Múltidéző nagyjátékfilmekből van bőven idehaza, ez a történet azonban viszonylag egyedi. Egyrészt a már sokszor feldolgozott nyolcvanas évek helyett a hetvenesek elevenednek meg a filmben, másrészt egy különleges közösségre, a Magyarországon tanuló vietnámi fiatalokra helyeződik a fókusz.
Az ötlet a vezető producertől, György Leától származik, aki több dokumentumfilmet forgatott már Vietnámban; a munka során pedig számos olyan emberrel is összeismerkedett, akiknek valamilyen kötődésük van Magyarországhoz. Ők mesélték, hogy a hetvenes években itt tanultak, tehát itt töltötték húszas éveik első felét – többük a mai napig beszél magyarul, megemlékeznek a nemzeti ünnepeinkről, főzik az ételeinket, barátságokat ápolnak magyarokkal. Ezért született meg Lea fejében az ötlet, hogy ezt a témát valahogy fel kellene dolgozni egy nagyjátékfilmben is.
Amit nemcsak rendeztél, de a forgatókönyvét is te írtad. Ezt az időszakot sokféle módon meg lehetne fogni, miért éppen egy romantikus feldolgozás mellett döntöttetek?
Ha adott egy történet, ahol tilos szerelembe esni, ott nem történhet más, mint szerelembe esés. Ez a tiltás pedig nagyon erős volt abban az időszakban. Sok vietnámi diákot küldtek a hetvenes években a szocialista blokk országaiba tanulni, hogy utána hazatérjenek, és a megszerzett tudással az országukat építsék. Ebbe nem fért bele, hogy szoros, akár szerelmi kapcsolatokat építsenek ki helyi diáktársaikkal, és utána itt is maradjanak.
Vietnámban is forgattatok, mi volt a benyomásod az országról?
Összesen két hetet töltöttünk kint, északon és délen is forgattunk. Elbűvölő hely, de mi azzal a szándékkal érkeztünk, hogy a két hét alatt egy bizonyos mennyiségű anyagot leforgassunk. Szívesen visszamennék egyszer turistaként, amikor nem csak arra tudok koncentrálni, hogyan lehet képben megfogalmazni a tájat, és milyen technika, illetve logisztika szükséges hozzá.
A kinti forgatás alatt találkoztál olyanokkal, akik itt tanultak Magyarországon?
Két emberrel is beszélgettem, mindketten nagyon jó szívvel gondolnak vissza az itteni évekre. Egyrészt azért, mert egy háború sújtotta országból érkeztek a béke szigetére, másrészt pedig mégiscsak egy fejlett, viszonylag nyitott helyen tölthették a fiatal felnőtt éveiket.
A két női főszereplő, Dzhuliya Lam és Nari Nguyen személye, családjuk története is erősen rezonál a film sztorijára.
Igen, hiszen mindkét lány apukája Európában tanult. Nari édesapja Magyarországon, így ő már itt is született, Dzhuliyáé pedig Bulgáriában, ők később költöztek ide. Ezért is érezték magukénak a történetet, könnyű volt hozzá kapcsolódniuk – kicsit olyan, mintha a saját családjaikról is szólna.
Egyikőjük sem professzionális színész, mennyire volt nehéz számukra a forgatás?
Könnyen felvették a ritmust. Nagyon különböző a filmbéli és a személyes karakterük, mégis gyorsan bele tudtak helyezkedni a szerepükbe, talán pont a filmbéli és a saját családjuk múltjában felfedezhető hasonlóságok miatt. Persze azért voltak nehezebb pillanatok is: a hetvenes években játszódó szálon van például egy jelenet, ami a testiségről szól, ráadásul az volt Dzhuliya első forgatási napja. Ezek sokszor még a gyakorlott színésznek sem könnyű helyzetek, de a két férfi főszereplő, Koltai-Nagy Balázs és Sütő András rengeteget segített nekik a feloldódásban.
Egészen más Vietnámban a férfi-női viszony, eltérően értelmezték és értelmezik a női szerepeket, mint Magyarországon. Volt segítségetek abban, hogy ezt hitelesen tudjátok ábrázolni?
Volt egy vietnámi társ-forgatókönyvírónk, Dang Thanh Binh, aki segített, hogyan tudjuk jól megfogni ezeket a szerepeket, és miként jeleníthetjük meg helyesen a vietnámi nőkre jellemző erős kötelességtudatot. Egyébként ma is másként kezelik Vietnámban a férfiakat és a nőket, amit mi magunk is megtapasztaltunk: a kinti stábtagoknak elég nehéz volt ugyanis elfogadni, hogy a rendező és a producer is nő.
És akkor még nem is találkoztak a teljes stábbal.
Igen, lehet, hogy meglepődtek volna. Mire észbe kaptunk, azt láttuk, hogy női stábunk van: női producerek, női rendező és operatőr, Lea hozta a díszlettervezőt, aki szintén nő. Persze voltak körülöttünk férfi stábtagok is szép számmal. Az ő energiáik nagyon kellettek ahhoz, hogy a munkánk eredményes legyen.
