Szeptember 8-a, Kisasszony napja Mária születésének emlékünnepe. Mária fontos szerepet tölt be a népi vallásosságban, a hozzá kapcsolódó szokások a keresztény tanítás mellett a kereszténységet megelőző időszak hiedelmein is alapulnak. A középkor végétől egyre erőteljesebb kultusza mellett a népi hitvilág egyik legfontosabb szereplőjévé vált, akihez minden bajban-betegségben fordulhattak az emberek. Alakjával – akárcsak anyjáéval, Szent Annáéval – a magyar ősvallás nőket segítő asszonyalakja kapcsolódhatott össze.
Mária születését az egyház a 7. századtól ünnepelte meg, a 11. századra pedig már általánosan elterjedt, hazánkban is számontartották.
Bár az evangéliumokból nincsenek információink Mária életének az angyali látogatást megelőző szakaszából, annak „gazdag apokrif hagyományai vannak,amelyek főleg a Legenda Aurea és a Stellarium révén kódexirodalmunkba is belekerültek (Teleki-, Horváth-, Tihanyi-, Debreczeni-, Érdy-kódex)” – hangsúlyozza Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.
Mária szüleinek, a Júda nemzetségéből és Dávid házából származó Szent Annának és Joakimnak sokáig nem született gyermeke, mígnem a házaspárt angyali jelenés figyelmeztette, hogy jámborságuk jutalmaként lányuk fog születni. A Teleki-kódex Anna-legendájából megtudjuk, hogy Szent Anna „egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga”.
A Szűzanya nemcsak a népi vallásosságban vált rendkívül népszerűvé, de már az ősegyházban felismerték Mária fia misztériumában és a keresztény életben betöltött fontos szerepét. „Isten népe földi útján személyes kapcsolatban áll vele, ezért nem statikus képként tekintünk rá, hanem velünk élő, dinamikus valóságként, szólunk hozzá, kérjük az oltalmát, a segítségét” – fogalmazott korábbi cikkünkben Kovács Zoltán mariológus.
A népi jámborságban olyan különleges szokások kötődtek hozzá, mint a napfelkeltenézés annak reményében, hogy megpillanthatják a kelő Napban a Szűzanyát.
Kisasszony napjához az a hiedelem is kapcsolódott, hogy ilyenkor rózsát hány a nap, vagyis megláthatják a felkelő napkorongban Máriát és körülötte a rózsákat.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában rámutat, hogy a naphoz fűződő hiedelmek egy része a kereszténnyé lett csillaghit nyomait őrzik, és a napistent szülő istenanya képzetében gyökerezik. Ezek szerint Mária a hajnali szép csillag
„Napot szülő Csillag, szentséges Szűz Mária, kiből az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk támad”.
A néphagyományban Kisasszony napját határnapnak tartották, így nemcsak népszokások fűződtek hozzá, de különböző munkák megkezdésének idejét is jelölte. Ekkor léptek szolgálatba a cselédek, ekkor kezdték a dióverést és a búzavetést, valamint úgy tartották, e napon indulnak útnak a fecskék. Nagyboldogasszony napja és Kisasszony napja, azaz az augusztus 15. és szeptember 8. közötti időszakot a két asszony közötti időszaknak nevezték, és különösen alkalmasnak tartották a tyúkok ültetésére, a téli ruhák előkészítésére és a búza kiszellőztetésére.
De vajon honnan származik a kisasszony elnevezés?
E megnevezés a népmesék elvarázsolt tündér- vagy királykisasszonyára, a magyar népi hitvilág természetfeletti lényére utalhat. A gyakran álruhát öltő nőalak próbára teszi a legényeket, és aki tiszteletlenül beszél róla vagy közeledik hozzá, azt megbünteti. Jankovics Marcell szerint Kisasszonynak nemcsak ősvallásunk egyik természetfeletti nőalakját nevezték, de
„Boldogasszony és Kisasszony mint anya és leánya, vagy ugyanannak a női szellemnek idősebb és fiatalabb énje, felismerhető az obi-ugor mitológia földanya–esthajnalcsillag-úrnő kettősében”.
A kisasszony megnevezés Máriára mint gyermekre, a nagyasszony – Anna, az anya – ellentétére is vonatkozhat, ezt támasztják alá azok az ábrázolások, amelyeken „Szent Anna nagyasszonyi – fejedelemasszonyi – méltóságban ül a trónon, térdén a kis Máriával és Jézussal” – olvashatjuk a Katolikus Lexikonban.
Érdekes, hogy augusztus régi magyar neve, Kisasszony hava még a nagy augusztusi Mária-ünnepre, Nagyboldogasszony napjára utalt. Erre Jankovics Marcell azt a magyarázatot adja, hogy az elnevezés abból az időből való, amikor a Nagyboldogasszony még Szent Anna volt, így a tulajdonképpeni Kisasszony (Kisboldogasszony) napja ugyan még a Szűz havába, de már szeptemberre esik.
Kiemelt kép forrása: MTI