Már a dualizmus idején igyekeztek megvizsgálni, hányadán áll a magyar társadalom az alkoholfogyasztással. Egy 1881-es, Keleti Károly statisztikus által készített felmérés szerint az Osztrák–Magyar Monarchia lakosai évente 10 liter tiszta szeszt fogyasztottak bor, sör, pálinka és egyéb italok formájában. Az európai népek „ivóversenyében” ez a középmezőnyre volt elegendő: a franciák 16,5 literes, illetve az olaszok és a belgák 13,5 literes fogyasztással verték a mezőnyt, a lista végén pedig a skandinávok kullogtak 3–5 literrel. A Monarchián belül azonban jelentős eltérések voltak kimutathatók: a szegényebb területeken sokkal többször menekültek az emberek az alkohol nyújtotta mámorba. Kriminalisztikai szempontból is vizsgálták a jelenséget, és arra jutottak, hogy a bűncselekmények hetven százalékában ittas volt az elkövető. A háborús összeomlás aztán tovább rontott a helyzeten.
A Károlyi-kormány idején a frontról hazatérő, lézengő katonák előszeretettel fosztottak ki borospincéket, fogadókat. Rajtuk kívül a civilek, köztük a megszállt területekről érkező menekültek is gyakran az alkoholba fojtották kétségbeesésüket.
A politikai vezetés már az őszirózsás forradalom után törekedett a szeszfogyasztás korlátozására, például miniszterelnöki rendeletben tiltotta meg a burgonya, a kukorica és az árpa szeszkészítésre való felhasználását. Emellett 1918 szilveszterén déltől újév napjáig a nyilvános helyeken betiltották az alkoholfogyasztást, valamint a vendéglátóhelyeket tízórai zárásra kényszerítették. A politikai káoszt jellemzi, hogy már november 2-án próbálkoztak a szesztilalom bevezetésével. Távirati úton a következőket közölte a Magyar Nemzeti Tanács a törvényhatóságokkal:
„A rend és fegyelem biztosítására további intézkedésig mindennemű szeszes ital elárusítását […] meg kell tiltani, italmérések, korcsmák bezárandók és őrizet alatt tartandók.”
Öt nappal később a belügyminiszter és a pénzügyminiszter ugyancsak távirati úton megerősítette mindezt, azonban az ételt is kiszolgáló vendéglőknek engedélyezték az étkezéshez egy pohár bor és három deciliter sör kiadását. Egy hét elteltével ezeket az engedményeket visszavonták, és a szesztilalom megszegéséért 15 napi elzárást és 200 korona pénzbírságot helyeztek kilátásba. A betartatás terén azonban gondok akadtak, így a hónap végén a belügyminiszter eltörölte az előző rendeletet, és a vendéglátóegységeknek étkezési időben lehetővé tette 2-3 deciliter bor, illetve 3 deciliter sör kiszolgálását.
Az égetett szesz tilalma megmaradt, ám teafogyasztás esetén negyed deci rum hozzáadását engedélyezték. Fontos kiemelni: a „szeszes italoknak zárt palackokban való árusításával foglalkozó kereskedésekre” nem vonatkoztak a rendeletek.
1919. március 21-én kikiáltották a tanácsköztársaságot, s az új rendszer számtalan törvényt, illetve rendeletet bocsátott ki. Az élet minden területét az ideológiájukhoz akarták igazítani, így kerülhetett sor például arra, hogy betiltották a húsvéti tojások festését, illetve rendeleti úton szabták meg a sütemények tömegét – igaz, ezen intézkedések meghozatalában a súlyos élelmiszerhiány is szerepet játszhatott. Az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság, valamint az Országos Burgonya-, Zöldség, és Gyümölcsközpontot Ellenőrző Végrehajtó Bizottság több mint harminc rendeletet adott ki. Ezek többek között meghatározták két és fél deci málnaszörp, a gyufa, a szendvicsek, a lóbőr, sőt a bajuszvágás árát. A terrorisztikus megnyilvánulások sem maradtak el. Erőszakkal zár alá akarták venni például a teljes 1919. évi termést, a beszolgáltatást pedig a gazdáknak kellett volna intézniük. A rendelkezés feltehetően drámai következményekkel járt volna, de végrehajtására nem került sor, mivel a kommün még az aratás előtt megbukott.
