Rövid három esztendő. Ennyi jutott a második világháború sokkja után eszmélő Magyarországnak a demokráciából. Ám az 1945 és 48 közötti szabadság csíráit gyorsan visszavágta a hatalmat átvevő és egyeduralomra törő kommunista párt.
Mégis történtek fontos dolgok. Már 1945 októberében egy Haris közi lakásban néhány művész megalakította az Európai Iskola nevű csoportot, melynek tagjait maradandó értékek és élmények kapcsolták össze.
Aki elmegy a szombaton nyíló Európai Iskola – Veszélyes csillagzat alatt (1945–1948) című kiállításra a szentendrei MűvészetMalomba, és végignézi az 1200 négyzetméteren látható csaknem háromszáz műalkotást, különleges időutazáson vehet részt. Olyan útikalauzai lesznek, mint Anna Margit, Bálint Endre, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Barcsay Jenő, Szántó Piroska, Vajda Júlia és Jakovits József – hogy csak néhány nevet említsünk. Merész fiatalok és nagy öregek, hiszen a megalakult csoport a tagjai közé integrálta Czóbel Bélát és Márffy Ödönt is. Vajda Lajost pedig, aki korábban meghalt, mesterüknek tekintették.
A képeken, szobrokon jól látni, hogy az alkotókat eleinte leginkább a háború traumája foglalkoztatta. Rögtön az első termet Korniss Dezső Picassót és Bartókot idéző Tücsöklakodalma uralja. A képnek megrázó története van. Korniss frontkatonaként szolgált, megjárta a lövészárkok poklát is. Egy alkalommal egy mezőn kellett átmenniük, és ő először a földön mászkáló bogarakat, az élő természetet észlelte, csak utána látta meg a szanaszét heverő holttesteket. Halál, vér, veszteség, küzdelem – ezek a háború utáni fő témák, a fő kérdések pedig: van-e remény, mégis milyen az ember? Van Isten egyáltalán?
Ezek a merész és szabálytalan alkotók, szabad farkasok, ahogy Szántó Piroska jellemezte magukat, a béke feletti örömükben elkezdtek hinni a művészet szabadságában és a szabadság művészetében. Kinyílt a világ, készültek a képek, a szobrok, csak az első évben harminckilenc kiállításukra invitálták a nagyérdeműt. Üllői út 11., a Kálvin térhez közel – így írták a meghívókra. Dolgoztak és hittek.
A MűvészetMalomba érkezőket egyébként éppen ez a helyszín, az Üllői út 11. számú ház fogadja, ennek a képét feszítették hálóként a szentendrei épület elé.
A nagyszabású kiállítást több mint három éve kezdte szervezni az a hatfős kutatócsoport, amely a Ferenczy Múzeum gyűjteményén kívül még vagy negyven intézményből és magánszemélytől gyűjtötte össze a műveket. A két fő kurátor, Bodonyi Emőke és Pataki Gábor megérdemli az elismerést, érezhető, hogy szívügyük ennek a rövid életű, mégis nagy hatású művészcsoportnak a megismertetése. „Én nem is tudom, mi történt a világban ezalatt a három év alatt” – mondta nevetve Bodonyi Emőke, annyira alámerült a feladatban.
Az Európai Iskola Anna Margit önálló kiállításával mutatkozott meg utoljára, majd 1948-ban egy szomorú napon a Japán Kávéházban oszlatták fel magukat. Főként szürreális, absztrakt világukra az új, vonalas és sematikus műveket elváró rendszernek nem volt szüksége. A kicsiny szabadság képi bizonyítékait július 28-ig nézhetjük meg a szentendrei MűvészetMalomban (Bogdányi utca 32.).
Fotók: Deim Balázs
