Szent Dömötör a 3. században, nemesi családban született és – ahogy arról az Érdy-kódexben is olvashatunk –, a hagyomány úgy tartja, Magyarországon, Szerémség tartományban látta meg a napvilágot. Szülővárosát később róla nevezték el Szávaszentdemeternek. Dömötör római katonatisztként Thesszalonikiben szolgált, ahol a császár üldözte a keresztényeket. Egy hatalmas erejű óriást küldött ellenük, hogy elpusztítsa őket.
Amikor Dömötör barátjának, Nesztórnak kellett megvívnia az óriással, a hitét nyíltan vállaló Dömötör egy keresztet rajzolt barátja homlokára, hogy megerősítse a harcra. Nesztór győzedelmeskedett is az óriás felett, de a császár lefejeztette, majd Dömötört is elfogatta és megvádolta, hogy szerepet játszott az óriás elpusztításában.
A szent előtt ekkor megjelent Jézus, hogy elhívja a vértanúságra. Dömötör boldogan vállalta, és arra kérte Istent, hogy ha valaki nagy nyomorúságában az ő nevében könyörög majd hozzá, hallgassa meg, a hozzá kiáltó, nagy kórságban szenvedők iránt legyen irgalmassággal, a keresztény hívő, Istenben bízó, hadban lévő vitézeket pedig oltalmazza meg minden veszedelemtől.
Dömötör kivégzése előtt gyűrűjével és palástjával számos beteget meggyógyított, és sírjánál is csodás gyógyulások történtek. Thesszalonikiben emelték a Szent Demeter-bazilikát, ő lett város védőszentje.
A keleti egyház egyik legtiszteltebb szentje, de kultusza hazánkban is igen elterjedt. Szávaszentdemeteren a korai Árpád-korban még állt az ortodox bazilita rendi kolostor, amelynek szerzetesei ápolták a szent örökségét.
Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában felhívja a figyelmet arra, hogy a Szent Korona bizánci részének összetartozó két zománcképén György és Dömötör látható. Alakjuk a barbárokkal vívott harcokban az ő mennyei közbenjárásukat jelképezi. Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában rámutat, hogy ahogy a korona, úgy az év abroncsán is szemben áll egymással a két szent, hiszen emléknapjuk (április 24. és október 26.) egymással átellenben van. Így a két jeles nap az évet két egyforma félkörbe vágja.
Ahogy az legendájából is kiderül, Dömötör – akárcsak György – katonaszent volt. „A jámbor néphit olyan csodatevő erőt tulajdonított Dömötörnek, hogy az oltalma alatt álló várost személyesen is, fehér lován ülve, olykor mennyei sereg élén, megvédi az ellenség támadásaitól” – olvashatjuk az Ünnepi kalendáriumban. Harcosként, kardot viselő katonaként vagy Szent György társaságában lovagként ábrázolták.
A magyar néphagyományban a juhászok védőszentjévé vált, sőt a palócok között legendájának egy olyan változata is elterjedt, mely szerint Dömötör maga is juhász volt. A népi megfigyelés szerint Dömötör napjával áll be a nyirkos, hideg idő, ezt fogalmazza meg a pásztornóta is: „Dömötörön van az idő, nincsen a tarlón mező. Sírnak, rínak a bárányok, szomorkodnak a juhászok.” A Dömötör-napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartják.
A szent emléknapja a gazdasági év egyik határnapjának számított, amelyhez számos népszokás kötődött. Ezen a napon hajtották be a juhászok az állatokat – Dömötör ebből a szempontból is párban áll Györggyel, hiszen az ő emléknapján hajtották ki a jószágot. Ekkor számoltak el a gazdák a számadó juhászokkal, azaz megolvasták a birkákat, és ezen a napon szüntették vagy hosszabbították meg a szolgálatot is.
„Dömötör juhászt táncoltat” – tartja a mondás, amely egyszerre utalt arra, hogy a juhászok esetleg nem tudtak elszámolni a juhokkal, de arra is, hogy a nap mulatozásba torkollott. Hasonlóan a juhászújév – ahogyan Dömötör napját hívták – is utal arra, hogy ez az alkalom egyszerre a juhászok szolgálatát lezáró határnap és ünnepség.
Dömötörözésnek is hívták a mulatságot, amely során a szent emléknapját különös ünnepélyességgel tartották meg. A juhok behajtása után búcsú volt, amelyre a település népe ünnepi menetben vonult fel a juhászok és a pásztorok vezetésével.
A mise után a templom udvarán birkapaprikást főztek, amihez rétest és bélest kínáltak. Áldomást ittak, táncoltak, a mulatságok sokszor több napig, sőt akár egy egész hétig tartottak, amit dömötörhétnek neveztek. Erre a tartós mulatozásra, ivászatra utal a mondás, hogy „neki mindönnap Dömötör napja vagyon”, ami azt jelenti, hogy valaki állandóan kapatos.
