Magot osztotok, edukáltok, programokat szerveztek, folyamatosan futnak az online balkonkertészképzések. A kora tavasz a legsűrűbb időszaka az évnek?
Igen, viszont általában már novemberben elkezdem hirdetni a balkonkertészképzést, ugyanis sokan ajándékba adják az élményt a szeretteiknek. Az oktatási programok és a tájékoztató jellegű posztok, bejegyzések pedig egész évben futnak.
Télen is van fogékonyság az emberekben az ilyen témák iránt?
Sokan érdeklődnek, emiatt is fontos eloszlatni a rengeteg tévhitet, ami az interneten és a különféle kertészkedős Facebook-csoportokban kering. Egy ideje például több helyen is érzékelem a balkonkertészek közötti versengést annak kapcsán, hogy az adott évben ki kezdi el leghamarabb a vetést, mert aki hamarabb kezdi, annak hamarabb lesz termése. Ez óriási tévhit: fontos megtanulni, hogy a természetben mindennek megvan a maga ideje, amit sem siettetni, sem késleltetni nem érdemes.
Ha nem a korai ültetésnek, akkor minek van ideje a téli hónapokban?
Például a csíráztatásnak, a mikrozöldek nevelésének. Ezek a tevékenységek népszerűek mostanában, nem véletlenül. Kevés eszköz kell hozzájuk, gyorsan meglátszik a munkánk eredménye, és nagyon egészségesek is. Valamint a teljesen kezdők számára is remek tesztlehetőség arra, hogy megtudják, mennyire való nekik a kertészkedés. Én persze úgy gondolom, hogy erre a kérdésre szinte mindig igen a válasz, hiszen mindenki megtalálhatja a növénytermesztésben azt az irányt, ami neki örömet okoz.
Már februárban kikerültek az üzletek polcaira a kertészkedéshez szükséges eszközök – ilyenkor nálad is beindul az élet, hiszen velük együtt felpörög a greenwashing (zöldre festés) elleni harc is.
Ez az egyik misszióm, ugyanis sokszor még annak is nehéz eldönteni, hogy melyik termék valóban „zöld”, mi az, ami tényleg környezetbarát megoldás, aki nap mint nap ezzel a témával foglalkozik. Abban próbálom segíteni a balkonkertészeimet, hogy azonnal észleljék azokat a polcokon található átveréseket, amelyekkel az adott cég csupán jobb fényben szeretné feltüntetni magát.
Pár éve már a kertészkedés a fő irány az életedben, de elég kalandos úton érkeztél el idáig.
Nagyon sok helyen megfordultam már, és az a rengeteg tudást, amit magamévá tettem, be tudtam csatornázni a mostani tevékenységembe. 2011-ben, egyetem és munka mellett kezdtem kertészkedni, és pillanatok alatt beleszerettem. Azon kaptam magam, hogy a gazolás és kapálás úgy kitisztítja az elmémet, mint semmi más. Mindig is városi lány voltam, semmit sem tudtam a kertészkedésről, felnőttként tapasztaltam meg, hogy ez mekkora csoda. 2011-től veteményeztem, folyamatosan próbálkoztam és kísérleteztem, közben pedig rengeteget tanultam a szomszédoktól. Ahogy mind jobban beleástam magam az ökológiai szempontból is fenntartható, környezetbarát növénytermesztés témájába, elkezdett kikristályosodni, hogy merre is van az én utam.
Hogy lett a kiskert kapálgatásából egy több ezer főt számláló, elhivatott közösség?
2015-ben indítottam útjára a PlantTogethert, innentől kezdve tartok tavaszi magosztást és nagy közös tavaszi magvetéseket is, amikor a közösség tagjaival együtt indítjuk útjára az „életeket”. Pár évvel később indult a Méhecskementő virágmagvetés: magosztással próbáljuk felhívni a figyelmet a beporzórovarok fontosságára. De nem csak a kinti növényekre figyelünk, a lakásokat is szeretnénk zöldíteni – ezért indítottam el 2018-ban a Szimpla Kertben, és folytatom azóta is Budapest szerte a növénycseréket és -örökbefogadásokat, melyeknek az online közössége ma már meghaladja a négyezer főt.
