátsó bejáratot használva ügyesen kikerülte a leselkedőket, a kíváncsiak „csak prémes bundákba burkolt alakokat láttak, amelyek sietve szálltak ki a fogatokból és a gépkocsikból s alig egy másodperc alatt eltűntek a Vanderbilt-palota fényes lépcsőházában” – adta hírül a Pesti Napló tudósítása. A New York-i és nemzetközi crème de la crème részvételével tartott, alig tízperces esküvő nyugodtan és méltóságteljesen folyt le, a zenét (Csajkovszkij Patetikus szimfóniáját, Wagner Trisztán és Izoldájának részleteit, a Goldmark-féle Sába királynője győzelmi indulóját) a menyasszony választotta. A pápa „kábeltáviratban” küldte áldását, kifejezve reményét, hogy a gróf és felesége mielőbb meglátogatja őt a Vatikánban. Az egyetlen kellemetlenséget csupán az jelentette, hogy finánctisztek jelentek meg a Vanderbilt-palotában, mivel névtelen (és mint kiderült: megalapozatlan) feljelentést kaptak, miszerint a család nem fizetett vámot a Párizsból érkező kelengyéért.

„A házasság megkötése után valósággal bujkálva menekültek Vanderbilt Cornél egyik farmjára, hogy két heti tartózkodás után előbb átkelve a tengeren, majd Anglián, Francziaországon, Felső Olaszországon keresztül haza térjenek. A zemplénmegyei tót falucska, Őrmező volt az első hely, ahol nyilvánosan szerepeltek”

– számolt be a Vasárnapi Ujság, további részleteket is elárulva: „A grófi házaspár fogadtatása igen kedves és díszes volt. A falu az állomástól a kastélyig gyönyörűen volt díszítve. Az utczákat ellepte a község és a környék ünneplőbe öltözött népe, mely az úttest két oldalán helyezkedett el. Az asszonyok és gyermekek a jobbról és balról emelt egy-egy tribünön várták az ünnepelteket, kiket az állomáson száztagú paraszt bandérium és a környék intelligencziája fogadott. […] Széchenyiné Vanderbilt Gladys grófné […] méltó akar lenni ahhoz a nagy névhez, melyet visel és mindenekelőtt meg akarja tanulni nyelvünket. E téren máris szép sikerei vannak, a mennyiben azt a keveset, a mit a rövid idő alatt megtanulnia sikerült, hibátlanul ejti ki.” 

A házaspár Magyarországra érkezése után az Andrássy úton vásárolt villát, az épületet jelentősen bővítették, a köznyelv csak Vanderbilt-palotaként hivatkozott rá (ma az orosz nagykövetség működik benne). Széchenyi néhány évvel később azzal került be a lapokba, hogy a Vanderbilt családdal közösen cégeket hozott létre egy magyar fejlesztésű, vezeték nélküli információtovábbítási módszer külföldi értékesítésére: konkrétabban egy távírórendszerről volt szó, amely a tengeralattjárók közti kommunikációt, illetve a torpedók kormányzását könnyítette meg. A gróf Amerikában tartózkodott, amikor kitört az első világháború, hazatérvén katonai szolgálatra jelentkezett, és végigharcolta a háborút. Gladys a hadsereg rendelkezésére bocsátotta az Andrássy úti palotát, a háború után az ő kezdeményezésére döntött Herbert Hoover amerikai elnök annak a segélyakciónak a megindításáról, ami a nélkülöző magyar gyerekek helyzetén igyekezett könnyíteni.

„Ha Széchenyi László gróf semmi egyebet nem tett volna hazájáért, minthogy megnyerte a magyar ügynek Gladys Vanderbilt szivét, akkor is sokat tett volna, mert Gladys Vanderbilt sokat tudott elérni s amit elért, annak gyümölcseit ínséges magyar családok élvezték” – állapította meg az Amerikai Magyar Népszava. 

Széchenyi századosként szerelt le, később pedig fontos diplomáciai szerepet kapott: őt nevezték ki hazánk első washingtoni nagykövetévé, ezt a posztot tizenegy évig töltötte be. „Nehéz feladat várt Széchenyi Lászlóra Washingtonban. A nehéz feladatok sorában állt, hogy csak egyet említsünk, a világháborúban Amerikában lefoglalt magyar vagyon felszabadításának ügye” – olvasható az előbb idézett cikkben. Széchenyi már csak neje kapcsolati hálója révén is hathatósan tudott tenni az amerikai–magyar kapcsolat, illetve az Újvilágban élő magyarok helyzetének javításáért. Amikor 1933-ban elhagyta állomáshelyét, a lapok arról írtak: távozását „az amerikai politikai és a washingtoni diplomáciai kar nagy veszteségnek tartja. Széchenyi gróf és felesége, aki tudvalévően születésénél fogva is tagja a legelőkelőbb amerikai társaságoknak, rendkívül közkedveltek voltak washingtoni körökben”. Érdekes adalék: 1924-ben felröppent a (bizonyára minden alapot nélkülöző) hír, hogy amerikai magyarok azon szervezkedtek, hogy a magyar trónra emeljék a grófot, mivel ebben az esetben „az amerikai milliárdosok vagyona Magyarországon találhat elhelyezkedést és felvirágoztatja az országot”. E tervet – így a híradás – az Ébredő Magyarok Egyesülete leplezte le Horthy előtt.

1927-ben Széchenyi gróf nyári magyarországi szabadságán tartózkodott, amikor súlyos balesetet szenvedett: a Svábhegyre tartva, az Istenhegyi úton – Wenckheim grófnőt szállította éppen haza – autójuk nekiütközött egy kőhíd pillérének, s egy üvegszilánk megsebesítette a gróf bal szemét. Széchenyi gyorsan kórházba szállították, másnapra azonban kiderült, hogy a szem nem menthető meg. Grósz Emil professzor „[a]zonnal hozzálátott a műtéthez és tízperces operációval eltávolította a megsérült szemgolyót”. Széchenyi Az Ujság beszámolója szerint „férfiasan s nyugodtan” viselte a csapást. Horthy Miklós kormányzó és Vass József miniszterelnök-helyettes személyesen érdeklődött az állapota iránt, a kórházban felkereste a budapesti angol nagykövet, a miniszterelnök képviseletében Bárczy István államtitkár, illetve az arisztokrácia számos tagja. Az Esti Kurir három évvel később arról tájékoztatott: Széchenyi gróf ötvenezer pengőre perelte Grünwald Bélát, annak a járműnek a tulajdonosát, amelynek reflektora elvakította a grófot szállító autó sofőrjét.

Washingtoni szolgálata után Széchenyi Londonba került nagykövetnek, innen kérte súlyosabb szívproblémái miatt nyugdíjazását. 1938-ban hunyt el a svábhegyi szanatóriumban. Gladys Vanderbilt férje halála után is szívén viselte a nehéz sorsú magyarok megsegítését, 1965-ben halt meg.

Kiemelt fotó: Széchenyi gróf és felesége a hopi indiánok kígyótánc-bemutatóján, 1926
Forrás: Wikimedia