Új lemezed a felvidéki vallásos népénekekből merítkezik, de nem az eredeti formájukban énekled fel őket. Mit változtattatok az archaikus énekeken?
A lemezen szereplő népénekeket zenei gyűjtésekből válogattuk. Igyekeztem az énekek előadásmódjában az autentikusságra törekedni, azonban a hangszerelésben eltértünk a hagyományostól, hiszen ezek az énekek általában vagy orgonával szóltak a templomban, vagy kíséret nélkül énekelték őket a templomon kívül. Az összeállításokban egy-egy népének több változatát is megjelenítettük, vagy hasonló variánsokkal egészítettük ki.
Többedmagaddal dolgoztál együtt az új albumon, melyen a főképp énekes összeállításokat a szlovákiai magyar népzenei hagyományban használt jellegzetes és autentikus hangszereléssel színesítettétek – így hallható az ének mellett a hegedű, a duda, a citera és a palóc furulya hangja is.
Az énekeket és a versszakokat főként én választottam ki: a Felvidékről származom, így a szlovákiai magyar területekről gyűjtött népénekekből válogattam. De közös munka eredménye a lemez: a hangszerelésben Takács Borbála és Konrád Viktor népzenészek voltak a társaim, akik saját gondolataikkal, ötleteikkel, valamint a hegedű, duda és a furulya hangjával segítették a zenei kidolgozást, a népénekek egyfajta népzenei stilizálását. A hangszerelésnél igyekeztünk az adott ünnepkör egyházi hangzásvilágát is belevinni, például a böjti hangulatot kevesebb hangszerrel megjeleníteni, az ünnepi zengésben pedig az orgonát a duda és a hegedű dudautánzása imitálja.
Néprajzos tanulmányaid során a szakdolgozatodban egy felvidéki falu vallásos zenei hagyományait kutattad, ebből is látszik, az érdeklődés nem új keletű. Mi az eredője?
Az előadó-művészeti és szakmai érdeklődésem a magyar népi kultúra archaikus, szakrális oldalának megismerésére, üzeneteinek feltárására, megismertetésére és népszerűsítésére is irányul. Fontos számomra az éneklés kifejezőereje, valamint az éneklés mint összeköttetés, kapcsolatteremtés ember és ember, ember és emberfeletti között. Ezt a kapcsolatteremtést vizsgálom a néplélek rezdüléseiben, a népdalokban és népénekekben is. Előadásaim során, ha lehetőségem adódik rá, a templomok tereit részesítem előnyben, mert a szakrális térben az ének is másként hat az emberre. Az érdeklődésem oka talán a saját vallásosságom is. Apai ágon kántortanító felmenőim vannak, ennek is szerepe lehet ebben. Vonzanak ezek a dallamok, ennek az egyházi népzenei rétegnek a régiessége, archaikussága vagy olykor a szövegekben megjelenő néplélek egyszerű, hitbéli, személyes megfogalmazásai.
Mennyire van helye a vallásos eredetű népénekeknek az emberek életében ma?
Ugyanannyira helyük van, mint a népdalainknak, hiszen a népi kultúránk szerves részét képezték. Valóban alulreprezentáltak, ugyanúgy, ahogy a hit és az Istennel való kapcsolatunk sem gyakori beszédtéma a mindennapokban. Nyilván mivel a műfaj nem a legnépszerűbb, valószínűleg csak bizonyos rétegeket tud majd megszólítani. Ezért is törekedtünk arra, hogy a lemez anyaga a legfontosabb egyházi ünnepeink köré szerveződjön, ízelítőt adva a kevésbé ismert népénekekből. Hiszünk abban, hogy ez a zenei anyag képes hozzásegíteni a hallgatókat az ünnepeink mélyebb lelki megéléséhez.
Nagyon máshogy éljük meg az ünnepeinket, mint elődeink?
Igen, főleg a falusiakhoz képest nagy a különbség. A régi világban a népszokások mellett a vallásukat is ugyanúgy mélyen és erősen tartották a falusi emberek, ahogyan egy-egy szokást is megőriztek és megéltek. A húsvéti népszokások közül ma például szeretjük kiemelni húsvéthétfő népszokásait, mert azok a leglátványosabbak. Azonban a falusi társadalomban a nagyböjt és a húsvét vallási aspektusa sokkal fontosabb volt. A revival mozgalmak és a média is inkább a szórakozás elemeit szeretik kihangsúlyozni. A legnagyobb keresztény ünnepünk szenvedésről szóló fontosságát néha megemlíteni is elfelejtik. Épp a napokban a Magyarság Házában tartott adventi beszélgetés során hallottam Mohos Gábor püspök atyától, hogy nem népszerű ma már sem Istenről, sem a szenvedésről beszélni. Sajnos én is ezt tapasztalom.
A húsvétnál sokkal népszerűbb ünneppé vált a karácsony. Jómagam szenteste születtem, így még személyesebb és kedvesebb számomra ez az időszak, amikor a vallási tartalom megkerülhetetlen része ennek az ünnepkörnek, és szép egységben vannak jelen a vallási és világi szokások. Ilyenkor mindannyian próbálunk ráhangolódni a lelkiekre, gyerekkori emlékeinkből előkerül a roráték és éjféli misék hangulata is. Ilyenkor szeretnénk még inkább megélni ezt az ünnepet az Istenhez való közeledésben is.
A teljes album elérhető a Spotify felületén és a Youtube music-on.
„Elemi szükségünk van arra, hogy felemeljük a lelkünket” – Méry Rebeka népzenéről, néplélekről | Magyar Krónika
Somorjáról indult, majd a „tündöklő hontalanság” messzire repítette. Méry Rebeka dreamfolk stílusú dalaival elődeink történeteit továbbdúdolva szeretné összefoglalni mindazt, amit otthonról hozott.