Aztán jött a világjárvány és a nagy váltás az életedben.
Az online térbe való beköltözés elhozta számomra azt a régóta fontolgatott döntést, hogy a főállásomat magam mögött hagyva, teljes egészében ezzel foglalkozzak. Ekkor indult el a digitális balkonkertész képzés, amelynek ötlete már jó ideje motoszkált a fejemben, és végül a koronavírus-járvány adta meg a kezdőlökést hozzá.
Magosztás, magcsere, magról nevelés. Miért a mag? Az emberek többségének talán hamarabb ugrik be a palántázás, ha balkonkertészkedésre gondol, nálatok viszont nincs szó róla.
Egyáltalán nem vagyok a palántázás ellen, már csak azért sem, mert sok fűszernövénynek például jóval sikeresebb a szaporítása, ha tőosztással vagy dugványozással történik. De magról nevelni egészen más tapasztalás: nagyon erős élmény valaminek a születésénél ott lenni, és ápoló, gondoskodó odafigyeléssel végigkísérni az egész folyamatot. Városlakóként gyakran elmegyünk a fák, a füvek, a vadvirágok mellett, észre sem vesszük, mi történik a természetben. A magról nevelés ráhangol a természet ritmusára, és valami olyan, néha bizony kínkeserves lassulásra késztet, ami nagyon jótékony hatású. Észre sem veszed, de elkezdesz hálás lenni az egészen apró dolgokért is. A mentális egészségünknek óriási szüksége van arra, hogy szemlélődjünk, hogy néha kivárjuk a dolgok idejét. Mert ez tényleg olyan tevékenység, ahol meg kell tanulnunk, hogy nem minden akkor és úgy történik, ahogy előre eltervezzük.
Főleg ha az igények, a vágyak nem találkoznak a valósággal.
Valóban rengeteg tévhit kering a balkonkertészkedésről. Sokan azzal az elvárással érkeznek, hogy ettől kezdve önellátók lesznek zöldségek terén. Ez azonban nem fenntartható, nem környezetbarát, nem természetközeli, és főként nem megvalósítható. Fontos, hogy az elvárásaink összhangban legyenek a realitásokkal. Éppen ezért azzal kezdem a képzéseimet, hogy elmondom, pontosan melyek a bölcs növényválasztás lépései. Van olyan például, aki dinnyét és tököt szeretne termeszteni az erkélyen. Ilyenkor mindig elmagyarázom, hogy ezek a növények nem odavalók, de rengeteg más viszont igen, és ha azokhoz nyúl az ember, szinte garantált a siker.
A várakozás a legnehezebb a kertészkedésben?
Van, akinek igen, de van, aki mindent kontroll alatt akar tartani, neki inkább az elengedést kell gyakorolnia. Tényleg nem könnyű szembesülni azzal, hogy a világon mindent megteszek, mindent az előírások szerint végzek el, és mégis van valami nagyobb, valami kiszámíthatatlan, amit sehogy sem fogok tudni irányítani.
Az esetleges nehéz érzések közben viszont nagyon szép, hogy a földtől eltávolodott életmódban is vissza lehet találni ezekhez a hagyományokhoz.
Visszatalálás ez a szó szoros, de az átvitt értelmében is. Segítségével kicsit a gyermeki állapotba is visszatalálunk, mert gyermeki örömmel, rácsodálkozással, izgalommal fordulunk a magunk nevelte növények felé. És a folyamat végén ott van a büszkeség, hogy képes vagyok rá. Hogy képes lennék nem éhen halni, ha egyszer úgy hozná az élet. Ezt átélni felemelő érzés.
