Édesapjával sokat hallgatták Cziffra György felvételeit, nagyapja pedig együtt játszott vele. A családi hatásokon túl hogyan vált az ön számára Cziffra személyes üggyé?
Minden zeneművész, akinek a zongora lesz a választott hangszere, előbb-utóbb – de inkább előbb – találkozik Cziffra György felvételeivel. Ő az, aki a legnagyobb hatással lehet egy fiatal, szárnyát bontogató zongoraművészre egyedi, különleges, lenyűgöző játékával, amit a technikának köszönhetően nemcsak hangfelvételeken, hanem képfelvételeken is megtapasztalhatunk. Szenzációs zeneművészete egyszerűen megbabonázza az embert. Nálam ez öt-hat éves koromban kezdődött. Cziffra munkássága ösztönző, inspiráló hatással volt a tanulmányaim megkezdésére, majd a fejlődésemre is. Segített abban, hogy én is hasonló dimenzióban tudjak gondolkodni a hangszerről. Tizenhárom éves koromra pedig elkezdett érdekelni maga az ember is, nem csak a művész. Elolvastam az Ágyúk és virágok című életrajzi könyvét, ami döbbenetes hatással volt rám zeneművészeti és életfilozófiai szempontból is.
Művészként és emberként is a példaképévé vált?
Igen, magával ragadott az életigenlése, ereje, hite, amivel bejárta a maga elképesztően nehéz útját, amin a legmagasabb szintre juthatott. Rettentően nehéz élete volt, egy 20. századi sorstörténet az övé.
A második világháborúban a frontra vezényelték, hadifogságba került, hazatérte után az ÁVH tartóztatta le, éveket töltött munkatáborban, a rendszer elnyomta, bárokban kényszerült játszani, és az élete végén még egyetlen gyermekét is elveszítette.
Két dolog kezdett el különösen érdekelni: az egyik, hogy egy ekkora művészt miért nem ismernek el a hazájában, a második pedig – ami megkezdve tanulmányaimat a Zeneakadémián, illetve egyre több klasszikus zeneművésszel beszélgetve egyre jobban feltűnt – hogy vagy nem ismerik Cziffra György művészetét, vagy megragadtak abban a szemléletben, hogy egy bárzongorista volt, akinek egyáltalán nincsenek klasszikus zenei érdemei.
Ezek a sztereotípiák azért maradhattak fenn, mert Cziffra 1956 után disszidált, és óriási karriert futott be, a világ összes nagy koncerttermében fellépett, a leghíresebb helyeken is lenyűgözte tudásával a közönséget – erről azonban az emberek Magyarországon nem tudhattak.
Ez a felismerés volt a kezdőpont?
Igen, annak ellenére, hogy sem eszközöm, sem lehetőségem nem volt, elhatároztam, hogy cselekedni fogok. A következő években, tizennégy-tizenhat évesen a versenygyőzelmeim révén kapott koncerteket elkereszteltem Cziffra György-emlékhangversenynek, ezek voltak a Cziffra-fesztivál mínusz második, mínusz első és nulladik pillanatai. Amikor a fesztivált 2016-ban elindítottam, a művészek, a támogatók jóvoltából és a közönségsikerből fakadóan elkezdődött Cziffra György rehabilitációja hazánkban.
Ahogy kitért rá, Cziffra György elképesztő történelmi traumákat élt át. Honnan meríthette az erőt a túléléshez?
Hiszek abban, hogy a Jóisten minden embernek ad tehetséget és valamit, amiért egész életében lelkesedhet.
Cziffra György kiválasztott volt, akit a Jóisten többszörösen homlokon csókolt, de azok a szörnyűséges dolgok, amiket át kellett élnie – a mellőzöttség, a munkatábor, a háború, a családi tragédiák – külön-külön is képesek szétroncsolni a lelket.
Hitének csodája, hogy mindezek dacára képes volt mindig újrakezdeni. Rendületlenül hitt abban, hogy az életének célja van, hogy nem véletlenül kapta a tehetségét.
Ez az üzenet egyre bizonytalanabb világunkban nagyon aktuális.
Igen, Cziffra életútja a ma embere számára azt üzenheti, hogy a kilátástalanságba süllyedés helyett gondoljunk arra, hogy milyen értékeink vannak.
A Cziffra-kultusz több mint egy zeneművészeti kultusz, Cziffra György igazi nemzeti hősünk, aki példa arra, hogy nekünk, magyaroknak a Jóisten a tehetséget bőven mérte, gondoljunk csak a két új Nobel-díjasunkra vagy a világ zenei élvonalában folyamatosan jelen lévő zeneművészeinkre.
Biztos, hogy minden egyes siker mögött lemondások, kudarcok, pofonok vannak, ahogy az is, hogy időnként kitartóan szembe kell menni az ellenszéllel is.
Olvastam egy helyen, hogy Cziffra György életútját a főnixmadár küldetéséhez hasonlította.
