Szöveg: Ferenczi- Bónis Orsolya
Fotó: Hölvényi Kristóf
A Vértes mélyén megbúvó kamalduli remeteség helyreállításának második ütemében a klauzúra területe született újjá. Majkon járva nemcsak a hallgatási fogadalom szerint élő barátok egykorvolt mindennapjaiba nyerhetünk betekintést, de két különleges egyéniség, Esterházy Móric és Károlyi Margit megrendítő életútja is elénk tárul.
A kora délutáni téli napfény fényessárgáról barackszínűre lágyítja a levegőt, és színt visz útitársam arcára is, ahogy önkéntelenül hang nélkül formálja a főkapura rótt szavakat: „Távol legyen ezen szent magány kapujától a csendzavaró, mert Istennek szentelt serege gyűlöli a zajt.” Komolyan bólint, jólesik most mindkettőnknek a hallgatás. Advent van, és talán még soha nem éreztük olyan nagy szükségét annak, hogy a külvilágot kizárva elmélyedhessünk a csendben, mint most ennek a fékezhetetlen erővel mindenen végigsöprő évnek az utolsó hónapjában.
Majkon különös ereje van a csendnek. Az egykor itt élő kamalduli szerzetesek hallgatást fogadtak, egymással nem beszélgettek, de a Jóistenhez fennhangon szólhattak, és küldetésükként a világon mindenkiért imádkoztak. Az észak-vértesi erdőség mélye tökéletes helyszín lehetett a remeteéletmódot választó barátoknak. A sűrű erdőben megbúvó remeteség barokk műemlékegyüttese Európa-szerte egyedülállónak számít. A Foresteria, azaz az egykori kolostor Esterházyak által vadászkastéllyá alakított épületének teljes műemléki felújítása után ez év tavaszára a templom, a mértani kert és a cellaházak is megújultak. A puritánságukban megindító épületek falából tiszta erő árad, talán az emberiségért egykor elmondott imák erejét érezzük most is.
„A kamalduliak 1733-ban érkeztek meg Majkra – meséli Jankó
Natália tárlatvezető. – A vidék birtokosa, galántai Esterházy József gróf
adományozta a területet a rendnek ezerkétszáz hold szántófölddel, réttel, mezővel,
erdővel, három halastóval és három vízimalommal.” Franz Anton Pilgram neves
osztrák építész az itáliai anyakolostor mintájára alkotta meg terveit. A
klauzúra fallal körülzárt területén középen állt a templom – amelyből mára egy
csonka torony maradt csak fenn –, és köré épültek a cellaházak. Pilgram
eredetileg húszat tervezett, végül nemesi családok – az Esterházyak mellett
többek között az Erdődyek, a Gyulayak, a Czirákyak – támogatásával tizenhét ház
valósulhatott meg. A homlokfalukban ma is látható az adományozó családok
címere. A párhuzamos utcákba rendezett, négyzetes alaprajzú, földszintes,
nyeregtetős épületek alapterülete egységesen nyolcvan négyzetméter, és
ugyanekkora, fallal körülvett kert tartozik mindegyikhez. Bár a belső
kialakításuk is teljesen egyforma – minden házban a középső folyosóról két-két
helyiség: kápolna, lakószoba, műhely és fáskamra nyílik –, megindítóan egyedivé
teszi a helyiségeket, ahogy rekonstruálták az egykor itt élő szerzetesek
személyes életterét. Három házban az újraalkotott tereken keresztül bepillantást
nyerünk a szerzetesek zárt világába. A remeték három év jelöltség után
felszentelt szerzetesként hallgatási fogadalmat téve egyedül költöztek be az
egymás szomszédságában, de egymástól elválasztva álló cellaházakba. „A jelöltek
a kolostorban laktak, elvégezték a fizikai munkát, kiszolgálták a felszentelt
szerzeteseket, a perjel pedig figyelemmel kísérte őket” – tudjuk meg a
tárlatvezetőtől.
A Foresteriában több kiállítás is várja az érdeklődőket. A korabeli konyha, sütőház, lakószobák, pincemesteri szoba, asztalosműhely és könyvtár a remeteség mindennapjait idézi meg, egy Lengyelországban ma is működő kamalduli kolostor mindennapjait fotótárlat mutatja be. A refektórium mennyezetének huszonnyolc freskója a rend történetét meséli el
A NÉMA BARÁTOK
A szerzetesek szigorú napirend szerint éltek. Napi nyolc imaórájuk volt, az első hajnali négykor, ezért fél négykor keltek, és éjjel egy órakor az utolsó. A cellaházakban aludtak, dolgoztak, olvastak és étkeztek is, a lakószoba forgóablakán adták be nekik az ételt. Naponta kétszer, reggel és este kaptak főételt, és a halfogyasztás kivételével szigorú vegetárius étrendet tartottak. Annak jelzésére, hogy szükségük van valamire, égő gyertyát helyezhettek a forgóablakba. Az egyszerűségükben megkapó kápolnákban imádkoztak, de kijárhattak a templomba is misézni. Kertjeikben gyógynövényeket és fűszernövényeket termesztettek, és a saját műhelyükben dolgozták fel őket, emellett pedig mindenki a maga tehetségének megfelelően más-más tevékenységgel is foglalatoskodott, ki gyertyát öntött, ki kegytárgyakat készített. A hét felújított ház közül a hatos számú épület remetéje órásként dolgozott, a hetesben a rendfőnök lakhatott. A tizenegyes számúban ma egy interaktív kiállítás játékos feladataival tehetjük próbára tudásunkat.
