Szarvas József: Ne reménykedjetek, én nem gyüttment vagyok, hanem gyütt!
Rövid hétvégi kikapcsolódást keresett, életre szóló elköteleződést és a valahová tartozás csodás érzését találta meg helyette.
Menü
Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Máth Kristóf
Az egykori Kőrössy-villa, immár ResoArt-villa tereit bejárva nemcsak a tervező Kőrössy Albert Kálmán és a Zsolnay család történetét és a historizmus és a szecesszió gondolatvilágát ismerhetjük meg, de a főváros legnagyobb Zsolnay-kiállítását is megcsodálhatjuk.
A novemberi esőzés lecsillapodott, a levegő hideg és friss, a széltől űzött nedves levelek kavarogni kezdenek az enyhe napsütésben, és a nyomukban támadó hűvös lehelet a tél üzenetét hozza. Gyerekként ilyenkor már abban bíztunk, hogy hamarosan megérezzük a hó illatát. Emlékszem, ahogy az első havazást várva kinéztünk az ablakon, és végre megjelentek a pelyhek az utcai lámpa sugaraiban, majd szétporladtak a fényben, különleges szépségűvé varázsolva a megszokott világot. Ez a hangulat idéződik fel bennem, ahogy megállok a ResoArt-villa előtt: a csoda szép épület mintha egy tündérmeséből került volna elém.
Építész az oromzaton
A Dózsa György út és Városligeti fasor sarkán található Resonator Park két telek egyesítése révén jött létre. A Városligeti fasor 49. szám alatti villa tulajdonosa a város- és épületfotóiról ismert Klösz György volt, a 47. szám alatti területet pedig Kőrössy Albert Kálmán építész vásárolta meg, hogy megtervezhesse és megépíttethesse családja otthonát.
„A Klösz család klasszicista stílusú villája izgalmas kontrasztot alkot a Kőrössy-villával, amely a szecesszió remeke, különösen, mivel a két épület elkészülte között mindössze öt év telt el” – idézi fel Csalló Krisztina, a ResoArt Alapítvány alelnöke. A szecesszió gyöngyszemeként is emlegetett épület a fiatal, kreatív építésznek nemcsak a stílusfelfogását, de a személyiségét és a világlátását is tükrözi a mitológiai, zsidó és keresztény szimbólumok és motívumok használatával. Az épületen a szecesszió magyaros irányvonala elegyedik a francia art nouveau és a német jugendstil jegyeivel. A főhomlokzat minden ablaka egyedi, de közülük is kiemelkedik a különleges, ómega alakú erkélynyílás. Az architektúrát a többszörösen megtört falsíkok és gazdag ornamentika teszi különösen izgalmassá. Az oromzaton a művészet hármas allegóriája látható, amelyek közül az építészet alakjában magát ábrázoltatta Kőrössy, amint a villa makettjének arányait méri.
„Az 1900-ra megépült villát az első világháborúban a tulajdonosok felajánlották a Vöröskeresztnek, hadikórházként működött éveken keresztül” – meséli az alelnök. Csalló Krisztina feleleveníti Kőrössy alakját is: nemcsak építészként ért el sikereket, számos befektetése volt a Magyar Királyság területén. A trianoni békediktátum több birtokától megfosztotta, és amikor nem volt hajlandó a határkijelölő bizottság rendelkezésére bocsátani egy ingatlanát, három év börtönbüntetésre ítélték. Ezalatt a városligeti villában egy ismerőse lakott, és visszaélve a jóindulatával ki is fosztotta. A zsidó származású Kőrössy élete a harmincas években tragikus fordulatokat vett, s ezek az épület eladására is rákényszerítették.
A villa főhomlokzatát a második világháború alatt bombatalálat érte, később pedig meglehetősen leegyszerűsített módon állították helyre. Az államosítás során, 1948-ban a Klösz-villába az Offset Nyomda Nemzeti Vállalat költözött, s 1956-ban megkapta a szomszéd ingatlant is.
Újranyílnak Róth Miksa virágai
„A Resonator Kft. 1994-ben vásárolta meg az épületet, és a tulajdonos, Szabó András megbízta Csabai Flóra építészt a villa történetének felkutatásával” – mondja Csalló Krisztina. Elmeséli, hogy az építész rábukkant egy 1904-es, az európai szecesszióról szóló bécsi kiadványra, amelyben a budapesti szecesszió egyik ékes példájaként a villáról szerepelt egy nagyméretű fotó. Ez lehetővé tette, hogy az eredetivel megegyező módon, teljes pompájában építsék újjá a homlokzatot és az oromzat gipszstukkóját.
Az épület előcsarnokában megcsodálhatjuk a hatalmas üvegablakot, amelyet Róth Miksa tervei alapján újragyártottak; a műremek eredeti tervrajzát Miamiban, a Wolfsonian–Florida International University által kezelt Róth Miksa-gyűjteményben őrzik. Az emeletre felvezető kovácsoltvas lépcsőkorlát feltehetően Hochmann József munkája, a felújítás során fedezték fel, hogy a különleges alkotás színes, a kovácsoltvas indák, virágok és levelek irizáló hatása elbűvölő.