A rendszer vezetői az alkoholizmus problémáját is észlelték, és igyekeztek radikálisan fellépni ellene. Már hatalomra kerülésük napján, rögtön a statárium kihirdetése után, a második számú rendeletben teljes szesztilalmat rendeltek el az országban. „Mindennemű szeszes ital kimérése, forgalomba hozatala és fogyasztása tilos” – állt a rendelet első bekezdésében. Ennek értelmében árusítás esetén 50 ezer koronáig szabhattak ki bírságot a hatóságok, illetve az üzletet is elkobozták. A fogyasztókat 10 ezer koronáig büntethették, illetve egy évig terjedő fogházzal szankcionálhatták.
A tanácsköztársaság legfontosabb ideológusai gyakran a hagyományok és a józan ész figyelmen kívül hagyásával próbálták megteremteni az általuk ideálisnak vélt társadalmat, amelyben például a bűnözésnek sem volt helye. Alapvetően úgy gondolták, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetésével a bűnözés is el fog tűnni, és börtönökre, valamint büntetőjogra sem lesz szükség.
Érdemes megvizsgálni, milyen filozófia vezérelte a kommün ideológusait abban, hogy betiltsák az alkohol – fogyasztást. „Leláncoltuk az alkoholt! Nincs többé ki – zsákmányoló és nincs többé butító szesz, amivel az elnyomók elaltatták a munkásság ébredő öntudatát. Aki még most is alkoholt akar, továbbra is a rabszolgaságot akarja. Felszabadult proletár megveti a butítás és gyilkolás eszközeit” – írták egy plakáton, amely a szesztilalom okait magyarázta. Az utólagos felvilágosító kampány részeként más plakátok is megjelentek, az egyiken ez a felirat állt:
„Proletártestvérem! Nem igaz az, hogy a pálinka melegít és erőt ad… Nem igaz, hogy a bor ártalmatlan, kedvderítő, erősítő ital… Nem igaz, hogy a sör táplál! Csak elvonja a gyártáshoz szükséges tápláló anyagokat és élelmiszereket! A szesztilalom a proletariátus haszna!”
A kommün vezetői alapvetően termelőeszközként tekintettek az emberre, akit az alkohol csak hátráltat a munkában.
„Az alkohol meghalt! Ne engedjétek feltámadni!” A teljes tilalom hirtelen bevezetése természetesen nem hozta el az alkohol várva várt halálát, ahogyan egy plakát hirdette. Országszerte történtek kihágások, amelyekre a sebtében kreált törvények teljes szigorával sújtottak le. Miskolcon például az Emke kávéház tulajdonosát, Klein Mórt és feleségét, valamint négy artistanőt és néhány vendéget állítottak a forradalmi törvényszék elé. A vád szerint
„a detektiv testület feljelentés alapján megtudta, hogy az Emke kabaréban a szesztilalmat titokban mulatozó társaságok megszegik. A detektivek néhány nappal ezelőtt megjelentek az Emke kabaréban, ahol a vádlottakat mulatozás közben meglepték. Bevallások szerint 11 üveg pezsgőt fogyasztottak el. Klein Mór kávés védelméül elő – adta, hogy április 19-én a felesége születésnapja volt, ezt ünnepelték meg. Ebből az alkalomból zártkörű társaságban vacsorázott és néhány pohár bort ivott. Nem tudta, hogy a szesztilalom reá is vonatkozik”
– írták meg a miskolci kiadású Reggeli Hirlapban április 23-án. A vádlottakat bűnösnek mondták ki, a forradalmi törvényszék „Klein Mórt 6 havi fogházra, üzletének elkobzására és 25 ezer korona pénzbirságra itélte. Klein Mórné 3 havi fogházbüntetést kapott”. Az ügyben egy Tannenbaum Lajos nevű vörösőrt is elítéltek, aki állította: nem tudta, hogy a szesztilalom rá is vonatkozik, 2 ezer korona bírságot kellett megfizetnie. A „dicsőséges 133 nap” alatt a törvényszékek óriási szorgalommal hozták meg az elmarasztaló ítéleteket a szesztilalom megszegése miatt. Az újságok bírósági jelentései roskadoztak az ilyen ügyektől.
