Az első virágkarnevált 1905-ben rendezték Debrecenben, jótékony célból. Mentőautót akartak vásárolni a városnak, és ez sikerült is. Aztán jöttek a karnevál nélküli, forradalmi és háborús évek, míg 1966-ban a debreceni városi tanácsban valakinek eszébe nem jutott: lehetne újra virágkarnevált rendezni. Így aztán augusztus 20-án az összegyűlt nézők és a nagyerdei stadionban helyet foglaló zsűri előtt felvonultak a kocsik, melyek az Erzsébet hidat, a miskolci adótornyot és az mexikói olimpia tiszteletére az öt karikát formázták.
„A felvonulás egyes részletei valóban szépek voltak és saját eszközeikkel méltóképpen tolmácsolták a béke és barátság gondolatát”
– írta a helyi sajtó.
A következő, 1967-es évben a béke és barátság gondolata kiegészült „A tiszta és virágos Debrecenért” mozgalom eszméjével, a tanács ugyanis a lakosságot is bevonta a kollektív felvirágoztatásba. Ennek eredménye lett, hogy Kulcsár István Polgár utcai lakos egy mosógépet nyert a legszebb előkert díjával együtt.
1968-ban a legnagyobb tapsot a Miskolci Kertészeti Vállalat kocsija kapta: a miskolci kocsonyából kipislogó békát formázták meg virágokból. A nagyerdei stadionban Vitray Tamás konferált, ő tolmácsolta a zsűri döntését. Zsűritagnak a szervezők ismert embereket nyertek meg, 1971-ben például Váradi Hédi színésznőt, aki társaival együtt egy virágkosárban ülve nézhette végig a menetet, egy-egy üveg Traubisoda és Deit üdítő társaságában. Ebben az évben a műanyaggyár merész lépésre szánta el magát, mert a nagysikerű tévésorozat, az Afrikában játszódó Daktari szereplőit jelenítették meg. 1973-ban Odüsszeusz hajója is elúszott a Nagytemplom előtt, 1978-ban pedig egy hatalmas „Kuba” felirattal és a hozzá illő vörös csillaggal díszített kocsi emlékeztette a vendégeket, hogy ez a kubai VIT esztendeje.
Néhány esztendős szünet után folytatódott a karneváli sorozat. 1985-ben már az új idők szelét hozta a Hélia-D-t reklámozó kompozíció,
1987-ben pedig tizenhat méteres kocsin egy hatalmas kínai sárkánnyal rukkolt elő a megyei vendéglátó vállalat, amelynek kínálatában akkor még biztosan nem szerepelt az édes-savanyú vagy hasonló keleti finomság.
1988-ban a Baromfifeldolgozó Vállalat vitte el az első díjat a vadludak hátán útra kelő Nils Holgerssont megidéző kocsijával. A mesefilm a gyerekek – és sok felnőtt – kedvence volt, ráadásul a megformázott ludak illeszkedtek a vállalat profiljába. Arról, hogy igencsak meleg nap lehetett, a zsűritagnak megnyert Ráckevei Anna nyilatkozata árulkodik, aki sok dicsérő mondat után azt javasolta a szervezőknek, hogy a zsűrit ezután ne a tűző napra ültessék.
A rendszerváltás évében, 1989-ben a Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalattól sem számított merészségnek, hogy az erdélyi falurombolás elleni tiltakozásul székely kaput, templomot és haranglábat raktak ki virágokból. 1991-ben csak kilenc, 1992-ben csak nyolc kocsi vonult el a nézők előtt, de már feltűnt Szent László portréja és legendája. 1994-ben pedig nemcsak a kocsikon, de a zsűrin is volt mit nézni, a szervezők ugyanis megnyerték a feladatra a két évvel korábbi világszépét, Michelle McLeant, aki legalább akkora sikert aratott, mint a virágkompozíciók.
A városi tanácsról sokan már azt sem tudják, mi lehetett, a béke és barátság eszméje sem ugyanaz, mint anno, de virágok ma is nyílnak, ünnep, karnevál és sok kíváncsi ember ma is van. És ötletekből sem fogynak ki soha a virágkocsi-készítők.
Kiemelt kép: a Debreceni Virágkarnevál anno (Fotó: Fortepan / Hajdú Richárd))
