Árpád-házi Szent Margit IV. Béla király és Laszkárisz Mária bizánci hercegnő lánya. A király testvére Szent Erzsébet, tehát Margit az ő unokahúga volt, nevét pedig Antiochiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után kapta. Margit 1242-ben született családja hetedik gyermekeként, szülei a tatárjárás idején tett fogadalmukhoz hűen Istennek ajánlották.
A tatárok 1241-ben, miután leverték a németek, csehek és lengyelek egyesült seregét, Batu kán vezetésével betörtek Magyarországra. A két részre oszlott tatár sereg két irányból támadt a Magyar Királyságra. IV. Bélának nem sikerült feltartóztatnia őket, sőt borzalmas vereséget szenvedett a muhi csatában. A beözönlő tatárok felprédálták az országot. A királyi család Dalmáciába menekült, Margit ott született.
Ögödej nagykán 1241 végén halt meg Belső-Ázsiában, és leszármazottainak vissza kellett térniük az új nagykán választására. Batu kán a meghódított területeket hátrahagyva azonnal távozott az országból. A visszatérő király hű maradt fogadalmához, kislányát hároméves korában adta át a veszprémi klastrom Domonkos-rendi apácáinak, majd tízévesen a később róla elnevezett Nyulak szigetére vitette, hogy az ott emelt Boldogasszony-kolostorban szolgálhassa Istent.
IV. Béla így fogalmazta meg ezt az alapítólevélben: „midőn a tatárdúlás után, amely bűnhődésül bűneinkért zúdult ránk, keményen hozzáfogtunk az országújításhoz […] a Duna szigetén, kolostori életre alkalmas helyen, Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletére templomot, és körülötte monostort alapítunk, […] leányunkat, Margit asszonyt, akit gyermekeim közül annál gyöngédebb szeretettel ölelünk át, minél biztosabban látjuk benne a jámbor, Isten előtt kedves életnek előjeleit, elhelyezzük őt ebben a kolostorban, hogy élte fogytáig szolgáljon Istennek és a dicsőséges Szűznek”.
Diós István A szentek életében leírja, hogy a Szent Domonkos szabályait követő női kolostorok a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. „Szűz Mária bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltó iránti nagy odaadás, valamint a megalkuvás nélküli vezeklő szellem voltak lelkiségük jellegzetes vonásai. Mindez önfeláldozó tetteiben, betegek gondozásában, bélpoklosok ápolásában nyilvánult meg.”
Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában olvashatjuk, hogy az ezekben az időkben alapított koldulórendi apácakolostorokat a Flandriából induló „vallásos nőmozgalom, a beginizmus szelleme ihlette, amely az önként vállalt szegénység mellett, a vallásos megigazulás egyik eszközének a cselekvő, másokon segítő munkás életet tekintette”.
Ezekből a leírásokból érzékelhető, hogy milyen szellemiségben nevelkedett Margit kiskorától. A fiatal lány 1254-ben, tizenkét évesen tett fogadalmat.
Apja fogadalma ellenére két alkalommal is házassági ajánlattal kereste fel lányát. A lengyel, majd a cseh király kérte meg, de Margit mindkettejüket határozottan visszautasította, noha apja a cseh Ottokárral még egy bemutatkozó találkozásra is rávette.
A cseh királyt Margit rendi ruhájában is elbűvölte, de a fiatal lány úgy érezte, ha még egyszer kiteszik egy ilyen találkozásnak, inkább levágatja az orrát. Azt is igyekezett megértetni apjával, hogy soha senki és semmi nem tudja rávenni arra, hogy hűtlen legyen az igazi jegyeséhez, Jézushoz.
Margit huszonnyolc éves korában halt meg, sírjánál hamarosan csodák történtek. Bár kezdettől boldognak tisztelték, boldoggá avatási perét sohasem fejezték be, és tiszteletét csak 1789-ben engedélyezték hivatalosan. 1943-ban avatták szentté.
Margit 14. század első feléből származó legendája Ráskai Lea 1510 táján keletkezett másolatában maradt ránk. A szöveg elénk tárja Margit Jézus szenvedéseit átélő, alázatra törekvő, a legmegalázóbb munkákat önként vállaló életét.
Szentté avatási aktái számos tanúvallomást tartalmaznak, amelyekből megtudjuk, hogy Margit a szigorú szabályokat belülről fakadó alázattal tartotta be, és mindent megtett, hogy társai ne kezeljék királylányként.
„Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok” – mondták róla. Diós István a szent életének alapszabályait az evangélium tökéletességét összefoglaló három tétellel írja le: „Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”
Kiemelt kép: Hadzsy Olga alkotása