A kamalduli szerzetesek 1782-ig éltek Majkon, ekkor oszlatta fel II. József azokat a rendeket, amelyek nem tanítottak vagy gyógyítottak. Értékeik a kincstárba, majd árverésre kerültek. „1810 nyarán villámcsapás következtében a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt templom tetőszerkezete leégett, később pedig egy földrengés során olyan mértékben megrongálódott az épület, hogy egyes részeit elbontották, és a környékbeli falvakba szállították építőanyagnak” – magyarázza Jankó Natália. A megmaradt torony és a falrészlet most megújulva kiállítótérként és kilátópontként működik, a klauzúra udvarán piros festékkel körberajzolt vonal mutatja, hol állt, és mekkora volt egykoron a templom.
TÖRTÉNELMI UTAZÁS
Az egykori remeteség területén hosszú éveken keresztül posztómanufaktúra működött, a cellaházakban a posztógyári munkások laktak. Az Esterházy család 1860-ban építette át a kolostort, a létesítményt 1945-ig vadászkastélyként használták – ennek az időszaknak állít emléket a Foresteria földszintjén látható kiállítás, többek között Esterházy Móric gróf rekonstruált dolgozószobájával és Károlyi Margit grófnő újraalkotott írószobájával. A házaspár 1918-ban kelt egybe – jegyajándékuk a belső udvar szépséges reneszánsz díszkútja volt a Károlyi családtól.
A Majkon született és nevelkedett Móric gróf 1917-ben, egészen fiatalon pár hónapig Magyarország miniszterelnöke volt. 1944-ben a Gestapo letartóztatta és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta. Még visszatérhetett Majkra, de 1951-ben Hortra telepítették, ahol sírásóként dolgozott. 1956-ban Ausztriába emigrált, ám felesége nem tartott vele és lányukkal, mert nem volt hajlandó elhagyni Magyarországot. A vagyonától megfosztott grófnő Emma nevű testvérével a tizenhármas számú cellaházban élt, kétkezi munkából tartva fenn magukat. A kifosztott főúri lakra az 1945 utáni szokásos kastélysors várt. A legkülönfélébb szerepeket kellett betöltenie, volt magtár, a magyar írónők alkotóműhelye, úttörőtábor és mezőgazdasági iskola is, mígnem 2022-re visszakapta régi fényét.
HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL
„Tizenöt éve mint turista léptem be ide, és annyira magával ragadott a hely különleges kisugárzása, hogy itt maradtam – meséli Ferpász Boglárka intézményvezető. – Minden alkalommal, amikor látom az emberek szemében a könnyeket, látom, hogy megérintette őket a hely, és magukkal visznek belőle valamit a lelkükben, érzem, hogy sikeres a küldetésünk.”
A tizenhét cellaházból eddig hetet újítottak fel teljesen – a három kiállítótér mellett kézművesház és múzeumpedagógiai ház is működik, ahol a 2022-ben Kiváló Múzeumpedagógus díjjal jutalmazott Kovács Éva Zsuzsanna drámapedagógiai módszerekkel vonja be a gyerekeket a foglalkozásokba –, s a fennmaradó tízzel is nagy terveik vannak. „A külső munkálatok már elkészültek, szeretnénk, ha a jövőben ez a tíz épület olyan szálláshelyként működhetne, ahol a vendég is megtapasztalja e gyógyító hely különleges kisugárzását, és feltöltődhet a csenddel, az erdei környezettel” – mondja Ferpász Boglárka.
Az intézményvezető számára Károlyi Margit grófnő emlékének őrzése küldetés. „Nagyon szeretnénk, ha a tizenhármas cellaház e fantasztikus tartású asszony emlékháza lenne. Amikor legutóbb itt járt az unokája, Esterházy György, elmondta, hogy a nagymamája azt kérte, a koporsójára a Szózat első két versszakát írják. Ha valakinek, hát neki igazán a hitvallása volt, hogy »Hazádnak rendületlenűl«, hiszen a végsőkig kitartott, elszegényedve lovas kocsit hajtott, szenet fuvarozott, mert úgy érezte, hogy ha a jó időkben jó volt az ország, a rossz időkben sem hagyja el. Férjének már van szobra a kertben, nagyon szeretnénk, ha a grófnőnek is lenne.”
Látogatásunk a végéhez közeledik, odakint korán szürkül, nagy most a sötétség és a hideg a világban. Magunk mögött hagyjuk az évszázados falakat, amelyek tisztán, hófehéren állnak, egyszerre óvják az újjászületett cellaházakat, és emlékeztetnek arra a különleges adottságunkra, amellyel képesek vagyunk a ránk zúduló nehézségek közepette is kitartani és a legreménytelenebbnek tűnő helyzeteket is megfordítani.
Az újjászületett Andrássy-kastély lenyűgöző természeti környezetben áll, az épületben pedig nem pusztán a grófi család élettere elevenedik meg, de a tárlatokat végigjárva a látogató érzelmileg is az Andrássyak megrendítő történetének hatása alá kerül.
A festőművész rejtett alkotói arcát is megmutató A képíró – Közelítések Benczúr Gyulához című interaktív kiállításnak otthont adó kúriában a tárlat kurátorával, Páll Evelinnel tettünk látogatást.
Az egykori Kőrössy-villa, immár ResoArt-villa tereit bejárva nemcsak a tervező Kőrössy Albert Kálmán és a Zsolnay család történetét és a historizmus és a szecesszió gondolatvilágát ismerhetjük meg, de a főváros legnagyobb Zsolnay-kiállítását is megcsodálhatjuk.
Hogyan kapcsolódott a dégi Festetics család a szabadkőművességhez? Milyen titkokat rejtenek a kastély falai? Mi teszi különlegessé a parkját?
Mediterrán hangulat, szenzációs mozaikpadlók, lenyűgöző falfestmények – az egykori Pannonia elevenedett meg Balácapusztán
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