Már az előcsarnokban találkozunk a Zsolnay gyár két leghíresebb fejlesztését, a pirogránitot és az eozint bemutató műtárgyakkal, a villa tereiben továbbhaladva pedig az ország egyik legjelentősebb Zsolnay-gyűjteményének kiválasztott darabjait csodálhatjuk meg. Szabó András a Zsolnay tárgyak elhivatott gyűjtője évtizedek óta. A közel ezerdarabos porcelángyűjtemény mellett egy majd háromszáz darabból álló festménykollekcióval is bír, amelynek jelentős részét Egry József, a Balaton festőjének alkotásai teszik ki. Mindemellett a villában lehetőséget adnak kortárs festők bemutatkozására is.
A Zsolnay-gyűjteményből ötszáz darabot tudtak elhelyezni a terekben úgy, hogy bemutassák a gyár aranykorát, az 1870-es évek végétől az 1920-as évek közepéig tartó időszakot, tudom meg Csalló Krisztinától. A kollekció tükrözi a gyűjtő személyiségét, ízlését, válogatásának hangsúlyait.
Felfénylő eozin, felívelő korszak
A Zsolnay-gyűjtemény lenyűgöző darabjain keresztül megelevenedik a család története is. A festőművészi karrierre vágyó Zsolnay Vilmos százhetven évvel ezelőtt vette át a családi kereskedelmi üzlet irányítását apja kívánságára, majd 1865-ben a csőd szélére került kerámiamanufaktúrát is átvette Ignác bátyjától. A kiegyezést követő időszak is kedvezett a vállalkozásnak, de a történelmi körülmények változása pusztán nem lett volna elég, szükség volt hozzá Zsolnay Vilmos személyiségére.
A művészi vénával született, egész életében alkotó Zsolnay Vilmos rendkívül szorgalmas, törekvő egyéniség volt. A harmincas éveiben vette át a kis kerámiamanufaktúrát, kitanulta a kereskedő- mellett a fazekasszakmát, és folyamatosan kísérletezett, hogy a Magyarországon fellelhető nyersanyagokból megalkossa a porcelánfajanszt. Az új kerámia-alapanyag tulajdonságai tették lehetővé az addig nem ismert esztétikai minőség létrehozását, az elefántcsont felületen tündöklő ragyogó színű motívumokat. A forma, a minta, a technika és a színvariáció gazdagsága minden Zsolnay kerámiát egyedi alkotássá emelt, és elindította a márkát a világhírnév felé. Az első nemzetközi elismerést az 1873-as bécsi világkiállítás hozta el, az 1878-as párizsi expóról pedig már aranyéremmel tért haza, így az évtized végére az európai kerámiagyártás élvonalába került a gyár, s termékei nemcsak Európában, hanem Amerikában és Ázsiában is keresetté váltak.
„A sikertörténethez az is hozzájárult, hogy Vilmos képes volt egész környezetét elkötelezetté tenni az ügy iránt – emeli ki Csalló Krisztina. – Nemcsak a gyárban dolgozók kedvelték barátságos természete miatt, de a családját, a gyermekeit is be tudta vonni a munkába. Lányai, a népművészeti tárgyakat elkötelezetten gyűjtő és a magyar népi motívumkincset jól ismerő Teréz és a képzőművészeti tehetséggel megáldott, festő Júlia is tervezett. Zsolnay Vilmos számára rendkívül fontos volt, hogy gyermekei tanuljanak, sokrétű tudásra tegyenek szert, tanulmányozzák a világ múzeumait, minél több ihletforrással találkozzanak, hogy fantáziájuk szabadon szárnyalhasson, amikor a sokféle ismeretet ötvözve önállóan alkotnak.”
A Zsolnay-gyűjtemény gerincét a historizmus 1870-es évek közepétől a századfordulóig tartó időszaka alatt készült műtárgyak alkotják. Ezen belül az 1878 és 1885 közötti éveket tekinthetjük az első aranykornak technikai és művészi szempontból egyaránt. A tárlatot megtekintve képet kaphatunk többek között arról, hogyan fejlődött Zsolnay Júlia művészete a távol-keleti, a japán és a kínai díszítőművészet megismerésének hatására, miként változott az általa alkalmazott motívumkincs a stilizált növényi elemektől a számtalan formában és variációban megjelenő, gyönyörű növényi hátterek előtt díszelgő madár- és sárkányfigurákig. Megcsodálhatjuk azon különleges alkotásait, amelyeknél a kerámiát mintegy festővászonként használta, olyan műremekeket hozva létre, mint az orchideás sorozat darabjai, amelynek minden egyes elemén másképpen jelenítette meg a virágmotívumot.
