Fotótár rovatunkban nemrég egy, a második világháború után nyílt fővárosi kávéház művészszalonjába pillantottunk be, most pedig következzen a pesti éjszakai élet másik fontos színhelye: a kabaré. Alpár Ágnes A fővárosi kabarék műsora 1945–1980 című munkájából tudható, hogy alig néhány hónappal azután, hogy véget ért Budapest ostroma, a kabarék is megnyitották kapuikat. 1945 augusztusában Stella Adorján újságíró már arról írt, hogy
„Budapest minden kerületében kabaré nyílik. A humor, a szatíra és a persziflázs örök uralkodását jelenti ez a kabaré alapítási láz, mely egyúttal tükörképe az újjászületésnek”.
Alpár rámutat arra is, hogy a korábban inkább mondén, polgári műfajnak számító kabaré ekkor vált a tömegszórakoztatás eszközévé, így pedig fontos politikai, agitatív szereppel is bírt a koalíciós időszakban. A Szabad Nép kabarétársulata, melynek vezetői Pásztor János és Pártos Géza, konferansziéja Darvas Szilárd volt, a kommunista propagandát humoros formában közvetítette a dolgozók felé, az üzemekben tartott előadásokat.
Az első kabaré, amely a háború után megkezdte működését, a Pódium Kabaré volt, a Szájkosár nélkül című nyitóelőadásra 1945. március 27-én került sor. Hasonló néven már működött kabaré Pesten, mégpedig annak a Békeffi Lászlónak az igazgatása alatt, aki a Nagy Endre utáni időszak talán legkiemelkedőbb konferansziéja volt, s akinek nagy műfaji újítása volt, hogy a közéleti aktualitásokhoz kapcsolódóan napról napra megújította konferanszát, ezzel mintegy „eleven újságot” kínálva a közönségnek. A Pódiumot 1936-ban nyitotta meg, s mint később maga fogalmazott, „a németek elleni szellemi ellentállás egyik legerősebb, a színházi világban pedig egyetlen ellentállási központjává tette”. Németellenes és kormánykritikus poénjai miatt éles támadásokat intézett ellene a jobboldal, helyzete mindinkább ellehetetlenült, noha Horthy Miklóssal szívélyes viszonyt ápolt, és a politikai elit angolszász orientációjú része is támogatta őt. 1941-ben eltiltották a színpadi szerepléstől, az angol titkosszolgálattal fenntartott kapcsolata miatt bíróság elé állították, börtönbüntetésre ítélték, a német megszállás után pedig a dachaui koncentrációs táborba szállították.
1945 tavaszán Békeffi fia, Gábor, aki a nyilas uralom idején zsidókat bújtatott, s a Nemzeti Számonkérő Különítmény naphegyi börtönében meg is kínozták, illetve Pethes Sándor, a Nemzeti Színház színésze a mai Radnóti Színház épületében kapott engedélyt kabaré nyitására. Az új Pódium konferansziéjának természetesen Békeffi Lászlót szánták.
„Március elején, amikor a színház új vezetői munkához láttak, Békeffiről semmit sem tudtak még. Sikerült-e átvészelnie a megpróbáltatásokat, túlélte-e a nácik poklát?”
– elevenítette fel a Magyarország hasábjain Bános Tibor 1987-ben az indulás körülményeit. A kabaré vezetői Békeffi hazatéréséig a munkaszolgálatot átvészelő Kellér Dezsőt bízták meg, hogy ideiglenes konferanszié legyen. Ekkor indult be igazán a korábban a szórakoztató szakmában már hosszú előélettel bíró, de a nagyközönség által kevéssé ismert Kellér karrierje, annál is inkább, mert Békeffi Magyarországra, hiába várták őt, nem tért vissza. Egy svájci szanatóriumban gyógyult, 1947-ben pedig angol kapcsolatai okán belekeverték a demokratikus rend elleni összeesküvéssel vádolt Magyar Közösség-tag, Mistéth Endre építésügyi miniszter ügyébe, így nyilvánvalóvá vált, hogy külföldön kell maradnia. Több országban megfordult, emigráns magyarok előtt lépett fel, Zürichben halt meg 1962-ben.
Miért került börtönbe a hídtervező miniszter? | Magyar Krónika
Ottlik Géza, aki barátja volt, róla mintázta az Iskola a határon egyik szereplőjét. A háború után ő tervezte az ideiglenes dunai átkelőként szolgáló Manci és Kossuth hidat, építésügyi miniszternek nevezték ki, majd miután az első koncepciós per keretében letartóztatták, a harmadik világban építendő hidak tervein dolgozott. Mistéth Endre története.
