Kozmutza Flórát kizárólag a férje és lánya iránti szeretet bírta rá, hogy még életében nyilvánossá tegye ennek az időszaknak a történetét. Azt a történetet, amelyben sokan akartak kutakodni, még többen véleményezték, sőt ítéletet mondtak felette. Voltak, akik egyenesen József Attila gyilkosát látták Illyésben, amiért Flóra őt szerette. Ez bántotta annyira Kozmutza Flórát, hogy minden idegenkedése ellenére megírta a könyvet.

Ez nem bulvár, nem leleplezés, hanem igazi dráma. Szorongató és szomorú, a végén tragédiával. A magyar irodalom talán legnagyobbjának tragikus és korai halálával. A könyvből egy tartózkodó, erős hivatástudattal és felelősséggel élő fiatal nő portréja bontakozik ki, akinek élete vezérfonala a segíteni akarás és a támogatás. Hogyne segített volna a belé kétségbeesetten kapaszkodó, zseniális költőnek, akinek értékét megrendülten ismerte fel? És felismerte végtelen sebezhetőségét is. Szerette? Igen. Csak nem úgy. Leginkább meg akarta menteni. A könyve mottójául választott idézet is eligazítja az olvasót:

„Ez az ember szenved, tehát szeretem.”

A könyv kettejük megismerkedésével kezdődik, azon az 1937. február 20-ei estén, amikor Flóra egyik egyetemi társa lakásának kisebbik szobájában József Attila Rorschach-tesztjét vette fel, miközben a többiek kint beszélgettek. Fél óra, óra többnyire elég a tíz képből álló tesztre, ám József Attila olyan szerteágazóan, gazdagon és bizarrul válaszolt, hogy két óra alatt csak a képek feléig jutottak. Flóra ismerte a költőt, pontosabban a verseit, de József Attila akkor látta először a megejtően szép fiatal nőt. És beleszeretett. Ostroma erős volt, zavarba ejtő és megható. Lelki egyensúly híján szerelme csak a fentet és a lentet ismerte, a kötetben olvasható levelei is erről tanúskodnak. 

Flóra a naplója segítségével idézte fel az eseményeket. „Szeptember 11-én, szombaton mehettem ismét hozzá, orvosi engedéllyel. Felvidult – de különös ellentét volt, hogy tekintete mosoly közben is szívszorítóan fájdalmas maradt. Nyugodt volt, józan. Ne várjunk karácsonyig a házassággal. Tőlem függ, hogy meggyógyuljon, vagy örökre átvigyék Angyalföldre, ingyenes helyre. Micsoda súlynak éreztem magamon a szavait! Rettenetesen hullámzó lelkiállapotban éltem én is. Nemrégiben voltam ellenőrző szívvizsgálaton, még mindig nagyon kellett vigyáznom. A tüdőgyulladásom óta lelkileg sem tudtam rendbe jönni, a halálvágy nem hagyott el, féltem a jövőtől, az egész élettől. S így kellett fönntartanom magam, majdnem a semmire támaszkodva támasznak lennem.”

A történet végét mindannyian ismerjük. József Attila öngyilkos lett, Flóra pedig később Illyés Gyula felesége lett. Ebben a könyvben azt is leírta, hogy férje és József Attila kapcsolata még azelőtt megromlott, hogy őt bármelyikük megismerte volna. Közölt egy töredékben maradt verset is, ezt Illyés József Attila halála után vetette papírra:

Nyúltál azért, kit én találtam
vitted volna magadnak
a köd-világba hogy csatádban
segítsen tántorgó agyadnak
én oda adtam volna és ő
ment is – szívnél különb a lélek.
De lett minden egyszerre késő –
berántott a köd karma téged –