Folyékony cipőtalp, kosárka a jénai edény köré, műanyag ruhacsipesz, kör alakú bélyeg, elektromos ostya és omlettsütő a reggelizőasztalra. Néhány ötlet Váncza József kis kockás füzetéből, melyben feljegyezte, ami éppen eszébe jutott. Ötletei jó része ma már ismert használati tárgy, eszköz. Ilyen a fekvőbetegeknek tervezett légpárna felfekvés ellen vagy az összehajtogatható turistatérkép. De a fedelével melegítő főzőedény is, amelynek leírása tulajdonképpen a merülőforralót rejti.
Ennyiből is látni, hogy a sütőporáról elhíresült gyógyszerész nemcsak találékony, de kifejezetten praktikus ember volt. Hiába vették el tőle az államosításkor az üzemét, előtte meg lebombázták meseszép villáját, a szikra élete végén sem tűnt el belőle. Jó néhány ötlete élete nehéz szakaszában, az ötvenes években került be a kis noteszbe.
A Váncza család története legalább olyan változatos, mint nevük írásmódja. Az évszázadok alatt voltak ők a Vánczától a Bánczáig minden, ami csak elképzelhető és leírható. Aztán a huszadik században a leszármazottak által immár stabilan használt Váncza név olyan ismertté vált, és annyi helyen volt látható színes, hatalmas, sőt világító betűkkel írva, hogy azt aztán mindenki megjegyezte, és ismeri a mai napig.
A családtörténetet ezúttal a nagyapa, Váncza Mihály miskolci ügyvédnél kezdjük, akiről úgy hírlett, dühből házasodott.
Amikor ugyanis a kiválasztott lány kikosarazta, úgy döntött, elveszi az első hajadont, aki az útjába kerül. Így is tett, és a szegény csizmadia lánya, akivel családot alapított, igen jó választásnak bizonyult.
Ebből a házasságból született meg idősebb Váncza József, aki fiával együtt a sütőporral foglalatoskodott.
De még előtte ki kell térni a nővérére, Emmára, aki a századfordulón országos hírű fotográfusnak számított, és az 1896-os millenniumi kiállításon látható egyik panorámaképe előtt Ferenc József is elidőzött, és nem fukarkodott az elismeréssel sem. A részletekből észrevétlenül összeillesztett kép a hámori völgyet ábrázolta. Emma a szülei jóvoltából fényes műtermet vitt Miskolcon, és tudott élni a lehetőséggel. A Vánczák sorában ő az egyik kreatív, ambiciózus és eredeti gondolkodású családtag, aki nemhogy nem idegenkedett az újdonságoktól, de ő maga volt a fejlődés egyik motorja.
Idősebb Váncza József gyógyszerész lett, négygyerekes családapa, aki apja halála után költözött Miskolcról Budapestre. Szeretett utazni, ő is sok fényképet készített, és a családi legenda szerint benne tisztelhették az ország ötödik automobil-tulajdonosát. (Akárhogyan is, de az első tízben biztos helye van.) Háromkerekű, nyitott Benze mindenhol feltűnést keltett, még akkor is, ha tolatni nem lehetett vele. A gyártó cég egy Johann nevű sofőrt is adott a kocsi mellé – hőskor! –, aki egészen addig maradt, míg Váncza el nem boldogult egymaga is az utakon.
Idősebb Váncza József is, ahogy akkoriban sok-sok patikus, igyekezett olyasmit kitalálni, ami patikáját ismertté és még nyereségesebbé teszi. Akkoriban nem volt ritkaság, hogy egy gyógyszerész saját arckrémmel, szemölcs elleni szerrel, korpásodás elleni samponnal rukkoljon elő. Váncza az első világháborúban kámforgolyókat készített fagyási sérülések kezelésére, de főzött és öntött gyertyákat is, sőt gombpréseléssel is foglalkozott. József nevű fiával együtt kezdtek a sütőporral foglalkozni, és saját keveréket előállítani.
A sütőpor nem magyar, hanem amerikai találmány, az Oetker cég hozta el Európába, velük akarta felvenni a versenyt a Váncza család. Fel is vette, meg is nyerte. Ez a kémiai térfogatnövelő nagy segítségére volt a háziasszonyoknak, ma is az, hiszen hő hatására gázokat szabadít fel, emeli, szellőssé teszi a tésztát. Na, de az arányok! És persze az összetevők.
Ugyancsak legendának tűnik, hogy apa és fia eredetileg rüh elleni szert akart volna előállítani, ám sütőpor lett belőle. De még az is lehet, hogy igaz.
Az viszont biztos, hogy a lajstromba vétel 1925-ben történt, és ugyanabban az évben védették le a jellegzetes piros-sárga színű védjegyüket is. A Kálvária téri családi patika hátsó traktusa után a sütőpor és az utána jövő sok-sok Váncza termék már egy kőbányai gyárban készült. Volt ott keksz- és nápolyigyártás, és Vánczáék dobták piacra az első magyar leveskockát is, méghozzá több ízben. Pudingporok, krémporok, tápszerek, vaníliás cukor – csupa-csupa híres és jól teljesítő Váncza termék.
Váncza József nemcsak a termékfejlesztéshez értett, de korát messze megelőző marketingszakember is volt. A bevétel tekintélyes részét reklámba forgatta vissza, és ő találta ki a legendás szlogent is: Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral! Ugyancsak az ő ötlete volt a rengeteg kiadást megért A mi süteményes könyvünk című kiadvány, tele családi édességek receptjével.
Ami most jön, már-már nem lehet véletlen: az ifjú Váncza József felesége az a Priessnitz Gizella lett, akinek nagyapja feltalálta a priznicet, vagyis a vizes ruhás kúrát! Két gyermekük született, József és Judit, és bár volt egy komoly üzleti megingásuk, sikerült megúszniuk a nagyobb bajt.
A család szép villában élt a Gellérthegyen, ahol a gyerekek még úszómedencében is pancsolhattak. A berendezés része volt egy olyan Váncza alkotta zenegép, amelyhez több helyiségben volt hangszóró. Ez a villa semmisült meg a második világháborúban, amelynek végén Váncza József elveszítette az édesapját, majd egy év múltán a feleségét is. Új házasságot kötött, kislánya született, de jött az államosítás, és véget vetett a Váncza-birodalomnak.
Volt a kiváló gyógyszerésznek egy üzlettársa és jóbarátja, bizonyos Fóthy Gyula. Az ő nevéhez fűződnek a főváros első neonreklámjai, melyekből a cégnek ugyancsak szép bevételei származtak. Az egyik első és talán a legnagyobb felirat éppen a Váncza sütőport hirdette az Oktogonnál. Fóthy Gyula a második világháború alatt Argentínába emigrált, hamarosan ventilátorgyárosként jelent meg a piacon.
Ilyenek voltak ők ketten, ilyen a többi Váncza, ilyen a korszak, ahol az ötletek jó eséllyel szökkentek szárba.
Váncza József az ötvenes években a Kőbányai Gyógyszerárugyárban dolgozott, több szabadalmi kérelmet nyújtott be, és küzdött a kísérletezésekkor szerzett betegségeivel.
Bőrallergiája miatt pamutkesztyűt viselt, de közben könyvet kötött, és maga festette kislányának a dominót. Az ötvenhatos forradalmat nem érte meg, áprilisban halt meg. Gyermekei közül már csak Zsuzsa nevű lánya él, kilenc unoka és huszonhat dédunoka őrzi a legendás Váncza József emlékét.
Fotók: Váncza család