Kellér Dezső a hetvenes években így emlékezett vissza a Pódiummal való szerződéskötésére: „Aznap délután […] megnéztem a Pódium esti előadását. Ez nem elírás, tudniillik akkor fél négykor kezdődtek a színházi előadások, tekintettel az este hét órakor beálló kijárási tilalomra. […] A Pódium volt az első színház, amely kinyitotta kapuját. Elég nehezen ment, mert amikor a próbák elkezdődtek, még kapu sem volt. A két direktor, Pethes Sándor és Békeffy Gábor személyesen is részt vettek a romok eltakarításában.” Kellér éppenséggel nem volt lenyűgözve a látottaktól: „Egy hosszabb Brecht egyfelvonásos kivételével, amely izgalmasan mutatta be a náci poklot egy rettegésben élő német család ábrázolásával, a műsor valamennyi számát ismertem a régi Gresham-beli Pódiumból. A bátor szókimondást sejtető cím után bizony mást várt a néző, semmi esetre sem azokat a tréfákat, amelyeket a fasiszták uralma alatt szájkosárral is el mertek játszani. […] Hát lehetséges, hogy az a Budapest, amely a megszállás alatt humorban nagyobb ellenállást fejtett ki, mint a világ minden leigázott nagyvárosa együttvéve, most egyszerre megkukult a szabadságban?”
Kellér azért sem akart igazán a Pódiumhoz szegődni, mert a konferansziéi tisztség, mint tudjuk, Békeffit illette. Annak fia viszont azzal nyugtatta, hogy sok időbe telik még, amíg betegeskedő apja hazatérhet. „Aki csak számít a műfajban, az mind náluk játszik” – tették hozzá a kabaré vezetői. (A társulat tagjai, mint Alpár Ágnes közli, Andai Béla, Ascher Oszkár, Boross Géza, Déry Sári, Fellegi Teri, Gyimesi Pálma, Haraszti Mici, Kiss Manyi, Kollár Béla, Kondor Ibolya, Orbók Endre, Pongrácz Imre, Rátonyi Róbert, Szántó Klári, Verebes Károly, Komlós Vilmos, Herczeg Jenő voltak.) Végül az győzte meg Kellért, hogy a zenei vezető Komjáti Károly felajánlotta, a konferáláshoz kölcsönadja neki a szmokingját. „Azt mondta, egyforma az alakunk, tökéletesen rámillik.” Békeffi Gábornak 1947-ben el kellett hagynia országot, a Pódiumot az 1949-es államosításig Ascher Oszkár vezette. Kellér Dezső 1948-ban távozott a Pódium Kabaréból, a Kamara Varietében, majd a Vidám Színpadon folytatódott pályafutása.
Az MTI fotóin, amelyek 1945 augusztusában készültek, a Pódium Kabaré Régi, rossz Budapest című előadásának jeleneteit láthatjuk.
„[N]agyon is túlteng a kabaréfronton az agyalágyultan bárgyú tréfák, szélütötten dadogó jelenetek, agyficamra utaló szóviccek, bicskanyitogatóan hülye bluettek és a szellemtől elrugaszkodott, egyértelmű mocsokságok patentírozottan züllött és tébolydás dáridója. Ami kevés termés mutatkozik az épkézláb kabaré-műfajban, azt többnyire itt kapja a közönség a Pódium műsoraiban, fűszerezve egy-két olyan magánszámmal, amelyek önmagukban is biztosítják a már fentebb emlegetett kivételes rangot”
– írta az előadás kapcsán Deák Zoltán a Színház című lapban. „A tréfák és jelenetek közül az »Úriasszonyok espressója«, a »Régi gyár«, a szókimondóan bátor »Talált gyerek« című politikai tréfa és főleg »A város peremén« című szcenírozott József Attila-vers tetszett, viszont a »Béke a Balatonnál« című agyhűdött szellemeskedést elhagytuk volna. Pompás a kis villámtréfa az államtitkárról, aki rádióbeszédben ígéri a tökéletes közellátást, a feketepiac letörését, fűt, sőt télire fát is, csakhogy nem helyezkedik el jól a mikrofon előtt és kissé oldalt beszél, mire a rádiószpiker figyelmezteti: »államtitkár úr, ne a levegőbe tessék beszélni, de a mikrofonba«…”. Deák a kritikáját így zárta: „Kellér Dezsőt, úgyis mint háziszerzőt s úgyis mint konferansziét kell megdicsérnünk, különösen ez utóbbi minőségéért; éppen eléggé hősies feladat Békeffy Lászlót helyettesíteni.”
Kiemelt kép: Budapest, 1945. augusztus Sennyei Vera (1916-1962) színész és sanzonénekes a Pódium Kabaré Régi rossz Budapest című egyestés előadásának egyik jelenetében énekel, melyet Kellér Dezső, Nóti Károly és Karinthy Frigyes írtak (Forrás: MTI Fotóbank)