Az 1878-as párizsi világkiállításra készülve olyan alkotókkal is gyarapodott a tervezőgárda, mint a szobrász és tervezőművész Klein Ármin, akinek sajátos szemlélete különleges alkotásokkal bővítette a márkát. „Ő tervezte a gyűjteményalapító tárgyat, a tűzmadármotívummal ékes, óriási, ötven centiméter átmérőjű lavórt, amelyet Szabó András tizennégyezer forintért vett akkor, amikor a havi fizetése a kétezer forintot sem érte el” – idézi fel Csalló Krisztina.
A családi művészek köre is bővült a Zsolnay lányok házasságkötésével. Teréz Mattyasovszky Jakab geológushoz ment feleségül, aki a nyersanyagok felkutatásába és a velük való kísérletbe kapcsolódott be. Júlia férje Sikorski Tádé lengyel származású építész és iparművész lett – a historizáló gyűjtemény koronaékszerének számító óriási, 185 centiméteres, három részből álló vázaremek például az ő alkotása. A Zsolnay-gyűjtemény legdrágább darabja hajdan a Gellért szállóban állhatott, a megnyitóról készült fotók tanúsága szerint a párjával együtt. A váza Virág Judit aukcióján 16 millió forintért került a gyűjtő tulajdonába.
Az 1890-es évek közepén a Zsolnay dísztárgyak már olyan különleges, bonyolult darabok voltak, amelyek megalkotása is valóságos csoda, s e szintről talán nem is haladhattak volna más felé, mint az egyszerűsítés irányába. Néhány év múlva be is köszöntött az egészen más esztétikai minőséget tükröző szecesszió, de Magyarországon előtte még volt egy különleges korszak, a millennium ideje. A gyár ekkorra kísérletezett ki egy egyedi technikát, amellyel megalkotta az irizáló, fémes hatású, a ráeső fényt megtörő mázat, az eozint. Az 1896-os millenniumi kiállításon mutatták be a kifejezetten az ünnepre készített eozinmázas kerámiákat. A technika annyira sikeresnek bizonyult, hogy eozinárnyalatok széles skáláját tudták létrehozni.
A ResoArt-kiállítás a századfordulótól a húszas évek végéig terjedő időszakban készült tárgyakon keresztül betekintést enged a szecesszió korszakába is. Zsolnay Vilmos 1900-ban bekövetkezett halálát követően legkisebb gyermeke, a kiemelkedően jó kereskedői tehetséggel rendelkező Miklós vette át gyár irányítását, és sikeresen megtartotta a piacvezető pozíciót. Olyan neves szobrászművészeket hívott meg, mint a pécsi művészgárda néven is ismert trió, Apáti Abt Sándor, Mack Lajos és Kapás Nagy Mihály, akik fáradhatatlan kísérletezéssel alkottak, hogy még izgalmasabbá tegyék a tárgyakat.
A gyűjtemény megidézi a huszadik század történelmi traumáit is a család történetén keresztül. Az első világháború után nehéz volt a talpra állás, a hetvenes éveikben járó Zsolnay nővérek álltak be újra tervezni. Gyermekeik, a márka iránt szintén elkötelezett új nemzedék tagjai vagy művészként kapcsolódtak be a gyár életébe, mint Mattyasovszky-Zsolnay László és Sikorski-Zsolnay Lívia, vagy üzletág-, illetve létesítményvezetőként működtek közre – amíg az államosítás mindennek véget nem vetett. 1948 nagypéntekén a családnak egyetlen bőrönddel kellett elhagynia a gyár területét, s bár ezzel a kényszerű befejezéssel lezárult a Zsolnay aranykora, a márka ma is világhírű, a tehetséges, a minőség iránt elkötelezett és a közösségért felelősséget vállaló család pedig a mai kor emberének is példát mutat.
Látogatásom a végéhez közeledik, kifelé megállok még a két villaépületet övező szépséges parkban. A kerítés fölé boruló akác több mint százéves, még maga Klösz György ültette. Kilépve a kapun visszafordulok, a ResoArt-villát a megfejtésre váró motívumok és szimbólumok kavalkádjával nehezen engedi el a szemem. Jó volt elmerülni ebben a világban, jó volt kimenőt kapni a mindennapok világméretűvé nőtt sebzettségéből.
Rövid hétvégi kikapcsolódást keresett, életre szóló elköteleződést és a valahová tartozás csodás érzését találta meg helyette.
Nemcsak használni, hanem hozzáadni, építeni. Ez Rátóti Zoltán hitvallása is, aki korábban polgármesterként, templomépítőként vett részt Magyarföld életében, ma pedig ott segít, ahol tud.
A Vendvidéken talált otthonra és hivatásra Oszlányi Kincső, aki a Kétvölgy Kertje kultúrtörténeti kávézó és szatócsboltjával a helyi termelők által létrehozott értékeket népszerűsíti.
Egyszerű, önfenntartó élet. Erre vágytak, és Belgiumból a véletlennek hála egészen az őrségi Rönökig jutottak, ahol ezt meg is teremtették maguknak. Jan Leen és Wijnants Wouter a Szedervirág Ökotanyán gyermekeket nevel, sajtot készít, állatokat tart és kertet gondoz. De ami a legfontosabb: boldogan él.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
