A gyerekkori traumák felnőttkorban is kihatnak a személyiségre, a diszfunkcionális család emléke beleég mindenkibe. A felvett szerepekből nehéz, de nem lehetetlen kilépni, ebben próbál példát mutatni Kovács András Péter is. A humorista gyerekként egyszerre volt bohóc és hős, de csak a felszínen: tanárai és diáktársai a társaságkedvelő embert látták benne, otthon pedig inkább láthatatlan gyerek volt. Sokáig azt hitte, hogy a gyerekkori traumák felnőttként nem lesznek rá hatással, de aztán rá kellett jönnie, hogy szembe kell néznie velük.
„Ilyenkor az önismeret nagyon fontos, meg kell találni azokat a megküzdési módszereket, amelyek segíthetnek. Szükség van olyan forrásokra is, amelyekkel a gyerekkori hiányokat pótolni lehet. Viszont egyfajta sebzettség még így is visszamarad. Kovács András Péter fontosnak tartja, hogy erről maga is beszéljen, élettörténetével másoknak is segítsen – nála ez egyfajta küldetés. Megpróbálja átadni azokat megküzdési stratégiákat is, amelyek ilyen esetekben működhetnek, amelyek segítik feldolgozni a gyerekkori traumákat. Ilyenkor a gyerekek azt élik át, hogy nem szerethetők és nem értékesek, ami évtizedekkel később is kihathat az életükre. Emiatt kell ezzel a kérdéssel felnőttként foglalkozni, lélekben rendezni” – meséli kollégánk a vele készült interjúban.
Ferenczi-Bónis Orsolya
A Magyar Krónika magazin munkatársa. A lap nyomtatott kiadásában a Hívószó és A falak ereje rovat tartozik hozzá, a naponta frissülő online magazinban pedig változatos témákban jelennek meg írásai. Közel állnak hozzá a pszichológiai kérdések, interjúhelyzetben elsősorban nem a kíváncsiság, hanem a másik emberhez való őszinte, mély kapcsolódási vágy hajtja. Három lány édesanyja.
„Igenis merni kell beszélni” – Kovács András Péter gyermekkori traumákról és kitörésről | Magyar Krónika
Kovács András Pétert arról kérdeztük, milyen megküzdési módszerek segítenek abban, hogy a gyerekkori traumák mind kevésbé maradjanak a személyiségünk meghatározó részei.
