Első alkalommal rendezik meg a családi mese- és élménysétát a Margit-szigeten. Mi várja a résztvevőket a programon?
A Margit-szigeten első alkalommal tartom, de az ország különböző pontjain – például a pótharaszti erdőben, Nagykanizsán, Hévízen, Balatonfüreden – már három éve vezetünk kollégáimmal, tanítványaimmal ilyen típusú sétákat. A program történeteken és élményeken keresztül biztosít lehetőséget a családoknak az adott helyszín megismerésére. A Margit-szigeten kapcsolatot teremtek a sziget legendái, történetei, az állatok, a növények meséi és a résztvevők között. A családok minőségi időt tölthetnek együtt, miközben a szabadban történeteket hallgatva sétálhatnak, ez pedig természetes nyugtató, stresszoldó hatással bír. A séta egyszerre nyújt komplex élményt és közös örömforrást.
Most jelent meg népmeseválogatás-sorozatának tizenkettedik kötete, az Erdők-mezők népmeséi. Hogyan merült fel, hogy a népmesék közül is a természethez kapcsolódókat gyűjtse egy csokorba?
Régóta kerestem a növényekkel, állatokkal összefüggő történeteket, de az elmúlt másfél évtizedben különösen fontossá vált számomra ez a téma. Azt tapasztaltam, hogy az a fajta kapcsolódás a gyerekek és a természet között, ami nélkülözhetetlen a valódi környezettudatossághoz, egyre inkább elveszőben van. A mesékben és a legendákban még megtaláljuk, hogy őseink hogyan keresték és építették a kapcsolatot a környezetükkel, vagy milyen magyarázatokat adtak az őket körülvevő világ létezésére és működésére. Tudományos ismeretek híján világértelmezésük alapját a részletes megfigyelések adták, a tapasztalatokon és a történetek alkotásán keresztül értelmezték a világot. Ez tökéletesen rímel a gyermeki gondolkodásra, hiszen a tapasztalás, a történetalkotás- és hallgatás viszi közelebb a gyerekeket a természet titkaihoz, illetve egymáshoz és önmagukhoz is. A történetalkotáshoz olyan ősi gondolkodásmódok is kapcsolódnak, amelyek a hasonlóság felismerésén alapulnak vagy varázslatos oksági viszonyokat tételeznek fel. Mindez nélkülözhetetlen ahhoz az élettel és kíváncsisággal teli kapcsolatteremtéshez, amire építve kialakul a környezettudatos és értékvédő magatartás a gyerekekben.
Ez különösen fontos most, amikor egy olyan nemzedék nő föl, amelynek tagjai minden korábbihoz képest távolabb kerülnek a természettől.
Igen, hadd osszak meg egy ezzel összefüggő statisztikát. Friss adat, egy hónapja hallottam egy konferencián, hogy Magyarországon a három–tíz éves korosztály átlagosan négy órát tölt naponta képernyő előtt. Ez az átlagos képernyőidő az iskolában töltött idővel együtt azt feltételezi, hogy a gyerekek alig töltenek időt a szabadban, keveset mozognak. Így a természet ismeretlenné, idegenné válik számukra. Az iskolarendszer kevés teret és időt ad a tapasztalati tanulásra, a természetben való létezésre. Az élményséták lehetőséget nyújtanak a családoknak, hogy minél több érzékszerven keresztül fogadják be az őket körülvevő világ csodáit, miközben a mese segít a rácsodálkozásban, megnyitja a lélek ajtaját a környezetre és a természetre. Mesehallgatás közben a gondolkodásmód megváltozik, tágul a látóhatár, az elképzelhetetlen elképzelhetővé válik. Mindig azt tapasztalom, akár egy mesefoglalkozáson, akár egy mesés élménysétán, hogy miután az emberek megtapasztalták a közös mesehallgatás és -alkotás örömét, utána is azt keresik, ami összeköti, és nem azt, ami elválasztja őket.
Mesepedagógusként az ön nevéhez fűződik a Népmesekincstár-módszer kidolgozása, most pedig erdőpedagógusi diplomát szerzett. Azért végezte el a képzést, hogy az ott szerzett tudással is természethez való kapcsolódást segítse?
Igen, sokféle módon – különböző túravezetésekkel, gombásztanfolyammal, madármegfigyeléssel – közelítettem már az elmúlt években a pedagógia e területéhez, és amikor felfedeztem az erdőpedagógiai képzést a Soproni Egyetemen, úgy gondoltam, hogy ezt még mindenképpen hozzáteszem. Fontos szerepet kap benne a természeti és kultúrtörténeti értékek tisztelete, a közjóért való cselekvés, az altruista magatartás, a környezeti érzékenység, a környezettudatos gondolkodásmód és viselkedéskultúra megalapozása és fejlesztése, méghozzá tapasztalatokon keresztül. Amikor elvégeztem a képzést, úgy éreztem, hogy olyan tudományággal kerültem kapcsolatba, ami a 21. század természeti és társadalmi környezetének globális kihívásaira keresi a választ. Ugyanerre képes az „ezeréves”, örök értékeket is képviselő népmese, az emberi élet minőségének fenntartását szolgáló minták nyújtásával. Az erdőpedagógia, akárcsak a mesepedagógia közvetlen tapasztalatszerzésen alapul, arra sarkall, hogy éld át, örömmel tapasztald meg sokféle módon a világot.
A mesében nincs tabu – interjú Bajzáth Mária mesepedagógussal | Magyar Krónika
Bajzáth Mária mesepedagógussal hétköznapokról és ünnepekről, tabukról és katarzisokról, életről és halálról beszélgettünk.
A kiemelt kép forrása: Bajzáth Mária