Igen, a hamvaiból feltámadó főnixmadár jut eszembe róla, amely mindig újjá tud születni, és amelynek az a célja, hogy szárnyaljon, mutassa a reményt. Ezt azonban egy pillanat alatt tönkre lehet tenni, egy pillanat alatt elhalhat. Ahhoz, hogy újjászülethessünk, kell hogy legyen valami a teremtéshez hasonló lételem, életesszencia, amihez segítségül tudjuk hívni a küldetéstudatunkat, illetve azt az adományt, amit odafentről kaptunk.
2024 februárjában kilencedik alkalommal rendezik meg a Cziffra György-fesztivált, amely kezdetektől nem az általános sémákat vagy nemzetközi trendeket követi, hiszen a személyes kötődés hozta létre. A cziffrai szellemiség hogyan jelenik meg benne?
Manapság sok zeneművésznek saját fesztiválja van, amely az alkotóművész nevét viseli, vagy általánosabb – például kamarazenei, hangszerekre, esetleg konkrét repertoárra utaló – címe van. A mi fesztiválunk egy előadóművészről kapta a nevét, ami a természetes kötődés mellett Cziffra egyediségét mutatja. A harmadik sajátossága, hogy teljes mértékben magyar, hiszen egy magyar zongoraművészről elnevezett fesztivál esetében nem is lehet kérdéses, hogy Magyarországon van a helye, és innen kell indulnia a világba.
A kezdetek óta rendkívüli módon odafigyelünk, hogy a Cziffra György-i kultuszörökséget, amelyet sajnos a karmester fia már nem tudott továbbvinni, folytassuk, és megteremtsük azt a légkört, amely a művész különlegességére rámutat.
Cziffra György klasszikus zeneművészként a klasszikus repertoárt játszotta, virtuóz stílusának fő szenzációja az improvizációból ered, amelynek forrása egyrészt a származásából adódóan a cigányzenei kultusz, másrészt elképesztő tehetségének az esszenciája. Ezért olyan művészeket hívunk, olyan tematikákat találunk ki, amelyeken keresztül ezek a jelenségek meg tudnak mutatkozni. Ebből adódóan a fellépő zeneművészek az érzelemorientáltságot képviselik, amely az előadóművésznek sokkal nagyobb teret ad, hogy alkotótárssá váljon egy darab előadásakor.
A klasszikus zene mellett milyen műfajokkal találkozhatunk a fesztiválon?
A klasszikus zenén túl a jazz, a cigányzene, a popzene legértékesebb, legfontosabb egyéniségei lépnek föl, a minőséget és nem a műfajok behatárolását figyelembe véve.
A társadalmi szerepvállalás is nagyon fontos, hiszen Cziffra György is támogatta a fiatal művészeket. A kezdetek óta anyagi és erkölcsi elismerést jelentő díjakat adunk át a legtehetségesebb fiatal zeneművészeknek, ingyenesen látogatható mesterkurzusokat szervezünk olyan tanárokkal, akik vagy nem tanítanak egyetemi körülmények között, vagy egyszerűen lehetetlenség hozzájuk bekerülni.
Vannak programjaink, amelyekkel színpadi lehetőségeket biztosítunk, hogy a fiatal tehetségek itthon és külföldön – például a londoni Covent Gardenben – bemutatkozhassanak a nagyközönségnek. Az idén újdonságként meghirdettünk egy kreatív pályázatot is fiataloknak: innovatív módon kell vonzóvá tenni a klasszikus zenét, hiszen nem elég jól játszani és megtanulni a szakmát, oda kell figyelnünk a közönség nevelésére is.
Milyen programok várják az érdeklődőket a 2024-es fesztiválon?
A január 18-ai Művészetek Palotájában rendezett nyitókoncertünk jótékonysági esemény a Magyar Hospice Alapítvány javára. Több műfaj találkozásának kvintesszenciája, hiszen Miklósa Erika operaénekes, Halász Judit színésznő, énekesnő és Kovács Kati pop-rock énekes fog velem színpadra állni.
Az összes koncerten különleges, egyedi, eddig soha nem hallott produkciók jönnek létre:
például február 10-én és február 25-én a Zeneakadémia Nagytermében Rahmanyinov összes zongoraversenye csendül majd fel Keller András vezényletével a Concerto Budapesttel, a zongoraszólók előadására jómagam vállalkoztam. De kiemelhetném Bogányi Gergely rendhagyó zongoraestjét, amelyen Lackfi János író-költővel és Bősze Ádám zenetudóssal az előadóművészi életformáról, világlátásról beszélgetnek vagy Gubik Petra színművésszel közös, Cziffra életéről szóló estünket. Természetesen külföldi vendégek is lesznek, a világ talán legnagyobb zongoraversenyét 2001-ben megnyerő és azóta is töretlenül sikeres, világhírű Olga Kern és a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraverseny 2021. évi fődíjasa, Kevin Chen is ad koncertet. Lesz bárestünk is, ahol a Hot Jazz Band lép fel ifjabb Sárközy Lajossal és cigányzenekarával. Több kiállítást is rendezünk számos fiatal képzőművészt bevonva. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával szervezett kiállítás betekintést enged a Cziffra-dossziéba, a megnyitó után Farkas Gábor, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész ad majd koncertet.
