„A börtönben minden egyes nap emlékeztettem magam, hogy ígéretet tettem, és nem engedtem, hogy a kábítószer utáni vágy belegyökerezzen az elmémbe. Nem tudtam, hogy mi lesz a szabadulásom után, de azt igen, hogy a Jóisten meg fog tartani” – korábbi cikkünkben olvashatják Attila történetét, aki kábítószeres utcai kéregetőként találkozott a Szent Egyed-közösség két fiatal tagjával, a találkozás hatására pedig nemcsak vállalta a börtönbüntetést, de a kábítószerfüggésétől is megszabadult.
Hogyan ismerkedett meg Lólé Attila történetével, és miért döntött úgy, hogy filmet készít belőle?
A börtönben ismertem meg Attilát, ahova egykori elítéltként járt vissza segíteni. Börtöncursillósként együtt szolgáltunk, és hihetetlenül inspirált, hogy láthattam: olyan szinten megszabadult a korábbi függőségeitől és a bűnözéstől, hogy ma már képes segíteni azoknak, akik olyan helyzetben vannak, mint egykor ő. Úgy éreztem, azzal hogy képes visszajönni korábbi rossz élményei helyszínére, szolgálatával egyúttal felülírja őket, és valódi belső szabadulást jelent számára.
Erre utal a film címe, a Szabadító is?
A film címe több értelmezésre ad lehetőséget. Ez szándékos. Mindannyiunknak szükségünk van szabadulásra – kinek ebből, kinek abból. Így van esélyünk valódi megbocsátásra, kiteljesedésre, arra, hogy azzá váljunk, akivé megálmodtak minket. Amikor Attilával beszélek, pontosan tudom, hogy mit vétett a múltban, de mégis képes vagyok őt szeretni, és el tudok vonatkoztatni a bűneitől, hiszen a Jóisten sem hánytorgatja fel neki – ahogyan senkinek sem. Pedig mindenkinek lenne mit a cselekedetei alapján.
Attila történetéből követéses dokumentumfilmet készített; azt mondják, ez az egyik legnehezebb műfaj.
A követéses dokumentumfilm azért nehéz, mert drága és időigényes, csak szituációkból áll, narráció vagy interjú nélkül, mintha játékfilm lenne. A jeleneteknek úgy kell elmesélniük a történetet, hogy a néző megértse azt. A forgatás viszont nem előre megírt jelenetek szerint zajlik: bár számolunk helyszínekkel, helyzetekkel, de sokszor nem tudhatjuk előre, hogy ezek hogyan fognak beleilleszkedni a filmbe. Ezért már a forgatás közben vágunk, és még így sem biztos, hogy végül minden odakerül, ahova elsőre gondoljuk.
Miért döntött e műfaj mellett?
Olyan filmet terveztem, amelynek segítségével a néző is azonosulni tud majd egy olyan emberrel, akivel egyébként nem biztos, hogy keresné ezt az élményt. Jól ismertem Attila élettörténetét, láttam a küszködéseit és a drámáját: hogy bár megszabadult a múlttól, a sebzettségei még mindig jelen vannak a mindennapjaiban. Szerettem volna, hogy ezt együtt éljük meg a filmben vele. Azon töprengtem, hogyan tudnék vázat építeni a múltbeli és jelenbeli eseményekből, és mindez milyen dramaturgiával működtethető. Elképzeltem jeleneteket, hiszen tudtam, hogy hol, milyen tipikus helyzetekbe kerül – de az élete annyira dinamikusan változott, hogy olyan pillanatok is születtek, amilyenekre egyáltalán nem számítottam.
Amire pedig végképp senki sem számított az az, hogy 2019-ben kitört a világjárvány.
Akkoriban sokszor feltettem magamnak a kérdést, vajon miért most történik mindez: majd rájöttem, ami velünk történt, rímel Attila életére, hiszen váratlan helyzetekkel és nehézségekkel kellett szembesülnünk, de bizakodással mégis úrrá tudtunk lenni rajtuk. Attilát is nagyon megviselte a lezárások időszaka: hét négyzetméteren élt Pannonhalmán a démonjaival és a múltjával küzdve.
Ilyen körülmények között meddig tartott a forgatás?
2021 őszén fejeződött be, mivel a követéses dokumentumfilmnek sajátja az a korábban említett technika, amely lehetővé teszi, hogy a forgatás közben sodorjuk a szálakat, amelyekből összeáll majd a történet.
Hol nézhetik meg az érdeklődők a filmet?
Nyilvános premierünk még nem volt, mert több olyan fesztiválra is neveztünk, ahol ez feltétel. A Floridában rendezendő International Christian Film and Music Festival az első, ahonnan megérkezett a hír, hogy beválogattak minket a versenyprogramba, ami hatalmas öröm számunkra. Közben a Szabadító szolgál, hiszen ez is volt vele a szándékunk: zárt körű közösségi vetítésekre hívnak minket börtönökbe, hajléktalanokat segítő közösségekbe, középiskolákba. Elit gimnáziumból és szakiskolából egyaránt érkezett felkérés, ezeken az alkalmakon pedig Attila is részt vesz, hogy tanúságot tegyen és beszélgessen a gyerekekkel. Várjuk a híreket a többi fesztiválról is, bízunk benne, hogy egyre több helyen megjelenhetünk, hiszen a film témái, a szeretet, a megbocsátás és a bizalom mindenkit megszólítanak.