A szesztilalomnak halálos áldozatai is voltak. A Sopron környéki szőlősgazdákat egyébként is a tönk szélére sodorta a rendelet, de amikor elkezdett terjedni köreikben a hír, hogy a szőlőiket is ki akarják vágatni, megelégelték a helyzetet. Nem tudni, honnan származott a pletyka – amely később valótlannak bizonyult –, mindenesetre a gazdák gyűlést szerveztek április 3-án Sopronba, amely kommünellenes felvonulásba torkollott. A helyszínre kirendelt vöröskatonák sortűzzel reagáltak, többen megsebesültek, négy ember pedig meghalt.
A politikai vezetés körében nem uralkodott teljes egyetértés a szesztilalom kérdésében, Garbai Sándor például nyitott lett volna az enyhítésre, ám a Forradalmi Kormányzótanács merevebb tagjai, például Lukács György közoktatásügyi népbiztos, ellenezték a meghátrálást. A helyzet tarthatatlansága miatt azonban előbb-utóbb kiskaput kellett nyitniuk, így hozzájárultak, hogy az orvosok maximum 150 gramm mennyiségben felírhassanak alkoholt egészségügyi célokra. Mondanunk sem kell, hogy hirtelen megugrott azon betegek száma, akiket csak a szesz volt képes kikúrálni a nyavalyáikból. Végül júliusban, nagyjából egy héttel a bukás előtt feloldották a teljes szesztilalmat, és fejenként napi fél liter borban állapították meg a fogyasztás felső határát. Így ért véget a magyarországi szesztilalom, amelyhez hasonlóval a későbbiekben már Rákosiék sem mertek próbálkozni, pedig az ő idejükben sem a magyar néplélek ismerete vezette a döntéshozókat.
„KÉREM NEVEM ELTITKOLNI”
A szesztilalom egyházi szempontból is érdekes kérdésnek számít, hiszen nehéz misézni és úrvacsorát osztani, ha tiltják az alkoholfogyasztást. Az 1919-es húsvétot rengeteg bizonytalanság kísérte. Az egyházak abban sem voltak biztosak, hogy az istentiszteletet engedélyezik. Budapesten a reformátusok kérelemmel fordultak a Forradalmi Kormányzótanácshoz, hogy minden gyülekezetnek engedélyezzék a borfogyasztást a húsvéti úrvacsora alkalmával. Ezt a tanácsköztársaság vezetése meg is tette. Ezzel szemben tudunk olyanról is, hogy Újhután feljelentették a helyi lelkészt bor – kimérésért, pedig feltehetően csak úrvacsorát szolgáltatott a híveknek. A ránk maradt feljelentés igencsak zavarosan fogalmaz: „Feljelentés az újhutai lelkész ellen borárusítás és a szószékről való izga -tás miatt. Tisztelt megyei direktórium. Nem tudok meg maradni, hogy jelentést ne tegyek a tisztelt megyei direktóriumnak. Az ujhután történt húsvéti ünnepek alatt történt eseményekről. A nagy szesz tilalom elenére maga a pap egy hordó bort kimért a híveinek, a mire tanú Bátori Frigyes, Takács Balázs, és ifiu. Fodor Lajos, mert nekik nem jutot, mire oda értek csak a pap kocsisa előt volt egy két literes üvegel, a lakásán. Romenda Gusztáv cipész ujhután. Kérem nevem eltitkolni” – írta. A jelentésre fogékonynak bizonyultak a hatóságok, és két detektívet is a helyszínre rendeltek, ám végül nem sikerült bizonyítani a vádakat.
Kiemelt fotó: Plakátok Budapest utcáin 1919 -ben. A fotó jobb szélén látható a „Leláncoltuk az alkoholt!” feliratú plakát, Fortepan