Valóban egyedi a programkínálat. Említette, hogy a fesztivál fontos célja a fiatal művészek támogatása, ön pedig tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Hogy látja, miben lehet segíteni a tehetségeket?
Magyarország az egyik leggazdagabb nemzet a tálentumok terén, olyan, mintha elindult volna egy Liszt-DNS Liszt Ferenc születésével, mert mindig bukkannak fel ragyogó tehetségek. Mivel kis ország vagyunk, egy tehetséges fiatalnak sok segítségre, támogatásra van szüksége. Liszt Ferenc alapított nekünk egy Zeneakadémiát, amely a bölcsője, az alma matere minden magyar zeneművészetnek. Ez fontos, de emellett szükség van külső impulzusokra, inspirációkra olyan művészektől, akik a nemzetközi vérkeringésben vannak, ismerik a nagy versenyeket, ott zsűriznek, széles látókörrel rendelkeznek. Hiszen mit ér a tehetség támogatás nélkül, és mit ér a támogatás tehetség nélkül?
Megfogadtam saját magamnak, hogy ha lesz lehetőségem, megpróbálok visszaszolgáltatni valamit abból, amit én kaptam fiatalkoromban.
Nagyon sok olyan helyzet volt az életemben, amikor akár rossz vágányra is terelhető lett volna a pályafutásom, de minden ilyen alkalommal segédkezet nyújtott valaki. Egy ösztöndíj, egy ösztönző szó, egy koncertlehetőség, egy versenygyőzelem, egy beszélgetés, egy mentorálás. A Cziffra György-fesztivállal indíthattam el ezt is, de azt látom, hogy többféle segítségre van szüksége egy tehetségnek.
Milyen jellegű támogatásra gondol?
Az általános zeneórákon túl szüksége van egy olyan művészegyéniségre, aki segít neki abban, hogy miként tud majd érvényesülni egy nemzetközi versenyen, milyen repertoárt válasszon, hogyan készüljön fel mentálisan, mit jelent egy nagy színpadon állni. Fontos része a támogatásnak az anyagi segítség, hiszen nemegyszer már a hangszer vásárlása jelentős terhet róhat a fiatalra, akárcsak a nemzetközi kurzusokra, versenyekre való kijutás, a szállás kifizetése. A fesztivál díjaival ezeket igyekszünk fedezni, a koncertek szervezésével pedig azt is célozzuk, hogy a fiatal tehetségek ne menjenek el itthonról.
Azt szeretnénk, hogy egy fiatal művésznek, aki lediplomázott, megnyert több versenyt, és készen áll a nagybetűs életre, ne kelljen azért külföldre költöznie, hogy elinduljon a karrierje. Ezért próbáljuk elérni, hogy a magyar művészek bekerüljenek a nemzetközi vérkeringésbe, élvonalba jussanak, de mindezt itthonról tehessék. Hiszen ez a záloga annak, hogy ők neveljék majd ki a következő generációt.
Ha külföldön találják meg a számításaikat, és ott telepednek le, akkor egy másik ország tehetségeit fogják tanítani, és azért jobb lenne azt a modellt követnünk, amelyet Liszt Ferenc talált ki azzal, hogy itt alapította meg az egyetlen zeneakadémiáját, hogy hozzánk jöjjenek a világból tanulni.
Említette, hogy az is fontos szempont, hogy a zeneművészek hogyan tudják megszólítani a közönséget. Hogy lehet elérni a magyar fiatalokat klasszikus zenével?
Az élet olyan mértékben változott azokhoz a korszakokhoz képest, amelyekben a klasszikus zenedarabok születtek, hogy aki a ma közönségének szeretne játszani, annak másképp kell gondolkodnia, mint a korabeli zeneművészeknek. Régen például nem volt ennyi koncert, koncertterem, művész, egyszerű volt kitűnni, és a közönségnek is egyszerűbb volt megtalálni a kedvencét. Most hatalmas a kommunikációs zaj, sok az értéktelen, de híressé vált produkció, sok a giccs, és sajnos az emberek hajlamosak az alapján választani, hogy mi jön velük szembe a legtöbbször a közösségi médiában és más platformokon.
Ha valaki nem látszódik, hiába van hatalmas tehetsége és végez óriási munkát, biztosan elvérzik. Ezért azt tanítom a Zeneakadémián is a tanítványaimnak, hogy arra ne várjanak, hogy egyszer csak kapnak egy hívást a Carnegie Hallból, hogy szeretnék őket felléptetni, hiszen biztos, hogy nem tudnak róluk. Tehát valahogy meg kell mutatkozni, egyénivé kell válni, olyan tematikát építeni, olyan hívószavakat találni, amelyek a közönség érdeklődését felkeltik.
Ezért is várom kíváncsian a pályázatunk eredményeit, mert az indulók olyan ötleteket, tematikákat, koncertélményt próbálnak megvalósítani, amelyek új dimenziókat megnyitva vonzhatják be a közönséget.
Kiemelt fotó: Kresz Albert
