A nyarat ennél jobban nem köszöntheted

Palackjaikat töltik a környékbeliek a Szent György-hegyi Oroszlánfejű-kútnál. Azt mondja egyikük, „csak ezt isszuk, nincs ennél jobb víz, nem is vagyunk betegek sosem”. Megmossa az ember az arcát, kortyol egyet a forrásvízből, leül a kút mellé, a kék jelzéshez, szemlélődik.

Még csendes a táj. Átjárja az a kortalan ünnepélyesség, amit már olyan sokan megénekeltek az évszázadok során.

Szemben a szigligeti várhegy, balra a Badacsony, jobbra a Keszthelyi-fennsík, mögöttük keskeny sávban a Balaton szürkészöld tükre a somogyi dombok kékjével, lent a Tapolcai-medence láprétje, patakok, mezők és legelők, szürke marhák, bálák, bokorerdők és nyárfák.

A festői jegenyesor. Végtelen szőlők, pincék, birtoképületek. Kósza harangszó, kápolnák tornyai.
Innen fentről mintha alig változott volna a kép az utóbbi másfél száz évben. A kép, amelyről Györök felől nézve Eötvös Károly így írt bő százhúsz éve:

„Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna. Valami önkénytelen kiáltás jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. Lelkemet bámulás, gyönyör, ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el. Sohase álmodtam ilyen szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, sohase olvastam ehhez hasonló tüneményt. […] Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak? Nincs!

Hangodi László hegymagasi helytörténész írja a Szent György-hegyi tematikus lapszámunkban, hogy amikor Rómer Flóris bencés szerzetes, művészettörténész, a régészet atyja 1861-ben meglátta a Szent György-hegyet, azt jegyezte fel a füzetébe: „Sz. György keleti orma mintegy sphinx.”

Hát nem volt igaza? Dehogynem. Százötven évvel később is itt magaslik előttünk a szfinx, amely annyi embert varázsolt már el, borisszákat és remetéket, gondolkodókat és eszképistákat, a Szent György-hegy kívül áll téren és időn, meg se kottyannak neki az évszázadok, nem tudta letarolni sem a szocializmus sztahanovizmusa, sem a fogyasztói társadalom bóvlija.

A Szent György-hegyet olyan transzdencetális derű hatja át, olyan pannon életöröm (Ambrus Lajostól csenve), ami ma már egyre ritkábban tetten érhető. Ezt az életörömöt azok a borászok éltetik leginkább, akik nemcsak romantikából, hanem a legmélyebb elköteleződésből laknak itt egész évben a szfinx lábain.

Őket látogathatjuk most meg szervezett kereket között az év egyik legderűsebb rendezvényén, a hatodik alkalommal megrendeztett Szent György-hegy hajnaligon.

Az idei „Hajnalig” újítása, hogy lesznek csak nappali helyszínek azoknak, akik korábban érkeznek és korábban távoznak, és lesznek késő éjszakáig nyitva tartók a kitartóbbaknak.

2023-ban csaknem húsz helyszínből válogathatunk, ráadásul a Szent György-hegyen egymás mellett, sétatávban sorakoznak a tényleg jobbnál jobb pincészetek.. A hegy borászataira jellemző az emberi lépték, a fenntartható fejlődés, a legtöbb helyen a család együtt készíti a borokat, sok az őstermelő, de sok a külföldről hazatalált, elszármazott, vagy másod-harmadgenerációs magyar is.

A borászokkal való személyes találkozás zenei aláfestés teszi majd ihletettebbé, bár aki nem illetődik meg egy rizlinget kortyolgatva a Keszthelyi-hegység mögé bukó nap aranyórájában a Hegymagas és Kisapáti között aláfutó dűlők festői szépségétől, az eleve elveszett ember.

A rendezvényre limitált jegy kapható, tömeg kizárva, szóval aki meg akarja fejteni a hamvasi vita illuminativa titkát, ne habozzon sokáig, habozzon inkább a pétillant naturel a pohárban.

(Információk: szentgyorgyhegyhajnalig.com)